Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - A kereskedők és iparosok levélváltásainak illetékmentessége az 1850. évi nyilt parancs és a Hivatalos Összeállítás előadói tervezete szerint (Folytatás.) 2. [r.]

33 A 3. pontban említett mentesség viszont azért nem jeleni előnyt, mert az a 2. bekezdés rendelkezése szerint már nem terjed ki a követelés kiegyenlítésére vonatkozólag a levélben foglalt oly megállapodásra, amely az előbbi jogalap helyeit más jogalapot, vagy a követelés főtárgya helyett más tárgyat köt ki és ezzel olyan jogügyletet hoz létre, amely nem a kereskedő vagy iparos rendes üzletkörének tárgyaira vonatkozó adásvételi, szállítási vagy vállalkozási jogügylet. Már pedig 8 követelés kiegyenlítésére vonatkozó olyan illetékköteles megállapodási, amely ez utóbbi, a mentességet ismét megszüntető rendelkezés valamelyik kritériumát ki nem merítené, elképzelni a legjobb szándék mellett sem tudok. 'Ami végül a í. pontban említett mentességet illeti, áz. tekintettel arra, bogy a követelés kiegyenlítésének elismerés*' általában a számlák úgynevezett szaldirozása utján történik, ugyancsak nem rejt magában semmiféle gyakorlati előnyt, minthogy a számlák feltételes illetékmentességet nem éheznek. Legfeljebb talán a 2. pont alatt említett „ajánlatok'' azok, amelyekre nézve a kereskedő a régi 59. tételben foglalt men tességnek csekély maradványaiként illetékmentességet éivezbet, Inert a tervezet 285. S-a szerint oly ajánlatok, amelyeket nem kereskedő tenne, tényleg 2 pengő illeték alá esnének. Ámde eltekintve attól, hogy ez a tétel nyilván a minden reális alapot nélkülöző és pénzügyi jogi szempontból leginkább elitélendő úgynevezett papirosilletékek közé tartozik, amellyel á kereske dőt sújtani valóban elképzelhetetlen volná, azl hiszem, nyugodt lélekkel állithatom, hogy nem kereskedők az illetéki szabályok fennállása óta ezt az illetéket valószínűleg egyetlenegyszer sem rótták le, úgyhogy tehát előnyt a nem kereskedőkkel szemben még ez. a pont sem nyújt. Az 1927. évi V t. c fent idézett 39. §-a értelmében kétség nem Férhef ahhoz, hogy az Illetéki Díjjegyzék 59. tétele i. ppni iában foglalt és ma is változatlanul fennálló rendelkezések ilv módon való denaturálása semmikép sem fér bele az ott nyeri felhatalmazás kereteibe és sem ezen szakasz l. bekezdésében foglalt hét szemponttal meg nem indokolható, sem különösen nem igazolható a 2. bekezdésben foglalt világos tilalom [Qlytán. Azonban a rendelet tervezői még enné] is tovább mente! . amennyiben a 188. §. 2. bekezdésében még szükségesnek tartol ták azt is kijelenteni, hogy a/. Illetéki Díjjegyzék idézett tétele ben említett kivételeken felül a feltételes illetékmentességét a jövőben megvonni kívánják még a levélbe foglalt kezesség vállalására és zálogjogalapitásra ríézve is. Minthogj ez a jogmef \onás az 1. bekezdésben foglalt rendelkezésre való tekintettel nyilván fölösleges, szinte azt kell hinnem, hogy a rendelet tervezői egészen nyíltan kívánták az. 1927. évi V. t. c-ben foglalt tilalommal szembehelyezkedve az Illetéki Díjjegyzék 59, tételének 1. pontjában nyújtott kedvézménj elvonásával 0I3 szabályi létesíteni, mely a jelenleginél több illeték fizetésit vonja maga után. Ugyanezt teszi egyébként a 3. bekezdés is, amely az eddig általában véve szokásban volt és a ni. kir. közigazgatási bíróság