Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - Középosztály és adópolitika

22 létesültek, a fogyasztók érdekeinek megvédésére és biztosítására, mig a magyar „centrale" terve a termelők körében született, célja a termelők érdekeinek megvédése és mintaképe a kanadai gabona-pool, valamint az Egyesült Államokban tervezett hasonló intézmény, melynek megvalósítása ellen Coolidge a kongresszussal szemben három ízben élt vétójogával (1. 1927. 3. számunkban). Célkitűzésében két feladatot említ ez a terv, egyrészt a termés értékesítésének megoldását, másrészt pedig a gabonaexport fejlesztését és megvédését a külföldi konkumm ciával szemben. Ezen célok elérésére a centrale tervezői, az állam tőkeerejét akarták igénybevenni, mert ennek segítségével szerintük kivárható a piac kedvező áralakulása, összegyűjthetők azon nálunk egyelőre nem létező egységes minőségű nagy menynyiségek, melyekkel jobb árak érhetők el, s a külfölddel szemben egy ilyen egységes szerv könnyebben védheti meg az eddigi és szerezheti meg az ujabb külföldi piacokat, mint a magán kereskedelem. A fent emiitett feladatok feltétlenül fennállanak, s azok elvégzése mindenképen szükséges és előnyös. Kérdés csak az, hogy mostanáig megoldatlanok-e s ha igen, a monopólium jelenti-e megoldásukat. \ Az első feladatot illetően a külföldön már ismert megoldást Magyarország részére épp az idei év hozta meg nagyobb mértékben. A Nemzeti Bank valamivel engedékenyebb hitelpolitikája, mindenekelőtt azonban az erőteljesen megindult és továbbfejlesztett betárolási üzlet az idén eltüntették az aratás utáni hetek árlemorzsolódását és augusztustól mostanáig a tőzsde kínálata úgyszólván állandóan gyenge, átlagon aluli maradt, holott a termés mennyisége átlagon felüli volt. Ebben az irányban a megoldás tehát centrale és monopólium nélkül is igen reálisan adva van. A második feladat megoldása mindenesetre nehezebb és égetőbb. Az export alakulása az idén sok kívánnivalót hagyott hátra és ez többet jelent már, mint puszta termelőérdekeket. Ennek azonban oly mélyen fekvő okai vannak, melyeket a centrale sem tudna megszüntetni. A viszonyok teljes félreismerését jelenti annak feltevése, hogy a magyar gabonakereskedelem eddig a termésértékesités és az export problémáját megoldani képtelen volt. Éppen a magánkereskedelem volt az, mely a maga elasztikus simulékonyságával és régi, megalapozott összeköttetéseinek hálózatával a lent vázolt feladatokat az adott viszonyokhoz képest kielégítően meg tudta oldani még akkor is, midőn az állam maga is közvetett formában konkurrensei sorába lépett (Futura). A centrale tehát semmiképen sem hézagpótló. De továbbmenve, véleményünk szerint a magyár mezőgazdaság struktúrájánál fogva egyelőre alkalmatlan ily hatalmas szerv létesítésére, mert a minőségek különbözősége, az áruk óriási változatossága s ezenfelül az igények differenciálódása is meggátolja a nagybani gabonakereskedelem azon fajtáját, melyet a példaképpen felhozott kanadai pool folytat. Nálunk egyelőre szinte lehetetlen máról holnapra azt a néhány egységes árutipust kifejleszteni, mely nagy tömegek