Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - Középosztály és adópolitika

1 4 állapodásával elintézni a problémát. A megoldást szerintem ugyanis ugy lehetne megközelíteni, hogy a főnök, vagy azoknak egy csoportja valamely biztositó-intézetnél biztosítaná az alkalmazottakat bizonyos szolgálati idő betöltése után rokkantság és halál esetére. A biztosítási díjtételt fele részben viselné az alkalmazott és a munkaadó. Én azt hiszem, hogy a munkaadó kereskedőnek számos esetben sikerülni fog megállapodni a gyárosaival is abban, hogy a mindenkori vételárnak egy elenyésző részét, mondjuk 1—2 ezrelékét a kereskedő levonhassa alkalmazottainak biztosítása javára. A megoldásnak ezen módja szerint tehát a biztosítás terhe voltaképen három részre oszolnék el, így egyik félnek sem okozna jelentős megterhelést és emellett szociális intézményeink fenti hiánya is hosszabb vagy bonyolultabb eljárás nélkül megszüntethető lenne, s ezzel nagy lépést tennénk előre a szociális gondoskodás utján. Sándor Pál országgyűlési képviselő. A kereskedelemnek és iparnak gazdasági leromlását és elszegényedését talán mi sem bizonyítja jobban, mint éppen az a körülmény, hogy most már nemcsak az alkalmazotti jogviszonyban állók szociális kérdéseire, hanem speciálisan a munkaadóknak: a kereskedőknek és az iparosoknak a szociális kérdéseire kell megoldást keresnünk. Tény az, hogy mig a kereskedők és iparosok a béke idejében a maguk elsősorban szellemi munkájával a mindennapi kenyér biztosításán felül tudtak tökét gyűjteni, addig ez a lehetőség a legutóbbi esztendőkben csaknem teljesen megszűnt. Kereskedő és iparos ma csak a mindennapi kenyérért küzd. Ha már maguk a munkaadók sem képesek ezeknek a szociális problémáknak a megoldására, még kevésbbé képesek arra a munkavállalók, az alkalmazottak. A kérdések, amelyek itt felmerülnek, nem is azok, hogy miféle problémák oldandók meg. Teljesen tisztán látjuk azt, hogy a munkanélküliség, a betegség és rokkantság idejére szóló biztosítás megoldása a legsürgősebb probléma. A kérdés inkább a megoldás módjában és az anyagi előfeltételek rendezésében áll. Bármiféle, ezen kérdések megoldását célzó intézmény a biztosítottak vagy biztositandók autonóm szerve kell hogy