Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - Középosztály és adópolitika

8 Amennyire nem vitatható, hogy a termelés és a termelő is tar­toznak a szociálpolitikai célkitűzések valóraváltása érdekében áldozatokat hozni, annyira áll ezzel szemben az a másik tétel, hogyha a hozandó áldozat a termelés részéről nagyobb, mint az az eredmény, amit a szociálpolitikai alkotás létre hoz, akkor igen alaposan megfontolandó, érdemes e egyáltalán a szóban­forgó szociálpolitikai elgondolást a gyakorlatiba átültetni. Ebben az esetben ugyanis az a veszedelem fenyeget, hogy a termelés­nek túlzott igénybevétele egyik oldalon, közvetett uton kikezdi és megsemmisiti a szociálpolitikai alkotás gyakorlati értéket és hátrányosan befolyásolja a társadalmi harmónia alakulását a másik oldalon. Az alkalmazott magyar szociálpolitika irányitóinak ezen­kivül állandóan számolniok kell változott viszonyainkkal és azzal, hogy nálunk most alapvető gazdasági átszerveződé? tör­ténik. Békében a magyar mezőgazdaság a monarchia hatalmas fogyaszteterületére támaszkodott. A monarchia nagyhatalmú helyzetéből folyóan — a hadseregszállitás, flottaépités, a Máv. fejlesztés stb. — az ipar részére adódtak rendszeresen vissza­térő értékes munkaalkalmak. Ma egészen más a helyzet. Agrár­kiviteli állammá alakultunk és mezőgazdaságunk világpiaci áron kénytelen feleslegeit elhelyezni. A földreform folytán megkeziödött agrárnépességünk átrétegezödése. Az ipari ter­melés feltételei és helyzete is gyökeresen megváltoztak. Az ál­lami beruházások által nyújtott munkaalkalmak, ha pillanat­nyilag értékesek is, a békéhez viszonyítva lényegesen megszű­kültek. Vámpolitikai önállóságunk viszont uj perspektívát nyit iparunk fejlesztése számára, amely szükségszerűvé válik azért is, mert csak ezen a módon lehetséges középosztályunk gazda­sági elhelyezése és kívánatos megerősítése. Ezek a viszonyok, valamint ezekkel összefüggésben az egyre élesebbé váló világ­verseny csak olyan szociálpolitika folytatását teszik lehetővé, amely alkalmazása során nem állja útját egyes termelési ágak kifejlődésé ok, nem veszélyezteti más termelési csoportok ver­senyképességét, végül pedig nem vált ki a gazdasági élet, vagy a társadalmi helyzet más pontjain káros eredményeket. A kormányzati szociálpolitika legközelebbi munkaprog­rammjátan: az alkalmazotti jogviszony szabályozása, az agg­kori és rokkantság esetére, végül pedig a munkahiány esetérc szóló biztosi.ás megvalósítása szerepel. Ennek a programmnak kereteit és tartalmát a fentebb kifejtett elvek és szempontok megszabják. A létesítendő tör­vényalkotások akkor lesznek hasznothajtók, ha bennük ezek

Next

/
Oldalképek
Tartalom