Közgazdaság és pénzügy, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám - A középosztály-probléma

83 A- f ;^.kei'eskcdok egyesületei tanúsítottak nagyobb érdeklődést Mmt önálló politikai párt alakult meg a \,Wirtschaftspartei des dcutsohen Mittelstandes", amely a berlini városi köz, gyűlésen 12 taggal van képviselve. A mozgalom föirányitója Wermcke, aki tudományos és irodalmi téren is szakszerűen ioglalkozik a kérdéssel. A javaslatok közül megemlítjük, hogy Herschel dr., a közóposztálypolitika végrehajtó szervei gyanánt községi „Mitlelstandsdezernaten" kinevezéseket indítványoz. A mull hónapban a demokrata képviselők rendezlek egy u n. Mittelstandstag-ot, amely a régi kongresszusok szerepéi akarja átvenni, azonban a megbeszélés adósirámokban és szónoki közhelyekben fulladt el. A magyar polgárság viszonyainak a sivársága adta meg ezzel kapcsolatban jelen sorainknak az irányát és célunk közelebbről a magyar középosztálypolitika nekilendítéséhez valamivel hozzájárulni. Az őszi szociálpolitikai kongresszuson foglalkoztak a kérdéssel gr. Apponyi Albert elnökleír alatt, de persze ez a köztisztviselők fizetésében sűrűsödött ki: Hegedűs Lóránt pedig a hadikölcsönök valorizálását ajánlotta. Ámbár az. ötlet ebből a szempontból pillanatnyilag helyeselhető, — vajmi kevéssé oldaná meg a középosztálypolitika egyetemes problémáit. Számolnunk kell mindenesetre a magyar társadalom sajátos struktúrájával. A XIX. század forradalmai NyugatEurópában lényegesen mást eredményeztek, mint .Magyarországon. A fejlettebb iparosodás, urbanizálódás következtében nagyszámú polgárság, a tiers état szellemi és vagyoni erőben egyre gyarapodva, nem tudott beilleszkedni a rendiség kötöti osztálytagozódásába. A tulérés, a kipattanásig való szoríttat ás érzése volt az, ami egy alkalmas pillanatban odavezetett, hogy a burzsoázia tulszük korlátait széttörve, a forradalmak kezdeményezője és legfőbb támasza lett. Nálunk a helyzet egészen más. A városi élet aránylagos fejletlensége, az agráralkotmány természete következtében polgári középosztályunk jóformán nem is volt. Innen van az, hogy a reformmozgalmak zászlóvivői, felsöbüki Nagy Pál, Széchenyi, Kossuth, Eötvös, stb.. mindannyian nemesek voltak ós a magyar szabadságharcot is a nemesség kezdeményezte. Míg tehát'nyugaton a forradalmak a már készre fejlett polgárságnak adták meg a végleges jogi elismerést, addig nálunk a szabadságharc csak ezen kialakulás csiráztatója volt. Ott egv befejezett, itt egy meginduló folyamat. Gazdasági életünk fejletlensége magyarázza meg azt is, hogy miért áll oly nagy részben közalkalmazottakból a magyar középosztálv. Egész jövönknek más fordulatot adhatna, ha a szabad értelmiség vezetésével sikerülne az államtól független középosztályt tömöríteni és ezáltal megalapozni társadalmi közóposzlálvpolitikánkat, mely ma egyes érdekképviseletek elszigetelt tevékenységében merül ki. A középosztály gazdasági kérdéseinek egész sora van, melyek megoldásához az atomizált erőknek összemüködésére volna szükség. Hiszen pl. a király-