Közgazdaság és pénzügy, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - A fogyasztás finanszírozása

24 kel és igy kétséges, hogy a kormány a gazdasági élei eminens erdekének felelt meg azzal, hogy a fúziók illetékmentességéről szóló rendelet hatályát ismételten meghosszabbította. A rendelet hatályának meghosszabbítása azonban nem elegendő. Az eddigi — akármennyire gyér — gyakorlat a kedvezményekel laxative felsoroló rendelet egyes igen komoly hézagait mutatja ki, amelyeknek pótlása szintén múlhatatlanul szükséges volna. Ezeknek a kiegészítéseknek vonatkozniok kellene egyrészt a részvénycsere utján lebonyolításra kerülő fúziók alkalmával lerovandó éríékpapirforgalmi adóra (a 903, 1925. sz. rendelet 6. §-a ebben a tekintetben nem tartalmaz eléggé világos intézkedést), másrészt a fúziók alkalmával igen gyakran elhatározott cégváltozás cimén Lerovandó bejegyzési illetékre, valamint az ugyanezen a cimen az 1920. évi XXIV. t.-c. lí. S-a értelmében lerovandó illetékre. Mindezek a mentességek ugyan az alaprendelet szelleméből folynak, minthogy azonban kedvezmények kiterjesztőleg nem értelmezhetők, azokat ujabb rendelet áitál, és pedig visszamenő hatállyal kellene újból statuálni. Nem kívánunk ehelyütt ennek a kérdésnek a részleteivel foglalkozni, hanem utalunk a fúziók gyakorlatában nagy jártassággal biró Magyar Pálnak a Pestéi- Lloyd 1926 november 23-i reggeli számában megjelent cikkére. Sz. F. Pénzügyi joggyakorlat. A szakértői becslési dij megállapítása és abban való marasztalás tárgyában hozott határozat ellen a kir. közigazgatási bírósághoz panasszal élni nem lehet. (Közigazgatási Bíróság 21.966/925. P sz.) Az 1920. évi XXXIV. t.-c. 53. £-ának 1;, 2. és 5. bekezdésében, valamint a törvény végrehajtása iránt kiadott utasítás (>3. §-ábah foglalt rendelkezések alapján a rendelkező rész értelmében kellett határozni, mert a panaszolt határozat bírósági szakértői becslési dij megállapítása és szakértői becslési díjban való marasztalás tárgyában hozatott, amely kérdésben a hivatkozón törvényszakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt részletes felsorolás szerint e bírósághoz intézendő panasznak helye nincs, viszont az 5. bekezdés szerint ily ügyekben hozott pénzügyigazgatósági határozatok ellen, amelyek ellen birói panasznak helye nincs, a m. kir. pénzügyminisztériumhoz lehet Idehbezessel élni. Ha az illeték a vevővel szemben elévült, az eladóval szemben az illeték átszámítási időpontja, a vevővel szemben beállott elévülés idejét követő felhívás kézbesítése idejének alapulvételével állapítandó meg. (Közigazgatási Bíróság 22.753/1925. P. sz.) Panaszos özv. B. Kgmondné az 1918. évi október hó 26-án kelt adásvevesi szerződéssel eladta budapesti házát D. Lajosnak és nejének 820.000 korona vételáron. Az adásvételi szerződés 7. pontja szerint a vételi ügyletből kifolyólag felmerülendő összes költségek, átírási illetékek, bélyegköltségek vevőket terhelik. Az adásvétel után 1919. évi március 5-én kiszabtak 41.000 korona illetéket a vevők és eladó terhére, az iratokból kitünőleg eladó terhére azonban akként, hogy az utóbbitól illetéket csak másodsorban fogják követelni. A fizetési meghagyást eladó részere 1919. évi április hó