Közgazdaság és pénzügy, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 1-2. szám - A fogyasztás finanszírozása
18 kel szemben pedig minden józan gondolkodású, gazdaságilag verzált ember állást kell, hogy foglaljon. Ennek dacára azonban el kell ismernünk a fogyasztás finanszírozásának lielyénvalóságát egyes cikkeknél (automobil, bútor, családi házak stb.) általában ott, ahol egész életre szóló, nem periodikusan ismétlődő szükségletekről van szó és amolyeknél nem fenyeget az a veszély, hogy a részletfizetéses rendszernek nagyfokú elterjedése utján a kenyérkereső exisztenciák túlságos terheket vesznek magukra. Dr. Sziklai Ferenc. A Columbia University a szövetségközi adósságokról. A Columbia University közgazdasági fakultásának tanári kara és az egyetemhez közelálló üzletemberek e csoportja egy manifesz tummal (lásd szószerinti szövegét Times, 1926 dec. 20.) fordult az amerikai közvéleményhez, amelynek az amerikai álláspont végleges kialakulása tekintetében a legnagyobb fontosságot kell tulajdonitanunk. A legnevesebb amerikai közgazdászok — theo retikusok és praktikusok nevei egyaránt — szerepelnek ezen a dokumentumon és nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a szellemi Amerika gondolatai jutottak abban kifejezésre a szövetségközi adósságokról. Különösen kiemelendő, hogy ez az első komoly amerikai dokumentum, amely a szövetségközi adósságoknak nemcsak közgazdasági és politikai, de morális oldalát is megvizsgálja és határozottan arra az álláspontra helyezke dik, hogy a szövetségközi adósságokat nem lehet egyszerűen üzleti adósságokkal egy nivóra helyezni, hanem azoknak eredetét, a közös háborús cél érdekében való áldozatot is tekintetbe kell venni. A szövetséges francia és angol nemzet nagyobb mértékben hozott véráldozatot a manifesztum szerint, mint az amerikai; Amerika hozzájárulása a háborús teherviseléshez túlnyomóan anyagiakban állott. De e kétfajta áldozatot egymással szemben mérlegre tenni, a legnagyobb immoralitás volna, Sohasem akad közös mérték, mely a dollársegély és a véráldozat nagyságát közös nevezőre tudná hozni. , Ez a dokumentum legmélyebbre menő tétele. Ezzel a/, amerikai professzorok elfogadták az európai, nevezetesen a francia politika régóta hangoztatott álláspontját, miszerint a szövetségközi adósságok kérdése legmélyebben nem közgazdasági, hanem politika-morális kérdés. Igen érdekesek a manifesztum megállapításai a szövetségközi adósságok és az amerikai külkereskedelem, valamint az adózás összefüggésének kérdéséről. A manifesztum négy pontban foglalja össze a kutatá sok eredményeit. 1. Rámutat arra, hogy a következő négy évre előirányzott amerikai bevételek a szövetségközi adósságokból nem haladják meg a jelenlegi amerikai import vagy export ")%-át s ez a viszonyszám kisebb, mint az amerikai külkeres kedelem évi fluktuációi a háború óta. 2. E fentemiitett előirányzott összegek nem haladják meg az amerikai nemzeti jövedelem egy százalékát, de a későbbi évekre előirányzott bevételek sem nagyobbak, mint az amerikai nemzeti jövedelem másfél százaléka. 3. Az előirányzott összegek az amerikai budgetra sokkal csekélyebb hatást gyakorolnak, mint azt általában föltételezik. A következő négy évre előirányzott bevételek nem egészen két dollárra rúgnak fejenként, nem haladják meg a szövetségi jövedelmi adóbevétel 1927-re előirányzott összegének 10%-át és ha azokat a jövedelmi adó leszállítására fordítanák, ugy az egy 5000 dollár jövedelmű amerikai adófizetőnél nem