Kisebbségi Jogélet, 1937 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1937 / 6. szám - Semmiségi kérelem (Befejező közlemény)

pás folytán olyképpen magyaráztatnak, hogy ilyen formán más értelmet tudjanak be, mint ami azok világos tartalmából kétség nélkül kitűnik és 2. mikor idegen mérlegelési és más meggyőző kellékeket visz be a bíróság a perbe, azon célból, hogy a felek akaratán felül kiderítse azok szándékát. Az ezen alapra fektetett semmiségi indokolásban ki kell mutatni, hogy melyik az az okirat, amelynek értelmezése félremagyaráztatott és ezen félremagyarázás miben. áll. Ellenkező esetben a semmitőbiróság nem gyakorolhatja felülvizsgálási jogát. Végül a 9. pont tárgyalja a súlyos ténybeli tévedés (eroare grosierá de fapt), valamint a hatalmi tulkapás, visszaélés (exces de putere) semmiségi alapeseteit. A súlyos ténybeli tévedés nem minden esetben képez semmiségi okot, éppen a birói mérlegelés szuverén jellege miatt. A súlyos ténybeli tévedés akkor képez semmiségi indokot, ha vonatkozik 1. egy nem létező tény megállapítására, vagy 2. egy létező ténynek tagadására. Dr, Román szerint ezen esettel csak akkor állunk szemben, ha a biróság szándékosság nélkül és ítélkezési kellékek (bizonyítékok stb.) alapján valamely fontos és nyilvánvaló tény létezésének vagy nem létezésének megállapítását a valósággal szemben homlokegyenesen ellenkezően állapítja meg. A mellőzés és súlyos ténybeli tévedés közötti különbség abban nyilvánul meg, hogy mig az elsőnél a biróság a mellőzött tényt az Ítélet rendelkező részében nem veszi tekintetbe, addig a másodiknál a tény létezését, vagy nem létezését perbeli bizonyítékok sorrendjén hamis értelmezéssel az Ítélet tárgyává teszi. A súlyos ténybeli tévedés, mint semmiségi ok, magába kell foglalja mindazon kellékeket, amiket már a nevében hordoz, nevezetesen, hogy tévedés megtörténjen és ez a tévedés súlyos és ténybeli legyen. Hogy tehát ezen alapra fektetett semmiségi kérelmünk célját elérje, a következő eseteket vehetjük figyelembe: 1. mikor a szolgáltatott bizonyítékok nyilvánvalóan kimutatják az illető lényeges tény létezését, vagy nem létezését, 2. mikor a biróság mindenki által tudott, köztudomású tények ellenkezőjét állapítja meg, 3. mikor a biróság az ítélet rendelkező részében oly tények felett határoz eltérőleg, amiket az Ítélet indokolási részében nem ismert el létezőnek, vagy ellenkezőleg nem létezőnek tekintett. Tehát amint a fentiekből is kitűnik, nem minden ténybeli tévedés képezhet semmiségi indokot. A hatalmi tulkapást, amelyet a 9. pont tárgyal, amint már 89