Kisebbségi Jogélet, 1937 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1937 / 1. szám - Az uj jogász-nemzedék feladatai a szövetkezeti mozgalom terén

törvény ismerete mellett - minden egyes alkalmat felhasználni arra, hogy bárhol, ahol alkalom nyilik s legelső sorban a magyar lakosságú falvakban terjesszük a szövetkezetek alakításának gondolatát. Sohasem lehet tudni, az elvetett gondolat mikor ölt testet. Tudom, hogy a szövetkezeti unió ma már különös gondot fordit erre - és örvendetes eredménnyel, - ez korántsem zárja ki a lehetőségét és szükségességét, hogy e propagandát támogassuk, elsősorban az ifjabb nemzedék körében, akikkel természetszerűen szorosabb kapcsolatban állunk s különösen tág tér nyilik erre azoknak, akik visszaszármaztak falvaikba, vagy falun, vagy vidéki városokban laknak, amelyeknek kapcsolata a falvakkal sokkal szorosabb. (Meg kell említenem két konkrét esetet az elmúlt hónapokból, hogy mint ügyvédek, hogyan juthatunk abba a különleges helyzetbe, hogy egyenesen befolyjunk a szövetkezetek alakításába. Több faluban működnek különösen tejfeldolgozó vagy cséplőgép magántársaságok. Alig van olyan, amelyik előbb vagy utóbb a kincstárral összeütközésbe ne jutna horribilis adóztatás, kihágások, illetve bírságolások folytán s mikor adott esetben ügyvédi képviseletüket befejeztem, mind a kettő átalakult szövetkezetté s azóta is ebben a formában lényegesen előnyösebb körülmények között közmegelégedésre működnek mint tej- és cséplőgép-szövetkezet.) Nem kevésbbé fontos a meglévő szövetkezeti hálózat és keret jogvédelmének kérdése. Tulajdonképpen ez az, amire foglalkozásunknál fogva elhivattunk. Általában véve több mint 15 éves kisebbségi életünknek egyik legsúlyosabb mulasztása a jogvédelem intézményes megszervezésének hiánya és elhanyagolása volt. Jogvédelem alatt értem nemcsak a törvényhozó testületekben kifejtendő munkát, ami törvényhozóink feladata, hanem azt a ma még hiányzó szervezetet, amely módját tudná ejteni annak, hogy a száz és száz törvénytiprás és meghurcolás egyéni szenvedőit vagy elesettjeit is jogvédelemhez lehessen segíteni, vagy legalább is megpróbálná keresztülvinni, hogy a teljes tehetetlenség és nemtörődömség vádját elháríthassuk. Azok, akik ma e szempontból szerepet kaptak és visznek, talán a legfontosabb intézményeinket, iskoláinkat, egyházainkat ért sérelmeinket sem győzik elhárítani, nem lévén fizikai idejük sem az egyéni ügyek és sérelmekre orvoslást keresni. A magyar párti népirodák rendszere pedig több-kevesebb kivétellel részben nem vált be, részben elégtelennek bizonyult. Amikor ezt 27