Kisebbségi Jogélet, 1937 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1937 / 7-9. szám - Az ügyvédi arányszám kérdése

Megtudjuk e füzetből, hogy már az Ügyvédszövetség 1935 szeptemberében Marosvásárhelyen tartott kongresszusának tárgysorozatában szerepelt a román elem helyzete az ügyvédi kamarákban. A Iasi-i kamara dékánja, P. Pogonat előterjesztésére (lásd „Buletinul Uniunii Avocatilor" 1935 novemberi, 9. szám) a kongresszus elhatározza, hogy ki fogja kérni az egyes kamarák véleményét ebben a kérdésben. Ennek következtében az Ügyvédszövetség 1936. évi 829. számú köriratában a kővetkező kérdéssel fordult az egyes ügyvédi kamarákhoz: 1. Mi a nemzeti elem aránya az illető kamarában a többi elemhez viszonyítva, vagyis mi a román keresztény ügyvédek és mi a más nemzetiségű vagy vallású ügyvédek száma ? 2. Mik azok az eszközök, amelyekkel törvényes uton olyan észszerű arányt lehetne felállítani, amely a nemzeti elem túlsúlyát biztosítani tudná a kamarákban ? Arra is feH érték az egyes kamarákat, hogy gyűjtsék össze a kisebbségi kartársak esetleges ellenvetéseit is, ugy hogy az Ügyvédszövetség teljes és tiszta képet nyerhessen a kérdésről és az illetékes hatóságoknak a lehető legtárgyilagosabb helyzetjelentést tehesse. Az 1936. évre kitűzött kongresszusig azonban mindössze csak 8 kamarától érkezett be a válasz s ezért a Szövetség kénytelen volt a kongresszus megtartását elhalasztani és ujabb sürgető körlevelet kibocsátani 1936 szeptember 21-én 1880. szám alatt. Ennek eredményeképpen most összesen 34 kamara álláspontjának birtokába jutott a Szövetség, aminek alapján már ki lehetett tűzni a kongresszus határidejét. A kongresszusi meghívóval egyidejűleg küldötték szét a kamaráknak azt a beszédet, amit Istrate Micescu, az ilfovi kamara dékánja tartott a szövetségi tanács 1936 december 13 iki ülésén s ami érdekesen tükrözi vissza az Ügyvédszövetség vezetőségének álláspontját a kongresszus előkészítésekor. Micescu e beszédében hangsúlyozza, hogy az etnikai arányszámot nem lehet elvként elfogadni, mert a szövetséget a román elem aránya kell, hogy foglalkoztassa, nem pedig azok a követelések, amelyeket az idegen elemek számarányuknál fogva támaszthatnak, egyszóval «amikor Romániában jogokról beszélek, lelkiismeretem tiltja, hogy más jogokra gondoljak, mint a románokéra. Ha másképpen beszélnénk, az szakmai kifejezéssel élve azt jelentené, hogy összetévesztjük az ügyfél érdekeit az