Kisebbségi Jogélet, 1937 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1937 / 1. szám - Az uj jogász-nemzedék feladatai a szövetkezeti mozgalom terén

pedig ügyvéd foglalkozásunk keretein belül is többször nyilik alkalom, hisz végeredményében miről volna szó ? Meggyőzni arról, hogy iehetőleg egy bizonyos összeget e célra szánjanak* illetőleg készenlétben tartsanak, hogy amennyiben egyáltalán hitelt nyújtani tudnak, az legelső sorban földvásárlás céljaira nyujttassék. Alig van olyan magyar föld, amely elidegenítés alá kerül, hogy ne volna arra magyar vevő, csak a készpénzhiány miatt, egy megfelelő pillanatnyi kisegítés, a hitelnyújtás hiányában legtöbbször félre állni kényszerül. Sőt továbbmenve adott esetben a szövetkezetek vezetőségének s köztük jogtanácsosainak is, kötelessége volna minden eladást, árverést figyelemmel kisérve, ott ahol az a veszély fenyeget, hogy idegen kézre kerül a föld, összehozni azt a vevő csoportot, amelyet, ha kell, kölcsönnel is támogat, de hozzásegíti a vételhez, nem is beszélve arról a lehetőségről, hogy végső esetben sajátmaga vegye meg, amit előbb-utóbb felparcellázva, a kamat veszteségének behozásával együtt magyar kézre eladni tud. A mi — mint ügyvédek - szerepünk ennek a gondolatnak propagálása mellett abban állana, hogy az ilyen ügyek lebonyolításában önzetlenül segítségül legyünk, a telekkönyvi átírás, tehermentesítés stb. körül, ezáltal is emelve a vételi lehetőséget és kedvet s a szövetkezetek vezetőségével és tagjaival ezt a kötelességet megértetni igyekezzünk. Csak az árverés utjáni eladásokra gondolva, a telekkönyvi hatóságoknál mint ügyvédek amúgy is eljárva, figyelemmel kellene kisérnünk a birói árveréseket, előre fel kellene hivni a figyelmet minden várható esetre, hogy idő és mód legyen a szövetkezeti vezetőségen keresztül egy vevőcsoportot összehozni, szükséghez képest hitellel támogatva s a hivatásos, legtöbbször zsidó árverési hiénákkal szemben ilyen módon kivédni azt az előnyt, amit részükre az előre értesültségük biztosított azáltal, hogy előkészülhettek a szükséges pénz összehozatalára. Befejezésül csak annak a kívánságnak vagy gondolatnak szeretnék hangot adni, hogy azok, akik bármilyen mértékben is átéreztük a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatos feladatainkat és kötelességünket, ennek a jegyében tartsuk meg egymás között a kapcsolatot, ha valahol bármit megvalósítani sikerült, ha valahol eredmény mutatkozott, ha uj gondolat vetődik fel vagy uj munkakör, arról egymást értesítsük, figyelmét felhívjuk, ha kell és ha lehet, egymást segítsük, amint az egymással, önmagunkkal, fajunkkal és a magyar szövetkezeti mozgalommal szemben kötelességünk is. Odorheiu. 33