Kisebbségi iskolaügy, 1930 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 5. szám

jutott elvek lettek az az örökség, melyet Spiru Haret veje, tárcájának egyik örököse és utóda, Anghelescu, apósa halála után másfél évtizeddel átvett s teljesen megváltozott politikai, néprajzi és iskolaügyi viszonyok között alkalmazott. A magánoktatás háború előtti állapotának és az ezt szabályozó intézkedéseknek ismerete sok mindent megértet a magyar olvasóval, akinek a szive vérzik a magyar iskolák anyagi és szellemi leromlásáért s a kisebbségek iskolaügyi autonómiájának megsemmisítéséért. De megérteni és - megbocsátani s belenyugodni — nem azonos dolgok. Ismertetésünkben két forrásmunkára támaszkodunk. Egyik az az 1228 lapra terjedő hatalmas kötet, melyet Spiru Haret tanítványai, tisztelői és barátai !91 l-ben «Ale tale dvitru alc tale» cimen 60. életéve betöltése alkalmával tiszteletére kiadtak. Ebben az ő közéleti működését a legkülönbözőbb szempontokból vizsgálják, elemzik és értékelik tanítók, nevelők, tanárok, papok, egyetemi tanár-kollégái s más közéleti férfiak. A másik: Komis Gyula: Az e szakított magyarság közoktatásügye, Budapest, 1927, melyben Barabás Endre és a nem rég elhunyt Jancsó Benedek foglalkoznak alapos készültséggel Románia elemi-, közép- és felsőoktatásával. A régi királyságban a magániskoláknak két fajtáját különböztetjük meg. Egyik fajta azok a magánnevelőintézetek voltak, melyeknek főcéljuk az idegen nyelvek, főkép a francia elsajátítása volt. Ezek nem vették figyelembe az állami intézetek tantervét. Akik ilyen intézetekben tanultak, ha állami hivatali pályára akartak lépni, valamelyik állami iskolánál vizsgálatot tettek s így szerezték meg a képesítést. Ion S. Floru panaszosan állapítja meg,1 hogy az idegen nyelvek szeretetében igen messze mentek. Azt gondolták, hogy idegen nyelvek nélkül semmit sem lehet tanulni. „Magániskolákban kezdettek tanulni a legnagyobb férfiai ama nemzedéknek, mely alapot vetett államunknak és kultúránknak. Ezekben tanultak ugyané nemzedék asszonyai is. És a magániskolák a nyilvános iskolák előtt sokban hozzájárultak a román nő oktatásához." Ezek az iskolák nagyon látogatottak voltak s nem egyszer történt meg, hogy június végén már teljesen le voltak foglalva a rendelkezésre álló összes helyek a i ld. m. 544—551. I. 66