Kisebbségi iskolaügy, 1929 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1929 / 3. szám - A bakkalaureátus 3. [r.]

kőzik. Ez a fennálló helyzettel szemben rosszabbodást jelent. Ugyanez az eset az alkotmánytannál és a szomszédos országok földrajzánál, melyeket anyanyelven tanulnak s a vizsgálaton román nyelven kérdeznek. Ez a románizáló törekvésnek nyilvánvaló megerősödése. «Rendkivül különös állása a d >lgoknak», hogy a kisebbségek nye've és irodalma nem tárgya a bakkalaureátusnak; holott meg vannak terhelve két, sőt ha a latint választja, három idegen nyelvvel. Ezzel szemben román társaik csak egy, kedvezőtlenebb esetben két idegen (de mindkettő román eredetű) nyelvből vizsgáznak. Ez egy uj és súlyos lealázása a kisebbségeknek, melyet a németekre nézve könnyen kerülni lehetne, ha a franciát és németet fakultatívvá nyilvánítaná a törvény egyenlő jogokkal. Amely gondolatnak különben a tanárok között számos híve és nagy pártja van. Ez a románizáló törekvés fájdalmas élmény Maniu, Vaida, Pop-Cicio, Vlad és Goldisék részéről, kik a régi Magyarországon lelkük egész melegével védelmezték a nemzeti autonómiának ezt a legfőbb javát. Nemcsak a kisebbségek, hanem a románság részéről is hallhatunk megértő hangokat. Iorga liberális lélekkel és páratlan dialektikával figyelmezteti a parlamentet: „hogy nem helyes az a rendszer, hogy tanulj meg románul, különben agyonváglak". Mert ebből ered a gyűlölet egy nyelv ellen, amely gyakran ellenszenvvé változhat a nemzet ellen. És Ráscanu beszédjébe G. Popp közbevág: „nem jobb, hogy maguktól tanuljanak, mint kényszerítve ? Mi 1000 évig éltünk a magyarok alatt és protestáltunk, mert ránk kényszeritették a magyar nyelvet. Nagy különbség van valamit önként és kényszerítésből tanulni". És Andreitől beszédje közben szintén azt kérdi: „azt hiszi, hogy a román nyelv ismerete érzésben való asszimilálódást jelent ? Vaida, Maniu tökéletesen beszéltek magyarul. Hogy mi volt a lelkükben, mindnyájan tudjuk. Ne zavarjuk össze a nyelvtudást a politikai érzelmekkel". Kráuter mély pszichológiai igazságot mond, mikor kijelenti, hogy „ha nem erőltetnék, hanem ránk biznák, a román nyelvet és történelmet önként első helyre tennők ; de egyetlen kritériummá tenni, nagy hiba és tévedés". Binder ugyanez ellenvetéseket fejti ki a szenátusban, mint Roth a parlamentben s a végén azt mondja, hogy a magyar állam minden sovinizmusa mellett is meghagyta az iskolának azt a jogot, hogy tanulóját érettnek nyilváníthassa s csak egy megbízottat küldött ki. «Kívánjuk, hogy a bakkalaureátusi 34