Kisebbségi iskolaügy, 1929 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1929 / 1. szám - A bakkalaureátus

súlyos csapás a mi iskolai autonómiánkra, nem a kisebbségek ellen irányul. Egyenes ellenmondásban van a békeszerződés kisebbségi II. §-ával s mögötte nem más áll, mint a numerus clausus fenyegető réme. Sándor József dr. I. Popovicitól idéz, ki magyar egyetemi tanár volt s most a kolozsvári egyetem tanára, annak a felfogásának támogatására, hogy nem kellene a kisebbségek ellen olyan hevesen kitörni, ^mert ők az országnak pozitív és hasznos munkát végeznek. Ő nem fél az értelmi proletáriátustól, mert az ész vezeti az országot s ebből soha sincs elég. Rámutat arra, 'hogy a bizonyítvány hamisítások az ország más részében történtek. Hibáztatja, hogy a törvény egy §-át kiterjesztik az egész országra s az egész törvény csak a régi királyságban marad érvényes. Végül emlitsük meg még röviden Lupas felfogását, aki kifogásolja a törvényjavaslatnak incidentaliter való idehozását, hogy nem kérték ki az oktatás egy uj megalapozásához az illetékesek véleményét. Elvileg nincs ellene a bakkalaureátusi vizsgának, csak az alkalmazás módja és részletei nem helyesek. E javaslat centralizál, mikor vezető elv a decentralizáció kellene, hogy legyen. Rossz ez a törvény adminisztratív és pedagógiai szempontból egyaránt. A bizalmatlanság érzéséből erednek intézkedései. Pedig az erdélyi tanerők nem érdemlik meg azt a bizalmatlanságot. „Ilyen bánáshoz nem voltunk szokva idegen uralom alatt sem". Meg van győződve, hogy az ellenőrzés e módszere káros az államra és demoralizáló. Mondják, hogy a kisebbségi iskoláknál szerzett tapasztalatok teszik szükségessé a törvény intézkedéseit. „Hogy mennyiben erednek azok pedagógiai megfontolásokból, az vitatható. De egészen bizonyos, hogy nem jó megfosztani a tanári kart attól a természetes jogától, hogy vizsgáztassa a tanulókat s maga arassa le becsületes munkája gyümölcsét. És a kisebbségi felekezeti liceumok tanárai iránt is bizalommal kellene lennünk s őket jó hazafiaknak kell tartanunk addig, mig az el enkezője be nem bizonyul: nem igazságos őket ok nélkül gyunusitani*. Ami pedig az állami ellenőrzés éberségét illeti, az illúzió. Erre elmond egy jellemző esetet. 1915-ben magyar miniszteri megbízott volt egy román falu 6. elemi osztályának minősítő vizsgáján. A megbízott megkérdez egy fiút az utcán, hogy mit énekelnek. Erre a fiu így felelt: Ungaria-i tara rea, Fug to{i voinicii din ea; Románia-i tará buná, Toji voinicii in ea s'aduná Si-i primeste ca o mumá. Hát ne ámítsuk magunkat ilyen dolgokkal. Ez a törvénytöredék teljesen „nestudiat sí nechibzuit". Ha javítani akar a helyzeten, ne a tanulókkal, hanem a tanárokkal kezdje. A régi 12