Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - Dr. Bozóky Géza: Nemzetközi váltójog

KERESKEDELMI JOG 7 Dr. Bozóky Géza: Nemzetközi váltójog* íria: dr. Fülei-Szántó Endre min. tanácsos, egyet. m. tanár. A jogszabály rendező erejének egyetemes érvényesülése az emberi művelődésnek, a konszolidációnak és a nemzetek egymást támogató s az emberiség nagy céljait szolgáló működésének hatalmas eszköze. Az ideális elgondolás ezt az egyetemes érvényesülést a jog minden ágára ki akarja terjeszteni. Ez azonban a messze jövő távlatának kérdése, mert az érvényesülés elé nagy és komoly akadályok merednek. A speciális nemzeti jogfejlődés, a nemzetszemélyiségből folyó nemzeti szuverénitás élő tudata a jognak nemzetenként egyedi karaktert kölcsönöz, amelyet egységbeolvadással feladni egyelőre alig lehet. Az egységbeolvadás azonban a jog azon területén érvényesülhet, melynek egységes jogszabályok alá helyezését a nemzetek közös érdeke kívánja meg. Az a terület, amelyen a jog egységes uralma leginkább érvényesülhet, a gazdasági jog területe. A gazdasági jog által szabályozott érdekmatéria ugyanis mindenfelé közös és azonos, következésképpen a gazdasági érdekeknek nemzetszerte megnyilvánuló egységében rejlő erő hosszú idő óta küzd a jogszabályozás egységeért. S ez az egység még ezen a területen is csak partikulárisán érvénvesülhet. Az a parcella, amelyen a jogszabályokat, az eddigi küzdeímek tanúsága szerint, egységesíteni lehetett, a váltójog területe, mert a váltó kezdettől fogva kozmopolita jellegű, országhatárokat nem ismerő értékpapír volt. Így azután az egységes jogszabályozás a váltójog tekintetében jött létre, minekutána a nemzetközi gazdasági élet szívós küzdelemmel kiharcolta az egységet. Meg kell azonban állapítani, hogy az egység kivívásában rendkívül jelentős szerepe volt a nemzetközi jogászvilágnak, közelebbről pedig a tudománvos irodalomnak. A nemzetközi tudománvos irodalom — miként azt a szerző műve elénktárja — korszakról-korszakra tért hódított az egységesítés gondolatának és korszakról-korszakra elvégezte a jogi megalapozás nehéz és összeegyeztethető munkáját. A jogegységesítés munkájában nem kis részé van a magyar jogéletnek, mely az emberi művelődés és a gazdasági érdekazonosság szolgálatában dolgozva végezte el e téren is a maga kiváló munkásságát. Erről megemlékezni ehelvütt is elsőrendű kötelesség, mert a váltójog egységesítésének a nyilvánosság előtt, ünnepélyes határozat formájában, először az 1870. évben tartott első magyar jogászgyűlés adott nyomatékos hangot, majd a magyar jogászi elme az egységesítés két első határkövénél: az 1910. évi és az 1912. évi hágai állam értekezlet keretében érvényesítette közreműködő munkásságát. A váltójog egységesítése az * A szerző a műnek a borítéklapot követő belső lapján a következő alcímet adta: .,Az idegen és saját váltóra vonatkozó egységes váltótörvény (loi uniformé concernant la lettre de change et le biliét á ordre) tárgyában kötött genfi egyezmények és az azok alapján készült magyar törvényjavaslat magyarázata, különös tekintettel a külföldi váltójogra, valamint jelenlegi és legelső váltótörvényünkre". Megjelent Pécsett, 1937-ben, a m. kir. Erzsébet Tudományegyetem tanácsának támogatásával. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt. 1930. évi június 7-én létrejött genfi nemzetközi váltójogi egyezményben történt meg. Szomorúai érdekes, hogy e műnek előkészítő munkálatai s világháború lezajlása utáni korban kezdődtek meg, akkor, amikor a világgazdasági válság javában tombolt s amikor a Párizskörnyéki békék hatása alatt elterjedt kaotikus atmoszférában Európa nemzetei győztes és legyőzőnként álltak még mindig egymással szemközt. Hogy az ezirányú tárgyalásoknak a világháború által megszakadt fonalát mégis felvették, bizonyítja, hogy a jog konszolidáló erejébe vetett rendíthetetlen bizalom azt a meggyőződést váltotta ki, hogy a megkezdett területen az egységesítés munkáját még akkor is folytatni kell, amikor a nemzetek közötti gazdasági elkülönülés fokról-fokra tért hódított. Meggyőződésszerűen élt tehát a nemzetek körében az a felfogás, hogy a jog összefogó erejét, mely a közös gazdasági érdeket mindennél fenségesebben szolgálja, érvényesíteni kell. Ezek a törekvések végül is a genfi nemzetközi váltójogi egyezmény megkötésére vezettek. Miként az egységesítés munkáját az irodalom készítette elő, úgy ezúttal is az irodalom hivatása az, hogy mintegy záróakkordként számotadjon az egységesítés müvéről. Ennek a feladatnak tesz eleget dr. Bozóky Géza egyetemi professzor a ,.Nemzetközi váltójog" című munkájában. Mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy ez nem az egyetlen ilyirányú mű jogirodalmunkban. Jogtudósainkat ugyanis mindig élénken foglalkoztatta a váltójog egységesítésének időközi fejlődése. így már a genfi egyezményt megelőző hágai egyezménnyel kapcsolatosan is jelentek meg hazánkban méltató munkálatok. Ezek közül különösen rá kell mutatnunk Nagy Ferencnek a szóbanforgó műhöz hasonlatos „A nemzetközi váltójogi egyezmény és az ennek alapján alkotott új magyar váltótörvény magyarázata" című, 1914. évben megjelent művére, továbbá Kuncz Ödönnek: „Törvényjavaslat a váltóról" című, e folyóirat hasábján ugyancsak 1914. évben megjelent tanulmányára.* Emlékezetes, hogy annak idején az 1912. évi hágai nemzetközi egyezmény létrejöttével a váltójogi egységesítő munkálatokat lezáj'tnak kellett tekinteni. Ennélfogva Nagy Ferenc, aki a hágai államértekezleteken mint a m. kir. kormány képviselője vett részt, közrebocsátotta említett című munkáját. A közbejött világháború megakadályozta, hogy az egyes államokban a törvényhozási adaptálás megtörténjen s így a már jelzett szempontokból is magától értetődőnek tetszik, hogy a munkálatokat tovább kellett folytatni. A közben eltelt idő nagyrésze természetesen ebből a szempontból meddő volt, míg a háború lezajlása után ismét előtérbe került a jogegységesítés gondolata. Az ezirányú munkálatokat a genfi egyezmény zárván le, a szerző műve a munkálatok teljes képét adja.** * L. az egyéb műveket szerző könyvének 82—92 oldalán (I. Függelék b) pont). ** A genfi egyezménnyel a * alatt felsorolt műveken kívül a szakfolvóiratainkban megjelent cikkek is foglalkoztak. L. e folyóirat hasábjain dr. Nizsalovszky Endre egyetemi tanár cikkeit (Ker. Jog 1930 II. sz., 1931 1. sz., 1931 5. sz., 1933 2. és 3. sz.): dr. Siehermann Bernát cikkét (Ker. Jog 1933 4. és 5. szám); dr. Pethő Tibor cikkét (Jogállam. 1933 8—9. füzet); dr. Szászy István jogászcgyleti értekezéséi (különlenyomat, 1933 ápr. szám).