Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Dán törvény az ármegállapításokról

5. ez. KERESKEDELMI JOG 83 egy vagy több szerződő fél létesít, ha a vonatkozó megállapodások vagy határozatok alkalmasak arra, hogy az egész ország területén vagy egyes kerületekben irányadó befolyást gyakoroljanak, úgy hogy az illető kerületen belül szabad áralakulás vagy kereseti tevékenységnek szabad folytatása kizárttá válik, vagy lényeges korlátozást szenved. iA törvény szövegezése lényegesen szerencsésebb, mint a mi karteltörvényünké, mert a piacra gyakorolt lényeges hatást a ikartels:er:ődés fogalmi elemévé teszi és így kizárja azt, hogy a piac szempontjából mellékes jelentőségű, de az áralakulás, forgalmat mégis szabályozó megállapodások — úgy mint nálunk — a kartelszerződés fogalma alá vonhatók legyenek. A törvény tiltja az ár-, termelés-, forgalmi vagy szállítási viszonyokat érintő oly megállapodások létesítését, amelyek méltánytalan árakat eredményeznek vagy a szabad iparűzés méltánytalan korlátozását vagy az áruhiány folytán előállott helyzet kihasználását vonják maguk után, vagy ha az a valószínűség áll fenn, hogy az előbb említett következmények fognak előállni. A bejelentési kötelezettségek elmulasztását a dán törvény is érvénytelenségi szankcióval sújtja. Az ellenőrző tanácsnak a törvény széleskörű vizsgálati jogkört engedélyez és az ellenőrző tanács határoz afelől is, hogy valamely kartelszerződés tiltottnak tekintendő-e. A tanácsnak joga van az ilyen kartelt betiltani, de határozata 4 héten belül a bíróság előtt megtámadható. Jogegységi ülés. A m. kir. Kúriának polgári ügyekben alakított jogegységi tanácsa folyó évi május hó 23. napjára kitűzött ülésében a következő vitás elvi kérdést fogja eldönteni: „A perújításnak a Pp. 567. §-ában megszabott 6 hónapos határideje azon a napon kezdődik-e, amelyen a fellebbvitellel meg nem támadható alapperbeli ítélet a perujító féllel közöltetett, illetve a fellebbvitelre nyitvaálló határidő elmulasztatott; vagy pedig azon a napon, amelyen a perujító fél törvényben kizárt/ illetve elkésett fellebbvitelének jogerős visszautasításáról a visszautasító határozat közlése által értesült?" HAZAI JOGGYAKORLAT A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 91. sz. polgári döntvénye Ingatlan haszonélvezetének (1881 :LX. t.-c. 208. §-a) vagy a tulajdonost megillető hasznainak (24.000/1929. I. M. számú rendelet 32. §-a) végrehajtási zár alá vétele esetén az érdekelt hitelezők beleegyezése nélkül és a 34.000/1931. I. M. számú rendelet 6. §-ának esetén kívül is helye lehet annak, hogy a zárlati jövedelemnek meghatározott része a végrehajtást szenvedő és háznépe létfenntartási költségeinek fedezésére fordíttassék és ebből a célból a végrehajtást szenvedőnek rendelkezésére bocsáttassék. Ilyen intézkedést csak akkor lehet tenni, ha enélkül a végrehajtást szenvedőnek és háznépének a létfenntartása nem lenne biztosítva. A végrehajtást szenvedőnek az említett célból rendelkezésére bocsátandó összeget a bíróság ebben az esetben is az élet fenntartásához múlhatatlanul szükséges és a szokásos zárgondnoki díjak mértékét lényegesen meg nem haladó mértékre köteles korlátozni. Kártérítés 49. A nyilt pályán való átjárás törvénynél fogva tiltva van, a vasút tehát ezt más módon tiltani nem tartozik és nem köteles a tilalom megszegésének megakadályozásáról sorompóval vagy egyébként gondoskodni, különösen azért sem, mert nem is állhat módjában az, hogy a törvény tilalmának megtartását a vasúti pályának a vasúti állomás területén kívül eső részein ellenőriztesse. (C. P. I. 5855/1937. sz. a. 1938 feburár 10-én.) 50. Az 1927-.XXI. t.-c. 201. §-a értelmében az OTI-ra száll át az általa nyújtott baleseti kártalanítás erejéig az a kártérítési követelés, amely a biztosítottnak, illetőleg a családtagjainak a baleset alapján más ellen jár. Egybevetve ezt a rendelkezést az idézett törvény 90. §-ának utolsó bekezdésében foglalt azzal a rendelkezéssel, hogy a munkavállaló üzemi baleset esetében is felléphet más személyek ellen a magánjog általános szabályai alapján kártérítési követeléssel, és azzal, hogy a 90. §-nak egyéb rendelkezései, amelyekre az utolsó bekezdés utal, éppen a munkavállalónak a munkaadó elleni kártérítési követelését s annak feltételeit szabályozzák, meg kell állapítani, hogy a törvény a más személy alatt a munkaadótól különböző személyt ért. (C. P. I. 4854/1937. sz. a. 1938 február 8-án.) Minthogy pedig a fellebbezési bíróság meg nem támadott megállapítása szerint úgy annak az üzemnek, amelyben az üzemi baleset bekövetkezett, mint annak az üzemnek, amelynek gépkocsija a balesetet előidézte, az alperes (város) — az elhalt munkaadója — a tulajdonosa, ennélfogva az alperest a fent kifejtettek értelmében nem lehet olyan más személynek tekinteni, akivel szemben a munkavállalónak, illetve családtagjainak az üzemi balesetből folyóan az 1927: XXI. t.-c. 1—2. bekezdéseiben foglalt korlátozásoktól függetlenül, a magánjog általános szabályai szerint kártérítési követelésük lehetne, ilyen követelésük tehát a felperesre sem szállhat át. Ilyen más személynek legfeljebb az alperesnek az a gépkocsivezetője lenne tekinthető, aki gondatlanságával a baleset bekövetkeztére közrehatott. Nem állapítható meg az alperes felelőssége a felperessel szemben azon az alapon sem, hogy mindkét üzem az alperesnek önálló vállalata és hogy a baleseti biztosítási járulék is mindenik üzemre nézve a veszélyességi arányszám alapján külön állapíttatik meg, mert mindezek a körülmények nem változtatnak azon, hogy az egyébként önálló üzemeknek ugyanaz a munkaadó, az alperes, a tulajdonosa. Nem helytálló a felperesnek a törvény 55. §-ára alapított az az érvelése sem, hogy nem vz üzemek tulajdonosai, hanem maguk az üzemek és vállalatok vannak baleseti biztosításra kötelezve, mert a törvény ezzel a meghatározással csak ?zt akarta kifejezni, hogy a felsorolt üzemekben, illetve vállalatoknál alkalmazottak esnek baleseti biztosítás alá.