Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 3. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása. 2. [r.]

48 KERESKEDELMI JOG 3. BZ. kezések alá esik, melyek viszont e jogot meg­adják az utazónak. Az áru kifogásolására és rendelkezésre bo­csátására vonatkozó nyilatkozatokat az ügynök nincs jogosítva helyeslőleg tudomásul venni; ő csak átveszi a nyilatkozatokat és megbízó­jának továbbítja, aki azok jogossága felett dönt. A magyar bírói joggyakorlat ezt attól teszi függővé, hogy az ügynök bírt-e u. n. Ab­schlussvollmachttal vagy pedig nem. Igenlő esetben megadja ezt a jogot (C. 92/82, 575/87, 164/89), ellenkező esetben csak akkor tekinti a nyilatkozatokat joghatályosaknak, ha ide­jén eljutottak a megbízóhoz (C. 1826/89. 84/93). Amennyiben azonban az ügynök el­mulasztja e nyilatkozatokat a megbízónak továbbítani, ez a megbízó kárára esik s a nyilatkozat jóváhagyottnak tekintendő. A megbízó felelős az ő ügynökéért. Az ügynök díjazása. 1. Az ügynök tevékenységének, fáradozá­sának jutalmát a provízióban, jutalékban kapja. A provízió rendszerint az ügynök által közvetített ügyletek értékösszegének egy hányada, percentje pénzben kifejezve. (Jaku­siel: Das Recht der Agenten I. 47. old.) Ez a normális díjazás. Miként azonban nem mindenki ügynök, aki közvetítő tevékenysé­géért pénzt kap, másrészt nem is minden ügy­nök lesz provízióval, vagy csak provízióval díjazva. (Immerwahr: id. m. 127. old. II.) Némely ügynök pl. fixfizetést huz házától, másik tantiémet kap, — nem az egyes üzletek által elért üzleti eredményből, hanem az egész üzleti nyereség után; — másik részben egy fix összegű hozzájárulást — az üzleti rezsihez — és províziót kap. Lehet a provízió egy mini­mális összegben is megállapítva, vagy viszont a provízió egy minimális üzleti eredménytől függővé téve. Az ügynök, amennyiben a provízió létre­jöttének feltételei beállottak (lásd alább), kö­vetelheti provízióját, akár meg lett az neki igérve, akár nem; az neki — más megállapo­dás hijján — ex lege jár. Jár ez neki akkor is, ha az ügynöki viszonyból folyó egyéb köte­lességeinek nem is tett volna pontosan eleget. (Pl. hanyag értesítések, stb.). Itt is áll az, hogy míg egyrészt az ügynök nem követelhet províziót, ha még oly hűen teljesítette is köte­lességét, de eredményt nem ért el; míg vi­szont jár neki a provízió akkor is, ha hanyag volt, de üzleti eredményeket elért. (Immer­wahr: id. m. 129. old.) 2. Az ügynöknek jutalék jár minden, az ö közbenjárása mellett létrejött és teljesedésbe ment ügylet után. Aziránt nincs eltérés, hogy csak oly ügyle­tek után követelhet az ügynök províziót, me­lyeket ő közvetített. (Kivétel a rayon-ügynö­köknél; vagy az utórendeléseknél, az u. n. direkt üzleteknél, mely utóbbiak után az ügy­nököt provízió csak külön megállapodás vagy külön szokás alapján illeti meg.) Nem oly egyszerű azonban a második fel­tétel. 191 l-es Tervezetem, valamint a Baum­garten-féle Javaslat 6. §-a—hasonlóan a német K. T. 88. §-ához — a provízió létrejöttét, az ügylet teljesedésbe menésétől teszi függővé. Oly ügyletek után, melyek megköttettek ugyan, de teljesedésbe nem mentek (kivéve az utó­rendeléseket), az ügynök nem követelhet ju­talékot. Pl. eladással megbízott ügynökök, ha a vételár nem folyt be, nem követelhetnek províziót. Mindenesetre már most hangsúlyoznom kell, hogy e tétel nem tekintendő apodiktikus helyességűnek, vagy ellenmondást nem türő­nek. Sőt talán ép e kérdés körül folytak és foly­nak a legnagyobb viták, mint ahogy a kérdés fontossága meg is érdemli azt. Igen nagy különbség ugyanis az, vájjon egy ügynök pro­vízió iránti igénye már létrejött-e akkor, mi­dőn az ügyletet megkötötte, vagy csak akkor, ha az áru el is küldetett s a vételár befolyt? A két fázis: az eladás és a vételár befolyta között néha hosszú idő, sőt katasztrófa is szokott bekövetkezni, mely aztán a províziót is illuzóriussá teszi. A régebbi német szokás szerint a provízió már az ügylet létrejöttekor követelhető volt. (Entscheidungen d. R. O. H. G. 6. S. 142; 14. S., 249. u. 426; Ehrenberg: Versicherungs­recht I. 221.) Idővel azonban a kereskedelmi szokás mindinkább oly irányban fejlődött ki, hogy a provízió követelhetőségéhez tényleges ered­ményt is kívántak. Eleinte ugyan ingadozó volt az egyes kereskedői körök felfogása. Míg pl. a Leipzig-i Kereskedelmi Kamara egy újabb szokás létezését tagadta, addig a Berli­ner Altesten der Kaufmannschaft saját kerü­letére már 1890-ben ezt vallja szokásul. (Igaz ugyan, hogy ugyancsak a berlini kereskedők már 1894-ben törvényes szabályozást kíván­nak oly irányban, hogy a provízió iránti igény már az ügylet létrejöttekor megnyílik s csu­pán annak fizetése követelhető az ügylet keresztülvitelekor. Sőt oly szerződési formu­lákat állítottak ki, hogy az ügylet elfogadása­kor már megnyílik e jog és félévenként köve­telhetővé válik.) Az angol joggyakorlat szintén oly szokást konstatál, mely szerint a fizetés (vételár) be­folyta előtt a provízió nem követelhető, de ál­talában az a tétel divik, hogy már a rendelés elfogadása által jogcím szereztetik a jutalékra. (Bowstead: Law of Agency 187. old.) A legújabb német kereskedelmi felfogás mindinkább a Tervezetünk s a Baumgarten­féle Javaslat álláspontja felé közeledik. Ele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom