Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - A kir. m. budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem ny. r. tanárának 30 éves irodalmi munkássága. (1907-1937)

38 KERESKEDELMI JOG 2. BZ. A felperes a beiktatásnak tévesen tulajdonítja azt a jelentőséget, hogy ez a tény a beiktatott művek szerzői jogi védelem alatt álló minőségének bírói határozat erejű megállapítását is magában foglalja. Valamely irói műnek és a szerző nevének beiktatása a törvény idevonatkozó 13. §-a értelmében csak azt a célt szolgálja, hogy a Szjt. védelmében részesülő mű szerzőjének javára a védelmi idő számítása tekintetében jogot biztosítson abban az esetben, ha müve álnév alatt, vagy pedig a szerző nevének kitétele nélkül jelent meg. Ennek folytán helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a beiktatás ténye nem dönti el azt a kérdést, hogy a beiktatott mü valóban a Szjt. védelme alatt áll-e. A felperesnek a szerzői jogi bitorlás ellen védeni kívánt tervei az áruforgalomnak kereskedők, iparosok és termelök között városonként létesítendő szervek közreműködésével, csere útján való clearingszerü lebonyolítását célozzák. Ezek a tervek írásba foglalt alakjukban a Szjt. 67. §-ában említett tudományos terveknek nem minősíthetők, mert a felperesnek a szabadalmi bíróságnál beiktatott írásművei az ismert clearingrendszer gyakorlati alkalmazására irányuló tervek leírását ötletszerű általánosságban a tudományok körébe eső szellemi alkotás jellege nélkül tartalmazzák. Ámde az írásbafoglalás módját, mint a terv lényegére és jelentőségére vonatkozó gondolatok kifejezését és csoportosítását a felperes önálló szellemi alkotásának kell tekinteni, ami, mint írói mű, irodalmi értéke és tudományos jellege nélkül is a Szjt. védelmében részesül, tehát a szerző engedelme nélkül nem többszörösíthető és a Szjt. 6. §-ának 10. pontjában említett módokon közvetve sem sajátítható el. A felperes azonban a Szjt.-re alapított keresetét nem ilyen természetű sérelem miatt indította, hanem „a csereforgalom rendszerének" elsajátítását sérelmezi. A felperes a keresetlevélben annak előadásával kapcsolatban, hogy az alperes a felperes gazdasági tervének kihasználásával fejt ki üzleti működést, megemlítette azt is, hogy az alperes az „Áruclearing" cimű közlemények sorozatában a felperes rendszerének lemásolásával a felperes rendszerének előnyeire hívja fel az érdeklődők figyelmét. A felperes panaszának tárgya azonban ebben a vonatkozásban sem írói művének elsajátítása, vagy utánképzése, hanem a clearingrendszernek az alperes saját üzleti céljára kihasználása. Ezeknek megfelelően a felperes kereseti kérelme az alperes vállalatának zár alá vételére és az alperesnek arra kötelezéséré irányult, hogy az üzleti körében alkalmazott áruclearingrendszert hagyja abban. A fellebbezési bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperesnek szerzői jogbitorlás címén érvényesített követelései alaptalanok, mert az árucsere forgalom megszervezésének a felperes beiktatott műveiben előadott terve a tudományos jelleg hiányánál fogva nem esik a Szjt- 67. §-ának rendelkezése alá, de egyébként is írói művekben foglalt terveknek, eszméknek, kereskedelmi üzlet alapításában megnyilvánuló megvalósítása a Szjt.ben védett érdekek körén kívül esik és az ebben a törvényben körülírt szerzői jogbitorlások fogalma alá nem vonható. A felperes a kerseti követeléseit a keresetlevelében másodsorban arra is alapította, hogy az alperes jobb tudomása ellenére folytatja az üzleti versenyt a felperes rendszere alapján és ez az eljárása az 1923. évi V. tc. rendelkezéseibe ütközik. Ennek a jogalapnak kérdésében is helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes az írói műveinek beiktatása által az azokban leírt gazdasági terveknek üzleti kihasználására a szabadalomhoz hasonló jogot nem nyert, az alperes cég tehát egyedül azzal, hogy a felperes miskolci üzletének üzletköréhez hasonló árucsere üzletet folytat, kifejezetten tiltott vagy üzleti tisztességbe általában ütköző cselekményt nem követ el. Az alperes a szabad verseny körében jogosult arra is, hogy hirdetéseiben az árucsere forgalom gazdasági előnyeire éppen úgy reámutasson, mint a felperes teszi a saját üzleti hirdetéseiben. Az alperesnek ez a tevékenysége a tisztességtelen versenynek az 1923 : V. tc. 9. §-ában meghatározott eseteivel nem azonos és a felperesre sérelmes nem is lehet, mert a per adatai szerint a felperes Miskolcon folytat üzletet, az alperes pedig budapesti cég és Budapesten fejti ki üzleti tevénkenységét. Tisztességtelen verseny 23. Vevők részére a fogyasztás nagysága alapján adott árengedmény önmagában véve sem az Üzleti tisztességbe, sem a jóerkölcsökbe nem ütközik és így magában véve a Tvt. által tiltott cselekménynek nem minősül, hanem azt ilyenné csakis az üzleti tisztességgel vagy általában a jóerkölcsökkel össze nem egyeztethető kísérő körülményei tehetik. A bírői gyakorlat az ingyenesség hirdetését, noha azt általában tiltja, kivételesen, átmenetileg, rövid időre az üzleti érdek által kellően indokolt esetben mégis megengedi. (C. P. IV. 3671/1937. sz. a. 1937 november 4-én.) A nem vitás tényállás szerint az alperes a m. kir. iparügyi miniszter által 1935. évi augusztus hó 2. napján 200/1935. XI. szám alatt kiállított engedélyokirat alapján kizárólagos jogot nyert arra, hogy Sopronvármegye 103 községét villamosenergiával lássa el; és alperes ezzel kapcsolatban a belső villamosberendezés költségei tárgyában az iratokhoz A/3, alatt csatolt hirdetményt tette közzé az érdekelt községekben. Alperes ebben a hirdetményben a fogyasztóközönséget arról értesítette, hogy a hirdetményben névszerint megnevezett hét villanyszerelő vállalat a fogyasztóknál belső villamos berendezést szerel a hirdetményben közölt áron 12 vagy 24 havi egyenlő részletre, és hogy az alperes ezekkel a vállalatokkal eziránt a fogyasztók érdekében megállapodott. Közzétette alperes e hirdetményben azt is, hogy azok a fogyasztók, kik a belső villamosberendezés felszerelését 1936. évi október hó 31. napjáig a szóbanlevő hét villanyszerelő vállalat valamelyikénél megrendelik, egy vagy két lámpahely beszerelését díjtalanul kapják akként, hogy e lámpa-