Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 12. szám - A részvényes vagyonjoga

162 KERESKEDELMI JOG 12. sz. A részvényes vagyonjoga Irta: dr. Sövényházy Ferenc, miniszteri osztálytanácsos A valódi gazdasági rendeltetésének, közgazdasági hivatásának megfelelő részvénytársaság az a vállalati forma, amely alkalmas arra, hogy tőkefelszívóképességével a tőkés társadalom széles rétegeiből nagy tőkét összesítsen a maga elé tűzött gazdasági célra. Az újabb részvényjogi irodalom s ebben különösen Passow és Müller Erzbach, szemléltetően mutatott rá azokra a lényegbevágó különbségekre, amelyek a részvényesek között eltérő jellegük, különböző szerepük alapján mutatkoznak. így reávilágított az irodalom a vállalkozó részvényes és a pusztán tőkét szolgáltató részvényes, — az állandó részvényes és a vándor-részvényes, — a nagyrészvényes és a kisrészvényes működésének, a részvénytársasággal szemben támasztott igényeinek különbözőségére. A jó Tészvényjog számol a részvénytársaság valódi közgazdasági rendeltetésével és a kisrészvényes jogos érdekét is oltalomba veszi. Ez indokolt nemcsak a részvénytársaság társasági minősége alapján, hanem szükséges a gazdasági élet érdekében is, mert a kisrészvényesek nagy számuknál fogva összességükben gazdag tőkeforrást nyujtanak s ennek betemetése a gazdasági életnek súlyos kára volna. A részvényes méltán tarthat számot a részvénytársaságba fektetett vagyona gondos kezelésére iés gyümölcsöztetésóre, jogosan igényelhet a társaság nyereségében megfelelő részesedést és jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy a társasági vagyon reáeső hányadára, a kvótára vonatkozó jogában akarata nélkül sérelmet, csorbítást ne szenvedjen. A részvényes vagyoni jogai: a törzsvagyonra vonatkozó jog 'és a nyereségben részesedés joga. A részvényesnek vagyoni joga az osztalékjogban és a társaság felszámolása során reáeső hányadra irányuló jogban: a likvidációs hányadra vonatkozó jogban csúcsosodik ki. A részvényjog fontos feladata ezeknek a jogoknak kellő gondozása a részvénytársaság megalakulásától egészen megszűnéséig. Ezeknek a jogoknak épségben fenntartása a kisrészvényesek jelentős biztosítéka. A kisrészvényes védelmének jelentőségét a modern gazdasági élet tőkekoncentrációs mozgalma erősen fokozta. A vállalatok összefonódása, a részvénytársaságok kombinációi, az anyavállalatok és leányvállalatok rendszere, a beruházási társaságok (investment trustök) és a koncernvállalatok számos más megnyilvánulása egy bizonyos vállalatban az uralkodó csoport külön érdekeit alakíthatják ki; ezek az érdekek nem mindig párhuzamosak a vállalat érdekével, sőt esetleg azzal ellentétesek is. így pl. egy vállalat urának érdekében állhat a versenytárs részvénytársaságban az irányító befolyás elnyerése abból a célból, hogy a versenytársvállalatot — esetleg üzemének megszüntetésével — a versenyből kikapcsolja. Ez a törekvés pedig adott esetben e rt. romlását, a részvényesek megkárosítását jelentheti. A vállalatok összefonódásával az ilyen érdekösszeütközések egyre gyakoribbakká és mélyebb jelentőségűekké válnak. A kisrészvényes érdekvédelmének biztosítása nemcsak a jogos egyéni érdekek megóvását kívánó igazságossági követelmény, hanem a gazdasági élet egyensúlyának, a takarékosság és a tőkeképződés előmozdításához fűződő közérdeknek követelménye is. Közérdek a részvénytársaságban a jogok és kötelességek igazságos egyensúlyának megteremtése. Meg kell találni a mértéket a többség hatalma és a kisebbség érdekeinek védelme között. A részvényjogok kialakulásakor még nem jutott annyira előtérbe az a közérdek, amely a gazdasági életben a részvénytársaság megfelelő működéséhez és fizetőképes fennmaradásához kapcsolódik. A kezdetleges részvénytársaságokban még szorosabb is volt a kapcsolat a részvényesek között, valamint a társaság vezetősége és a részvényesek között s ez mellőzhetővé tette a részvényesek érdekvédelmét célzó tárgyi biztosítékoknak meszszebbmenő kiépítését. A személyi momentum, az intuitus personae a részvényjogok kialakulásakor még nem enyészett el annyira a részvénytársaságban, mint ma. A gazdasági élet fejletlenebb korában, a kapitalisztikus termelés nagy arányainak kialakulása előtt a részvénytársaságban a tagok között szorosabb volt az együttműködés. Angliában 1855 előtt a részvénytársaság tagjainak felelőssége még nem is volt korlátolt. — Ha pillantást vetünk arra, miként fejlődött Franciaországban az alapszabálymódosítás kérdése, látjuk, hogy a fejlődés első fokán még ridegen érvényesült a közönséges szerződési elv, amely szerint a szerződés csak az összes szerződő felek akaratmegegyezésével módosítható. Az 1867. évi július 24-i társasági törvény 31. §-a azt a rendelkezést foglalta ugyan magában, hogy az alapszabálymódosító közgyűlésen legalább az alaptőke felét képviselő részvényeseknek kell jelen lenniök, ez a törvényszakasz azonban csak akkor kerülhetett alkalmazásra, ha az alapszabályok kifejezetten lehetővé tették az összes részvényes hozzájárulása nélkül is a módosítást. Csak 1892 óta jutott érvényre Franciaországban a szerződési elmélet rideg