Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - Fejezetek a nemzetközi vasúti árufuvarozási jog köréből

160 KERESKEDELMI JOG 11. SZ, iparengedélyt kíván meg. Ebből a tényből az alperes arra következtet, hogy a felperes (M. es társa) nem létező jogi személy és így perképessége nincs; másfelől azt vitatja, bogy a felperes nem folytathatja azt az ipart, amelyet az alperes folytat, a felperes tehát az alperesnek versenytársa nem lehet. Az alperesnek mindkét irányú felülvizsgálati támadása alaptalan. Az iparigazolvány vagy iparengedély ugyanis a társaság létrejöttének — és amennyiben a társaság a kereskedelmi törvény rendelkezései alá esik — a társaság jogi személyiségének nem érvényességi feltétele. A Tvt.-be ütköző cselekmény abbanhagyását „a jelen törvény értelmében arra jogosult'', mindenkitől, akinek magatartása a Tvt. rendelkezése alá esik (Tvt. 1. § második bek.) követelheti. Azt, hogy e törvényben biztosított védelemre ki a jogosult, a törvény 30. és 32. §-a határozza meg akként, hogy amennyiben ez a törvény másként nem intézkedik, a tisztességtelen verseny abbanhagyását a versenyvállalat (versenytárs) követelheti. Vállalat pedig ,,a jelen törvény értelmében minden, akár egyéni, akár társasüzem, amely áruk előállításával vagy forgalombahozatával, vagy pedig ipari vagy kereskedelmi szolgáltatások visszterhes teljesítésével foglalkozik. Nem tesz e részben különbséget, hogy az üzem az 1875. évi XXXVII. te, vagy az 1884. évi XVII. tc. rendelkezése alá esik-e vagy sem." (Tvt. 30. § 1. bek.) A törvény, amidőn ekként az üzleti versenynek és oltalmának körét a kereskedelmi és ipartörvény határán túlmenve, mindennemű foglalkozási ágra kiterjesztette, közömbösnek tekintette azt is, hogy az ipari vagy kereskedelmi tevékenység folytatására vonatkozó jogosultság a vállalat tulajdonosát megilleti-e; mert a törvény alkalmazásánál az áruk előállításával vagy forgalombahozatalával, illetve az ipari vagy kereskedelmi szolgáltatások visszterhes teljesítésével való lényleges foglalkozás az irányadó. 137. I. A vevőközönségnek megajándékozásával vagy az üzleti tisztességgel ellentétes árakon való árusítással folytatott üzleti verseny nem csupán egyéni erdekeket érint, hanem a közérdeket is és így azzal szemben a kereseti jog elenyészésére (Verwirkung) való hivatkozás alaptalan. II. Játékléggömböknek báli helyiségben való forgalomba hozatalát a rendészeti szabályok megtartása melleit sem törvény, sem a jó erkölcs vagy az üzleti tisztesség nem tiltja. T. v. lehet azonban játékléggömböknek bálokon ingyenes vagy önköltségi áron alul való forgalomba hozatala (feloldás).* (C. P. IV. 3708/1938. sz. a. 1938 október 19-én.) I. Az a versenytárs, aki másnak a Tvt. által tiltott cselekményét hosszabb időn át ellentmondás nélkül tudatosan elnézi, az eset körülményei szerint elvesztheti azt a jogát, hogy egyéni sérelmét panaszolja, különösen kárát követelje; ámde ez az elnéző magatartás olyan cselekményeknél, amelyek nem csupán magánérdeket sértenek, ha* Több hasonló ítélet. nem közérdeket is érintenek, és ebből folyóan a cselekmény abbanhagyására vonatkozó kötelezettség a magánfelek szabad rendelkezése alatt nem áll: a Tvt. által arra jogosított minden versenytársnak és egyesületnek a cselekmény abbanhagyására az üzleti verseny kinövéseinek megakadályozása végett közérdekből megadott kereseti jogot meg nem szünteti. A vevőközönség megajándékozásával vagy az üzleti tisztességgel ellentétes árakon való árusítással folytatott üzleti verseny pedig nem csupán egyéni érdeket érint, hanem a kereskedelem általános érdekét, tehát a közérdeket is sérti és így helyes a fellebbezési bíróságnak az a, jogi álláspontja, hogy a felperesnek tűrése folytán az abbanhagyásra irányuló kereseti jognak elenyészésére vonatkozó alperesi védekezés alaptalan. A fent kiemelt abból a jogi álláspontból azonban, hogy a közérdeket sértő tiltott cselekmény abbanhagyására vonatkozó kötelezettség a magánfelek szabad rendelkezése alatt nem áll, önként következik, hogy az ily cselekmény abbanhagyására vonatkozó kötelezettség a magánfelek ügyletének tárgya érvényesen nem lehet; a versenytársaknak közérdekből megadott — a törvény alapján fennálló — kereseti jogról tehát érvényesen lemondani sem lehet. Ebből folyóan téves a fellebbezési bíróságnak az a jogfelfogása, hogy oly cselekményt, amely tárgyilag a törvénybe ütközik, a versenytársak egymásnak szerződésileg szabadon megengedhetnek. II. Játékléggömböknek báli helyiségben való forgalombahozatalát a rendészeti szabályok megtartása mellett sem törvény, sem a jóerkölcs vagy az üzleti tisztesség nemi tiltja. Következőleg ily tevékenység abbanhagyását a felperesek az alperestől csak akkor követelhetnék, ha az alperes a felperesekkel szemben ezt a kötelezettséget joghatályosan magára vállalta volna. III. Az alperesnek az a kötelezettsége azonban, hogy bálokon játékléggömböknek ingyenes vagy önköltségi áron alul való forgalomba hozatalát hagyja abba, — szerződés hiányában is fennállhat. Az 1923. évi V. t.-c. 1. §-a szerint ugyanis üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jóerkölcsbe ütköző módon folytatni. Az ajándékozás vagy áron alul való árusítás pedig az e tekintetben kifejlődött bírói gyakorlat értelmében az eset körülményei szerint az üzleti versenynek az üzleti tisztességgel ellenkező és így az idézett törvény 1. §-a által tiltott eszköze lehet. A fellebbezési bíróság erészben tényként csupán azt állapította meg, hogy az alperes bálokon játékléggömböt hozott forgalomba. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, VI., Eötvös-ucca 12. (Felelős: Schulmann I.)