Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - Fejezetek a nemzetközi vasúti árufuvarozási jog köréből

L52 KERESKEDELMI J0(; 11. sz. SZEMLE Magyary Géza emlékezete. A polgári törvénykezési jog kiváló magyar tudósa halálának tizedik évfordulója egybeesett azzal, hogy tanszéki utóda megkezdte működését és a Magyary Géza által a Pázmány Péter tudományegyetemen alapított perjogi szeminárium is új életre kelt. A perjogi szeminárium azzal adózott nagy alapítója emlékének, hogy október hó 10. napján az egyetemi templomban engesztelő szentmisén vett részt és a kerepesi temetőben Magyary Géza sírjára koszorút helyezett. A szeminárium koszorúját Nizsalovszky Endre tanár kegyeletes szavak kíséretében tette le. Koszorút helyezett a sírra Magyary Géza kitűnő tanítványa és legközvetlenebb munkatársa Fabinyi Tihamér ny. miniszter is. A kegyeletes megemlékezésen résztvettek az egyetemi if júságon kívül sokan a magyar jogászvilág kitűnőségei közül: Szladits Károly e. i. dékán, Navratil Ákos, Magyary Zoltán és Marton Géza budapesti, Bálás P. Elemér szegedi egyetemi tanár, Horváth Dániel, Biró Balázs, Sárffy Andor, Vincenti Gusztáv, MártoníTy Marcél, Beck Salamon, Szászy István, Vály Ferenc, Hetényi József, Pataky Ernő, Polgár Imre, ifj. Szigeti László, Vági József és mások. Akadályoztatásukat a nagy professzorról való kegyeletes megemlékezés kíséretében bejelentették: Börcsök Andor, az O. F. B. másodelnöke, Vinkler János pécsi egyetemi tanár, Ribáry Géza és Leopold Elemér ügyvédek. IRODALOM Hazai irodalom Az ítélet és a jogerő. Bevezetés a jogerőtanba. Irta: dr. Schönvitzky Bertalan érseki jogakadémiai tanár. — Eger, 1938. A kereskedelmi ügynök joga. Irta: dr. Brachfeld Dezső ügyvéd. Gergely R. Idad'ása, 1938. HAZAI JOGGYAKORLAT Általános 120. Az általános magánjog szabályai és a K. T.nek a 280. és 264. §-ok rendelkezései szerint az alperes kereskedői minőségére tekintettel alkalmazandó 354. §-a értelmében is az a fél, aki a szerződéstől el akar állni, ezt nem teheti minden előzmény nélkül, banem arról a másik felet haladéktalanul értesíteni és annak, ha azt az ügylet természete megengedi, az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt engedni tartozik. Nem kell utólagos teljesítésre határidőt engedni akkor, ha adós a teljesítést eleve megtagadta. (C. P. II. 2627/1938 sz. a. 1938 szept. 21-én.) Kártérítés 121. A járműveknek az úttest alatt vezetett gázcsövekre gyakorolt hatását elháríthatatlan eseménynek (erőhatalomnak) tekinteni nem lehet, mert erőhatalom alatt arc: emberi cselekvés körén kívüleső természeti külső erő által előidézett helyzetet kell érteni. (G. P. I. 2911/1938. sz. a. 1938 szeptember 15-én.) 122. A vétkességen alapuló kártérítési felelősség megállapítása szempontjából csak az olyan vétkes magatartás jöhet figyelembe, amely a baleset vagy más károsító esemény bekövetkezésével okozati összefüggésben áll. Ez az okozati összefüggé.s azonban csak akkor áll fenn, ha olyan vétkes magatartást lehet megállapítani, amely a közönséges tapasztalat szerint akár egymagában, akár más olyan ténykörülményekkel kapcsolatban, amelyekkel kellő előrelátás mellett ugyancsak számolni lehetett, a balesetet a dolgok természetes rendje szerint előidézhette, úgy hogy a vétkes magatartásnak ezzel a következményével, legalább is, mint lehetőséggel, számot kellett vetni. Ellenben, ha a megállapított vétkes magatartás csak más, olyan körülményeknek véletlen közrehatása mellett idézte elő a károkozó eseményt, amelyekkel a köteles gondosság kifejtése mellett sem lehetett számolni, akkor az ilyen vétkes magatartás és a bekövetkezett baleset között a kártérítési felelősség megállapításához szükséges okozati összefüggés nincsen meg. (Adekvát okozatosság elve.) (C. P. I. 2462/1938. sz. a. 1938 szeptember 21-én.) Emellett a jogi álláspont mellett helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az I. rendű alperes terhére megállapított vétkes magatartás a kiskorú felperes balesetével nincsen olyan okozati összefüggésben, amely a kártérítési felelősség megállapítására alapul szolgálhatna. Az elsőbíróság ítéletében tüzetesen ismertetett vonatkozó rendelkezések szerint calium cliloricumot gyógyszertárakban csak orvosi rendeletre (vényre) szabad ugyan kiszolgáltatni és ez a korlátozás — ebben a részben eltérően az elsőbíróság ítéletében foglalt ismertetéstől — nemcsak arra az esetre érvényes, ha az említett szert gyógyszerként vásárolják, hanem arra az esetre is, ha azt a vásárló egyéb, ipari, gazdasági vagy házi célra akarja felhasználni, az utóbb említett célokra azonban a gyógyszertárakon kívül drogériák is árusíthatnak calium chloricumot és ezek azt orvos; rendelés (vény) nélkül szolgáltathatják ki. Ebben a tekintetben a baleset idejében hatályban volt, de azóta már hatályon kívül helyezett 111.005/1894. B. M. számú rendelet csak azt a további korlátozást foglalta magában, hogy a drogériák az említett szert 150 grammnál kisebb mennyiségben, vagy annál kisebb részekre osztva nem adhatták ki a közönségnek. Ezeknek a rendelkezéseknek az egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a gyógyszertárakra vonatkozó korlátozó rendelkezés a calium chloricumnak orvosi rendelés nélkül gyógyszerként megszerzését és felhasználását, nem pedig annak más célra való vásárlását és felhasználását kívánta megakadályozni. Ez következik már abból is, hogy olyan esetben, amikor az említett szert nem gyógyszerként, hanem más célra kívánják felhasználni és ilyen más célra szerzik meg, az ellenőrzés gyakorlására — amennyiben arra szükség van — a dolog természete szerint nem az orvos van hivatva. De azoknak a veszélyeknek az elhárítására, amelyek a calium chloricumnak nem gyógyszerként, hanem más módon felhasználásából előállhatnak, nem is lehet alkalmas az olyan intézkedés, amely az említett szer megszerzését nem általában, hanem csak annak a gyógyszertárakban beszerzését köti az ellenőrzést lehetővé