Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - Nemzetközi csekkmagánjog

142 KERESKEDELMI JOG 10. sz. azokkal összeegyeztethető lenne akként, hogy alkalmazását az új törvény rendelkezései egymagukban nem zárnák ki. Az ilyen rendelkezésből, amely a törvény életbeléptető határozmányainak a szokásos tartalmától semmiben sem különbözik, a törvénymagyarázatnak általánosan elfogadott szabályai szerint nem lehet az új törvény visszaható erejére következtetést vonni. A kifejtettekből következik, hogy a felperesnek ebben a perben érvényesített kártérítési követelésére, amely az 1915. évben, tehát az 1927. évi XXI. t.-c. életbelépését megelőző időben történt balesetből származik és ekként már az említett törvény életbelépése előtt létrejött, nem ennek a törvénynek, hanem a követelés keletkezésekor hatályban volt 1907. évi XIX. t.-c.-nek a rendelkezéseit kell alkalmazni. Veszélyes üzem 113. Utasoknak motorral hajtott komppal való .szállítása veszélyes üzem, amelyre a bírói gyakorlat az 1874. évi XVIII. t.-c.-ben foglalt szabályokat alkalmazza; a motoros kompot üzemben tartó alperes tehát az üzem közben történt balesetért tárgyi alapon felel. (G. P. I. 2598/1938, sz. a. 1938. szept. 6-án.) Valuta 114. Pengőbetélből alakult dollárbetét valorizálása. (G. P. VII. 2223/1938, sz. a., 1938 aug. 31-én.) A vitás kérdés eldöntésében irányadó az a tényállás, amely szerint a felperes pengőben elhelyezett betétjét alakította át ú. n. dollárbetétté akként, hogy 1929. évi október hó 24-én az alperes által két, egyenkint 600 dollárról szóló betétkönyvet állíttatott ki. Az alperes, mint pénzügyietekkel foglalkozó vállalat, a betétkönyvek kiállításának körülményeiből, mevezetesen első sorban abból, hogy a felperes betétjeinek pengőösszegét a szilárd értékmérőnek tartott U. S. A. dollárra számíttatta át, fölismerhette a felperesnek azt a szándékát, hogy utóbbi ezzel a müvelettel betétjének értékállandóságát kívánja biztosítani. Erre mutat egyébként az alperesnek a per során tett az az előadása, hogy a felperessel szemben vállalta annak a kockázatát, ha a pengő árfolyama a dolláréval szemben sülyedne. Ennek a kockázatának a vállalása kétségkívül a betét értékállandóságának a biztosítása /céljából történt. A betét átalakítása idején természetesen csak a most említett kockázatról lehetett szó, mert arra az eshetőségre, hogy az U. S. A.-dollár belső értéke is csökkenhet, akkoriban, még senki sem számíthatott, mert a gazdasági életben ennek a lehetőségére még semmi jel sem utalt. Azzal tehát, hogy alperes a felperes részéről pengőben elhelyezett betét összegét a felperes szándékához képest a megbízható értékmérőnek mutatkozott U. S. A.-dollárra számította át, azt az ügyleti akaratát fejezte ki, hogy a betétet ainnak dollárbetétté átalakításakor fennállott értékében tartja a felperes rendelkezésére. Minthogy a takrékbetétnek U. S. A.-dollárra történt átszámításában a dollár a betét értékének állandóságát biztosítani hivatott értékmérőül szolgált, nem lehet szó arról, hogy ennek az átszámításnak a következményeként az alperesnek dollárra szóló kötelezettsége keletkezett, vagyis, hogy az adott esetben az U. S. A.-dollárt egyszersmind kirovó pénznemül kell tekinteni. A kirovó pénznem a betét átalakítása után is a pengő maradt, pusztán ez utóbbi pénznemnek a betét átalakítása idején fennállott értéke határoztatott meg az U. S. A.-dollár egyenértékében avégből, hogy a betét értékének állandósága biztosíttassék. A dollárnak ennélfogva a felek kizárólag azt a szerepet szánták, hogy azzal a betét értékét megbízhatóan fejezzék ki és nem azt, hogy ez a pénznem egyszersmind kirovó, vagyis a kötelezettség tartalmát megállapító pénznemül is szolgáljon. Ha megállna is az az elméleti álláspont, hogy a kölcsönvevő nem azzal tartozik, amit kapott, hanem azzal, amit ígért, a kifejtettek szerint a jelen esetben nem lehet szó arról sem, hogy az alperes a betétül elhelyezett pengőösszeg szolgáltatásával mást ad, mint amit ígért. Az alperes sem állítja, hogy a betétnek pengőben leendő visszafizetését kizárta. De a dollárnak pusztán értékmérőül szerepeltetése kizárja azt is, hogy a betét pengőösszegének átszámításával a felperes az alperestől megvette a betétkönyvekben föltüntetett dollárösszeget. A m. kir. Kúria fenn már utalt arra, hogy a betétnek dollárra történt átszámításával az alperesnek dollárban fennálló kötelezettsége nem keletkezett, tehát nem lehet állítani azt sem, hogy az alperes dollárkötelezettséget ellenérték fejében vállalt. Csupán arról lehet szó, hogy az alperes annyi pengőnek a visszafizetésére kötelezte magát, amennyi 1929. évi október hó 24-én a betétkönyvekben megjelölt 600—600 dollárnak megfelelt. A betétnek pengőértéke pedig általában ma is ugyanaz, mint akkor, amikor a betét dollárbetétté alakíttatott át. A felek szándéka tehát akkor valósul meg, ha a felperes azt az értéket kapja vissza, amelyet az alperesnél betétül elhelyezett. A betétkönyvben foglalt, az alperes által idézett záradék annak folytán, hogy a felperes betétül pengőt helyezett el és a felek ezt a pengőbetétet éppen az értékállandóság biztosítására irányuló szándékkal számították át dollárra, nem jogosíthatja fel az alperest arra, hogy csökkent értékű dollároknak változatlan összegben történendő szolgáltatásával teljesítsen. Alaptalan végül az alperesnek a 300/1936. M. E. sz. rendeletre alapított felülvizsgálati panasza is. A fellebbezési bíróság ugyanis a felperesnek betétkönyvön alapuló követelését annak eredeti értéke szerint és nem felár tekintetbevételével ítélte meg. 115. Svájci frank betétkönyv valorizálása. (C. P. VII. 2151/1938. sz. a. 1938 szept. 1-én.) A fellebbezési bíróság az anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával döntött akként, hogy az alperesnél betéti könyv mellett elhelyezett 10.000 sv. frank fejében fizetendő összeg megállapításánál a Kt. 326. §-ának 2. bekezdésében fogalt szabály nem alkalmazható. Ebben a kérdésben helyesen mutat ugyan az alperes arra, hogy téves az az álláspont, „hogy ez a jogszabály idejét multa és a joggyakorlat folytán hatályát vesztette", azomban a fellebbezési bíróság ítéletében ez a kijelentés indokolás gyanánt nem is foglaltatik.