Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - Nemzetközi csekkmagánjog

142 KERESKEDELMI JOG 10. sz. azokkal összeegyeztethető lenne akként, hogy alkalmazását az új törvény rendelkezései egyma­gukban nem zárnák ki. Az ilyen rendelkezésből, amely a törvény életbeléptető határozmányainak a szokásos tartalmától semmiben sem különbözik, a törvénymagyarázatnak általánosan elfogadott szabályai szerint nem lehet az új törvény vissza­ható erejére következtetést vonni. A kifejtettekből következik, hogy a felperes­nek ebben a perben érvényesített kártérítési köve­telésére, amely az 1915. évben, tehát az 1927. évi XXI. t.-c. életbelépését megelőző időben történt balesetből származik és ekként már az említett törvény életbelépése előtt létrejött, nem ennek a törvénynek, hanem a követelés keletkezésekor hatályban volt 1907. évi XIX. t.-c.-nek a rendel­kezéseit kell alkalmazni. Veszélyes üzem 113. Utasoknak motorral hajtott komppal való .szállítása veszélyes üzem, amelyre a bírói gyakor­lat az 1874. évi XVIII. t.-c.-ben foglalt szabályo­kat alkalmazza; a motoros kompot üzemben tartó alperes tehát az üzem közben történt balesetért tárgyi alapon felel. (G. P. I. 2598/1938, sz. a. 1938. szept. 6-án.) Valuta 114. Pengőbetélből alakult dollárbetét valorizá­lása. (G. P. VII. 2223/1938, sz. a., 1938 aug. 31-én.) A vitás kérdés eldöntésében irányadó az a tényállás, amely szerint a felperes pengőben el­helyezett betétjét alakította át ú. n. dollárbetétté akként, hogy 1929. évi október hó 24-én az al­peres által két, egyenkint 600 dollárról szóló betétkönyvet állíttatott ki. Az alperes, mint pénzügyietekkel foglalkozó vállalat, a betétkönyvek kiállításának körülmé­nyeiből, mevezetesen első sorban abból, hogy a felperes betétjeinek pengőösszegét a szilárd érték­mérőnek tartott U. S. A. dollárra számíttatta át, fölismerhette a felperesnek azt a szándékát, hogy utóbbi ezzel a müvelettel betétjének értékállan­dóságát kívánja biztosítani. Erre mutat egyéb­ként az alperesnek a per során tett az az elő­adása, hogy a felperessel szemben vállalta annak a kockázatát, ha a pengő árfolyama a dolláré­val szemben sülyedne. Ennek a kockázatának a vállalása kétségkívül a betét értékállandóságának a biztosítása /céljából történt. A betét átalakí­tása idején természetesen csak a most említett kockázatról lehetett szó, mert arra az eshető­ségre, hogy az U. S. A.-dollár belső értéke is csökkenhet, akkoriban, még senki sem számíthatott, mert a gazdasági életben ennek a lehetőségére még semmi jel sem utalt. Azzal tehát, hogy alperes a felperes részé­ről pengőben elhelyezett betét összegét a felperes szándékához képest a megbízható értékmérőnek mutatkozott U. S. A.-dollárra számította át, azt az ügyleti akaratát fejezte ki, hogy a betétet ainnak dollárbetétté átalakításakor fennállott ér­tékében tartja a felperes rendelkezésére. Minthogy a takrékbetétnek U. S. A.-dollárra történt átszámításában a dollár a betét értéké­nek állandóságát biztosítani hivatott értékmérőül szolgált, nem lehet szó arról, hogy ennek az át­számításnak a következményeként az alperesnek dollárra szóló kötelezettsége keletkezett, vagyis, hogy az adott esetben az U. S. A.-dollárt egy­szersmind kirovó pénznemül kell tekinteni. A kirovó pénznem a betét átalakítása után is a pengő maradt, pusztán ez utóbbi pénznemnek a betét átalakítása idején fennállott értéke határoz­tatott meg az U. S. A.-dollár egyenértékében avég­ből, hogy a betét értékének állandósága biztosít­tassék. A dollárnak ennélfogva a felek kizárólag azt a szerepet szánták, hogy azzal a betét érté­két megbízhatóan fejezzék ki és nem azt, hogy ez a pénznem egyszersmind kirovó, vagyis a kö­telezettség tartalmát megállapító pénznemül is szolgáljon. Ha megállna is az az elméleti állás­pont, hogy a kölcsönvevő nem azzal tartozik, amit kapott, hanem azzal, amit ígért, a kifejtettek szerint a jelen esetben nem lehet szó arról sem, hogy az alperes a betétül elhelyezett pengőösszeg szolgáltatásával mást ad, mint amit ígért. Az al­peres sem állítja, hogy a betétnek pengőben leendő visszafizetését kizárta. De a dollárnak pusztán értékmérőül szerepel­tetése kizárja azt is, hogy a betét pengőösszegének átszámításával a felperes az alperestől megvette a betétkönyvekben föltüntetett dollárösszeget. A m. kir. Kúria fenn már utalt arra, hogy a betét­nek dollárra történt átszámításával az alperes­nek dollárban fennálló kötelezettsége nem ke­letkezett, tehát nem lehet állítani azt sem, hogy az alperes dollárkötelezettséget ellenérték fejé­ben vállalt. Csupán arról lehet szó, hogy az alpe­res annyi pengőnek a visszafizetésére kötelezte ma­gát, amennyi 1929. évi október hó 24-én a betét­könyvekben megjelölt 600—600 dollárnak meg­felelt. A betétnek pengőértéke pedig általában ma is ugyanaz, mint akkor, amikor a betét dollár­betétté alakíttatott át. A felek szándéka tehát akkor valósul meg, ha a felperes azt az értéket kapja vissza, amelyet az alperesnél betétül elhelye­zett. A betétkönyvben foglalt, az alperes által idézett záradék annak folytán, hogy a felperes betétül pengőt helyezett el és a felek ezt a pengőbetétet éppen az értékállandóság biztosítására irányuló szándékkal számították át dollárra, nem jogosít­hatja fel az alperest arra, hogy csökkent értékű dollároknak változatlan összegben történendő szol­gáltatásával teljesítsen. Alaptalan végül az alperesnek a 300/1936. M. E. sz. rendeletre alapított felülvizsgálati pana­sza is. A fellebbezési bíróság ugyanis a felperesnek betétkönyvön alapuló követelését annak eredeti értéke szerint és nem felár tekintetbevételével ítélte meg. 115. Svájci frank betétkönyv valorizálása. (C. P. VII. 2151/1938. sz. a. 1938 szept. 1-én.) A fellebbezési bíróság az anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával döntött akként, hogy az al­peresnél betéti könyv mellett elhelyezett 10.000 sv. frank fejében fizetendő összeg megállapításánál a Kt. 326. §-ának 2. bekezdésében fogalt szabály nem alkalmazható. Ebben a kérdésben helyesen mutat ugyan az al­peres arra, hogy téves az az álláspont, „hogy ez a jogszabály idejét multa és a joggyakorlat folytán hatályát vesztette", azomban a fellebbezési bíróság ítéletében ez a kijelentés indokolás gyanánt nem is foglaltatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom