Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - Mi tekintendő kartelnek?

16 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. mázott vagyoni és nem vagyoni kára csak csekély lehetett. Ezeknek a szempontoknak mérlegelése alap­ján a m. kir. Kúria a kártérítés összegét 20 pen­gőre leszállította. Kartel 14. Választott bírósági Ítélet érvénytelenítése a kincstár közérdekű keresete folytán a kartel­törvény 7. és 13. §§-ai alapján. (C. P. IV. 4564/1937. sz .a. 1937. nov. 25-én). A 4. sorszám alatt bemutatott — valódisága tekintetében nem kifogásolt —i egyezmény és nyilatkozat tartalma szerint a T. akkumulátor­gyár r.-t. I. rendű alperes, továbbá a H. akku­mulátorokat előállító kft. cég, valamint egyes gyá­rak képviseletében N. V. Budapesten, az 1934. évi október hó 11. napján bizonyos ára gyártási és eladási feltételeinek megállapítására és az üzleti forgalom elosztására nézve- egyezményt létesítet­tek, amelyhez a M. akkumulátor kft. II. rendű alperes is hozzájárult. A szerződő felek az egyez­mény időtartamát az 1937. évi augusztus hó 31. napján lejáró három évben, állapították meg és az egyezmény generális határozatainak megszegő­jét az egyezmény összessége javára esetenként 1000 pengő kötbér fizetésére kötelezték; vitás ese­tekben a tagok magukat választottbiróság eljárá­sának és határozatának vetették alá. A felek egyezően adják elő, hogy a II. rendű alperes az 1937. évi február hó 27. napján kelt levelében bejelentette, hogy az 1937. évi augusztus hó 31. napját követő időben nem vesz részt az egyezményben és közölte, hogy ha az 1937. évi augusztus hó 31. napját megelőző időben is ad olyan ajánlatot, amely egészben vagy részben az 1937. évi szeptember hó 1-ét követő időre vonat­kozik, azt oly módon fogja megtenmá, hogy aján­latában az 1937 évi szeptember hó 1-ét követő időre már a saját kalkulációja alapján megálla­pított árakat fogja megjelölni. A II. rendű alpe­resnek az egyezményből való kilépését az I. rendű alperes tudomásul vette, tiltakozott azonban az ellen, hogy a II. rendű alperes már ekkor a saját kalkulációja alapján kiszámított áron ajánlja fel gyártmányait az 1937. évi augusztus hó 31. nap­ját követő időre. Minthogy a II. rendű alperes álláspontját fenntartotta, — az I. rendű alperes a választottbiróság előtt a II. rendű alperes ellen pert indított és keresetében esetenként kiszabandó 1000 pengő bírság terhével kérte a II. rendű al­perest eltiltani attól, hogy az egyezmény tartama alatt, — vagyis az 1937. évi augusztus hó 31. napja előtt — olyan ajánlatot tegyen, amelyben az egyezmény lejártát követő időre a saját kalku­lációja alapján kiszámított áron kinálja az egyez­mény tárgyává tett gyártmányait. A választott bíróság az 1937. évi május hó 11. napján meghozott, másolatban A) alatt bemu­totatt, nem vitás tartalmú Ítéletében megállapí­totta, hogy a II. rendű alperes nem jogosult az egyezmény tartama alatt, tehát az 1937. évi augusztus hó 31. napja előtt olyan ajánlatot tenni, amelyben az egyezményt követő időre a saját kal­kulációja alapján kiszámított áron ajánlja az egyezmény hatálya alá tartozó gyártmányait; ezt meghaladó keresetével a választottbiróság az I. rendű alperest elutasította. A m. kir. iparügyi miniszternek az 1931. évi YX. *.-c. 13. §-án alapuló utasítása folytán a m. kir. kincstári jogügyi igazgatóság a Kartelbiróság­hoz benyújtott keresetében ennek a választott­bírósági ítéletnek érvénytelenítését a Pp. 784. §. 1. és 5. pontja mellett azért is kéri, mert az Ítélet rendelkező része az 1931. évi XX. t.-c. 7. §-ának rendelkezésébe ütközik. Magáévá tette a kartelbiróság a felperesnek azt az érvelését, hogy a választottbiróság Ítélete az 1931. évi XX. t.-c. 7. §-ába ütközik, mert a jóerkölcsöt és a közjó érdekét a 6. §-ban megha­tározott módon sérti. Nem lehet kétséges, hogy az egyezmény tár­gyául szolgáló áruk és szolgáltatásoknak az egyezmény lejárata utáni időre eső teljesítéséről az eset körülményei szerint szükséges időben már az egyezmény lejárta előtt kell gondoskodni, amelynek elmulasztása az egyezmény lejártát köz­vetlenül követő időben való teljes megbénulásá­val járhat. Oly kötelezettség tehát, amely az egyezmény tagját eltiltja attól, hogy az egyezmény lejártát megelőző nem túlhosszú időben — mint ebben az esetben — gondoskodjék arról, hogy üzeme az egyezmény lejártát követő időben az egyezmény­ben vállalt korlátozások nélkül kellően foglalkoz­tatva legyen, a jóerkölccsel áll ellentétben, mert az egyezményes tag gazdasági létét és fejlődését guzsbakötő módon akadályozza meg. De a választottbiróság ítélete a közjó érdekét is sérti, mert a II. rendű alperes vitássá tett maga­tartása jogtalanságának — a cselekménytől való eltiltással egyértelmű megállapítása nyilvánvalóan azt célozza, hogy az egyezmény tárgya árunak a fogyasztóközönség javára szolgáló áralakulását, illetve annak mielőbbi kifejlődését a gazdasági helyzet által meg nem okolt módon megaka­dályozza. Annak megállapítására ugyanis, hogy a sza­bad árkalkulációnak az eset körülményei között fenntartott elve — mert csak ilyen elvi fenntar­tásról van szó — a gazdasági helyzet figyelembe jöhető érdekei kizárnák —> semminemű alap nincs; az árkalkulációkra mint közömbös körül­ményre vonatkozó bizonyítás tehát szükségtelen. Ezért a kartelbiróság a keresetnek helyt adott s a választottbiróság ítéletét az 1911. évi XX. t.-c 13. §. második bekezdése alapján érvénytelennek mondotta ki. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom