Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - Grosschmid: Kereskedelmi jog és köztörvény

136 KERESKEDELMI JOG 10. SZ. tollvonásokat tegyen. Az is lehet, hogy valóban könyvtárakra menő jogi munka válik majd értéktelenné. Grosschmid müvei azonban mindig élni fognak, amíg magyar jogász lesz a világon, és mindig bizalmat fognak kelteni bennünk a magyar jog épületének harmonikus továbbépülése tekintetében. A késői generációkat is csak ő taníthatja meg arra, hogyan kell a magyar jogot megismerni, művelni, fejleszteni, az új, esetleg idegen eredetű gondolatokat abba harmonikusan beilleszteni. És csak az ő útmutatása nyomán lehet majd a hosszú időn át az igazságtalanul és erőszakosan megvont határokon túl, idegen jog uralma alatt élő testvéreinket e határok leomlása után visszavezetni az igazi magyar jog szellemi világába. Grosschmiü: Kereskedelmi jog és köztörvény Irta: dr. Reitzer Béla ügyvéd. Danteról olvastam valahol, hogy amikor a Divina megjelenése után feltűnt Ravenna uccáin, a járókelők félénk bámulattal tértek ki előle és halk suttogással mutogatták egymásnak: II Dante. Ilyenszerü, félénk bámulat fogott el bennünket is, valahányszor feltűnni láttuk Grosschmid hatalmas alakját a folyosókon, vagy a tantermekben. Nem is csoda. Azok a mélységek és magasságok, amelyek felé tanításai bennünket elvezettek, nemritkán olyan hatást váltottak ki belőlünk, mint a Divina Comedia meglátásai és leírásai. Valósággal lázba hozták a hallgatót, olvasót és órákon át lenyűgözve tartották képzeletét és értelmét. És akárhányszor olvassuk újból írásait, kifogyhatatlanok azok a meglepő gondolati gazdagságok, következtetések, hasonlatok és megállapítások, amelyekkel az eddig soha nem is ismert problémáit taglalja. Hallottunk már korábban is a kereskedelmi jog és köztörvény egymáshoz való viszonyáról, de milyen vérszegény és halovány fogalmakat szereztünk a törvény 1. §-ának igazi értelméről és a két joganyagnak összefüggéseiről. Nem csoda tehát, hogy amikor az ő nézőpontjain át láttuk és megismerni tanultuk az anyagot, korábbi ismereteink egyszeriben szertefoszlottak, mint a szappanbuborék és elementáris erővel alakultak ki új képzeteink. Kezdetben csak gomolygó körvonalakban, de azután mindegyre tisztultabban és élesebben. Felejthetetlenül élnek bennem még ma is azok az impressziók, amiket egyik ciklusban a kereskedelmi törvény 353. §-nak a köztörvényi joghoz való viszonyáról, órákon át végighallgattunk. Ezekben az előadásokban nemcsak maga a szoros értelemben vett probléma és összehasonlítási szempontok tartották fogva képzeletünket és figyelmünket, hanem azok az univerzális szemléltető pontok, amelyek, mint felsőbbrendű, magasabb, mondhatjuk lultraviolett-erejű besugárzások az egész anyagot állandóan át és átjárták és addig soha nem sejtett összefüggésekre utaltak. Nemcsak egyetemi vizsgákon, de akárhányszor halljuk kiforrott jogászoktól is azt az apodiktikus választ, amikor a késedelem jogkövetkezményei kerülnek szóba, hogy a késedelemnek általános és elsődleges folyománya az eredeti szolgáltatást felváltó kártérítési kötelezettség. A grosschmidi tanítások ezeket a tévtanokat valósággal felrobbantották. Már t. i. a köztörvényi jog keretében, mert hisz éppen arra voltak alkalmasak az ö összehasonlító fejtegetései, hogy kimutassák e részben a köztörvényi és kereskedelmi joganyag egymástól merőben elütő voltát. Ezeknek a fejtegetéseknek legalkalmasabb fűzőpontjául önként kínálkoztak neki a Kt. 353. §. rendelkezései. A kereskedelmi és köztörvényi ügyletek természetrajzának, de sőt a kereskedelmi és köztörvényi forgalomnak sajátszerűségeit sem azóta, sem azelőtt senki megközelítőleg hasonló élességgel nem boncolta. Amikor arra a megállapításra jut, hogy köztörvényi ügyleteknél az eladó késedelme esetén vevőt csak az ügylet teljesítéséhez és késedelmes teljesítésből netán eredő kárpótláshoz való jog illeti, de nem egyszersmind a teljesítés helyett a nemteljesítés miatti kártérítés (önálló, felváltó kártérítés) is, sem pedig az elállás, akkor ezzel nemcsak a jogkövetkezmények eltérő voltát érteti meg velünk, hanem az ügyletek alaptermészetében bennrejlő különbözőségeket is. A köztörvényi forgalom és ügyletek nyugodtabb, stabilabb légkörben zajlanak le, a szolgáltatások, hogy úgy mondjuk, nem oly sietősek és ezért áll az a szilárd alaptételük, hogy az ügyleteket azokkal az eredeti szolgáltatásokkal fenn kell tartani és teljesíteni, aminőkkel azt a felek megkötötték, és hogy a késedelmi létszak sem hoz létre mélyrehatóbb változásokat. Az ingatlan vevője a késedelmes eladótól nem követelhet minden további nélkül nemteljesítés miatti kártérítést és nem is állhat el a vételi ügylettől puszta késedelem okából, hanem csupán az ingatlan szolgáltatását és a megkésett szolgáltatásból felmerült netáni kárát követelheti. Másképpen áll a dolog a kereskedelmi ügyieleknél. „ ... pl. a kereskedelmi közönséges vétel, a köztörvényihez viszonyítva, törvénynél fogva máris fix ügylet." (II. k. 148. old.) Ez a rövidke kis mondat élesebben világít be a problémába, mint oldalnyi terjedelmű fejtegetések. Mi az igazi értelme a tételnek és miképpen kapcsolódik bele ebbe az egész problémakörbe a fixitás, mint az alapvető differenciálódási pont? Nyilván azt akarja jelenteni, hogy az időhöz való kötöttség, mint