Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 8-9. szám - Idegen valutáról szóló szerződések

8—9. sz. KERESKEDELMI JOG 131 Az ellenőrzési szám tehát az áru jellegéhez tar­tozó olyan kellék, amely mellőzhetetlen alapja a felperes által létesített eladási rendszer ellenőrzé­sének, Más vállalat eladási rendszerének, különösen az arra vonatkozó ellenőrzésnek megzavarása — ami a megcsonkított számjelzésű kerékpárok forga­lombahozatalával nyilván együtt jár — az üzleti tisztességgel össze nem egyeztethető. Az alperesnek a tényállás szerinti az a cselek­ménye tehát, hogy hamisított ellenőrző számú ke­rékpárokat hoz forgalomba, tárgyilag ütközik a Tvt. 1. §-ába. Az abbanhagyási kötelezettsége szempontjából közömbös ilyként az, hogy a felperes eladási és ellenőrzési rendszerét ismerte-e. De egyébként is ebben a tekintetben az alperes szamabeli ismeretei folytán és azért is, mert az F/2, és F/3, jelű számlákból s az F/4, jelű levél tartalmából látnia kellett, hogy a felperes az ellen­őrzési számot úgy a számlában, mint a szavatos­sági bizonylatban is kiemeli, jóhiszeműségére si­keresen nem hivatkozhatik. A felperes felülvizsgálati kérelme tehát ebben a tekintetben alapos. II. A felperes 3 és K év óta körzeti képviselői­nek a kerékpárral együtt olyan szavatossági bi­zonylatot is küld1, melybe a kerékpár ellenőrzési számát is bevezeti és amellyel a felperes 24 havi jótállást vállal s végül a felperes körlevelé­ben utasította körzeti képviselőit, hogy ezt a bi­zonylatot a kerékpár eladása esetében a vevő ne­vével kitöltve adják ki a vevőnek. Arra nincsen adat a perben, hogy a felperes ennek az utasításnak megtartását milyen jogkövet­kezmények terhével hagyta meg a körzeti képvi­selőinek, hogy azok az adott utasítás megtartására kötelezettséget vállaltak-e, de arra sem, hogy a felperes olyan rendszert hozott volna be, amely­nek útján a bizonylat kiszolgáltatásának megtör­téntét ellenőrizhette volna. P. J. és K. D. tanuk vallomása alapján megál­lapított tény az (Te. 40. §.), hogy a felperesnek nincsen is biztos tudomása arról, hogy a körzeti képviselők ezt az utasítást tényleg követik-e, azt csak valószínűnek tartja. Ebből pedig az következik, hogy a szavatossági bizonylat kiszolgáltatása nem lényeges alkateleme a felperes eladási és ellenőrzési rendszerének, mert különben a felperes a szavatossági bizonylat kiadásának megtörténtét arra alkalmas mód beve­zetése útján figyelte volna és tudna arról, hogy képviselői utasításait tényleg követik-e. Az alperesnek az az eljárása tehát, hogy az ál­tala eladott kerékpárokkal nem adott ki szavatos­sági bizonylatot is, nem tekinthető olyan cselek­ménynek, amely a felperes eladási, különösen ellenőrzési rendszerének lényegét érintené, azt hátrányosan befolyásolná, tekintve azt is, hogy a felperes az ellenőrzést a kerékpárokra ütött szá­mok alapján amúgyis kellőképpen gyakorolhatja. III. A felperes a harmadik kereseti kérelmében az alperesnek annak abbanhagyására való kötele­zését kéri, hogy S. W. kerékpárt a felperes által egyedárusítási joggal felruházott körzeti képviselő­nek megkerülésével, más körzeti képviselővel összejátszva, vagy azt szerződésszegésre bírva, hozzon forgalomba. Az azonban nem nyert bizonyítást a perben, hogy az alperes felperesnek valamely idegen kör­zeti képviselőjével összejátszott volna, azt szer­ződésszegésre bírta volna. De még arra sincsen adat a perben, hogy az al­peres ilyen cselekménynek elkövetésére harmadik személyt bírt volna rá és így mintegy felbujtó­ként, közvetve vette volna rá felperesnek valame­lyik idegen körzeti képviselőjét a szerződéssze­gésre. Az ilyen cselekmény egyébként is csak akkor zavarja a felperes ellenőrzési rendszerét, ha ezen az úton meghamisított számú kerékpár kerül for­galomba s így a felperes érdieke már az első abbanhagyási kérelmének megfelelő marasztalás­sal biztosított. A felperesnek tehát az erre vonat­kozó felülvizsgálati kérelme sem helytálló. 105. Körlevelekben olyan ajánlat tétele, amelyet az ajánlattevő megtartani nem kész vagy nem ké­pes — t. v. (C. P. IV. 2340/1938. sz. a. 1938 június 23-án.) 106. I. A Tvt.-be ütköző alkalmazottcsábításról csak akkor lehet szó, ha a versenytárs olyan alkal­mazottat fogad fel, akiről tudja, hogy más ver­senytárs szolgálatában áll és szolgálati viszonyá­nak megszüntetése végett szerződésszegésre bírja rá, vagy olyan alkalmazottal köt szolgálati szerző­dést, akiről tudja, hogy korábbi szolgálati viszo­nya jogszerűen még meg nem szűnt. A versenytár­sat terhelő tudakozódási kötelesség pedig olyan esetben áll fenn, ha a versenytárs a korábbi szol­gálati viszony tekintetében bizonytalanságban lehet. Az az eljárás sem ütközik a Tvt. rendelke­zéseibe, ha az alkalmazott a versenytárs hívására szünteti meg törvényszerűen a korábbi szolgálati viszonyt. II. Az új munkaadónak az a ténye, amely sze­rint a vevőközönséggel körlevélben közölte, hogy új alkalmazottjának a versenytársnál volt szolgálata megszűnt és az nála nyert alkalmazást s ezzel kapcsolatban az alkalmazott az általa ismert vevő­kör támogatását kérte, valamint az, hogy az alkal­mazott egy vevőt az új főnök vevőjének megsze­rezni törekedett, Üzleti tisztességbe ütköző vevő­csábításnak nem tekinthető. III. A nyilvánosságnak szánt kézimunkaujság­ban megjelent, külön törvényi védelem alá nem helyezett és így a védelmet a lapban kifejezésre nem is juttató kézimunkarajzok és tervek bárki, tehát a versenytárs által is utánképezhetők és üz­letfelek részérc felhasználhatók. A kézimunka­újság tulajdonosának az a cselekménye tehát, amellyel a M. U. L.-ban a felperesi tervezés meg­jelölésével közzétett kézimunkák iránt érdeklődő

Next

/
Oldalképek
Tartalom