Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 8-9. szám - Idegen valutáról szóló szerződések

KERESKEDELMI JO HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Pannónia-ncca 9. szám «3< Telefon: 127—165 ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY m. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár ügyvéd SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ ANDOR ügyvéd Előfizetési ár TŐZSDEI JOG melléklettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Harmincötödik évi. 8—9. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1938 szeptember 1 Idegen valutáról szóló szerződések (A Kúria legújabb gyakorlatának ismertetése.)1 Irta: dr. Hevesi Illés, ny. kir. törvényszéki bíró, ügyvéd. A legutóbbi időben lényeges változás állott be a kir. Kúriának, nevezetesen a Kúria VII. Tanácsának az idegen valutában meghatározott követelésekre vonatkozó joggyakorlatában. A vitás kérdéseket elsősorban a dollárnak az Északamerikai Egyesült Államok törvényhozása által 1934. évben elhatározott értékcsökkentése vetette fel. A magam részéről már akkor, a Nemzetközi Jogi Egyesületnek (International Law Association) 1934 nyarán Budapesten tartott kongresszusán, valamint a Jogtudományi Közlőmben* rámutattam arra, hogy Magyarországon idegen valutában, különösen pedig dollárban túlnyomórészben, illetve az eseteknek majdnem 100%-ában azért határozták meg a követelést, mert ezzel annak értekállandóságát kívánták biztosítani és különösen a dollárt azért választották, mert ezt az értékállandóság legfőbb példaképének tekintették. Rámutattam arra is, hogy e helyzet mellett igazságtalan és méltánytalan az, hogy a hitelező, aki a legtöbbször pengőben folyósított követelését csak az értékállandóság biztosítása céljából számította át dollárokra, követelésének egy jelentékeny részét elveszítse pusztán azért, mert a dollár értéke nem is a gazdasági élet rendes folyamában, hanem egy idegen állam törvényhozási intézkedése folytán értékének jelentékeny részését elveszítette. 1 V ö. jelen számban 97—98. sz. jogeset. * A valorizáló klauzula, mint devajorizáló ok. Jogtudományi Közlöny, 1934. évi 36-ik szám. Nem sokkal később a vonatkozó esetek már bírósági döntés elé is kerültek és a Kúria szokott jogfejlesztési és méltányossági érzékével meg is találta a helyes megoldást akkor, amidőn a fent említetthez hasonló érveléssel kimondotta azt, hogy a dollár értékcsökkentése által a hitelező nem károsodhatik, hanem az adós ugyanannyi pengőt tartozik neki visszaadni, mint amennyit kapott. Ez a gyakorlat elsősorban azokra az ügyletekre vonatkozott, amelyekben a hitelező részéről a szolgáltatás pengőben történt és a követelés csak átszámíttatott az okiratban dollárra. Ez a gyakorlat már 1935 végén kezdett a Kúrián kialakulni, és egyaránt vonatkozott úgy a kölcsön-, mint a takarékbetét- és folyószámlaügyletekre, valamint az egyéb ügyletekre, pl. adás-vételekre is. Utóbb kialakult egy olyan gyakorlat is, hogy azokban az esetekben, amidőn a folyósítás a hitelező részéről idegen valutában, pl. dollárban történt, de az adós ezt az idegen valutát teljes értékben használta fel, szintén az az elv alkalmaztatott, hogy az adós nem gazdagodhatik, a hitelező nem károsodhatik a dollár értékcsökkentése által, hanem az adós a dollárnak szerződéskötéskori értéke szerint tartozik teljesíteni. A vonatkozó határozatok túlnyomórészben takarékbetéti ügyekben keltek, de indokolásuk általánosságánál fogva a bennük kifejezett jogelv egyéb ügyletekre is vonatkozik. Ide vonatkoznak a kir. Kúria VII. Tanácsának 367/1937, 777/1937 és 5175/1937. számú határozatai, melyek közül az első 1937. évi március 17-én, a második április 15-én és a harmadik 1938. évi január 27-én kelt. Ezek a határozatok azt mondották ki, hogy ámbár a betét valóságos dollárjegyekben lett befizetve, mindamellett, miután a dollár értéke nem a gazdasági élet rendes folyamá-