Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - Jogesetek az angol joggyakorlat köréből

7. sz. KERESKEDELMI JOG 115 A szolgálati viszonynak általában nem lényeges ismertető jele az, hogy a munka ellenértéke már előre meghatározott állandó összeg legyen. Az a körülmény tehát, hogy az ellenérték a felperes javára egészben a megkötött ügyletek után elért jutalékban volt megállapítva, a keresetben megjelölt jogviszonynak szolgálati szerződéssé minősítését ki nem zárná. A szolgálat kizárólagossága sem feltétlen ismertetőjele a szolgálati jogviszonynak, mert az alkalmazott a főnöke engedelmével, vagy tudtával más részére is fejthet ki tevékenységet. Az a körülmény tehát, hogy a felperes nemcsak az alperes, hanem mások részére is tevékenykedett, szintén nem minősítő adat (P. II. 2419/1931. S2.). A felperes Debrecen telephellyel ügynöki minőségben, mint önálló kereskedő volt bejegyezve, ő tehát nem mint az alperes segédszemélyzetének a tagja, hanem mint önálló ügynök járt el. A függőségi viszonyt tehát már egymagában ez a körülmény is kizárja. Nem teremtett függőségi viszonyt a felek között az a körülmény sem, hogy az alperes terület szerint meghatározott bizonyos vevőkört jelölt ki a felperes számára; mert a megbízó ügyeinek megbízásszerü vitelét meghatározó ez az intézkedés a megbízási ügylet természetével nem ellenkezik. Épp ily kevéssé lehet a függőségi viszonyra következtetni az F/8—F/18, alatti levelek tartalmából vagy hangjából; mert azokban a fölé- és alárendeltségi viszony nem jut kifejezésre és e levelek a megbízási jogviszonyban álló önálló kereskedők között szokásos írásbeli érintkezésnek általában megfelelnek. A felek jogviszonyában az alperes érdekében kifejtendő tevékenységnek idő és üzleti eredmény tekintetében követelt legkisebb mérve sincs meghatározva, és így a felperes az idejével és munkaerejével továbbra is szabadon rendelkezhetett. Ezenfelül a felperes az elvállalt tevékenységét nem is végezte egészben személyesen, hanem annak egy részét az általa alkalmazott és díjazott ügynökükre bízta. Ezek az elemek pedig szintén olyanok, amelyek a szolgálati jogviszony természetével össze nem egyeztethetők (P. II. 5301/1932. sz.). Annak a megállapításánál, hogy a felek között volt-e szolgálati viszony, avagy nem, a bíróság a felek jogi minősítéséhez kötve nincs. L\j szolgálati jogviszony fennállásának a megállapítására tehát egymagában nem lehet alap az F/2, alatt csatolt és az alperes által a felperes kérésére pusztán a vasúti bérletjegy megváltása céljából kiállított levélben foglalt az a kitétel, hogy az alperes részére üzletszerzői tevékenységet folytató felperes az alperes vállalatnál, mint utazó, évek óta „alkalmazásban áll.". Mindezekre figyelemmel a m. kir. Kúria megítélése szerint is a peres felek között nem szolgálati, hanem megbízási jogviszony létesült és így a felperes sem felmondási időre járó illetményt, sem végkielégítést nem követelhet. II. De nem illeti meg a felperest a keresetben érvényesített követelés kártérítés jogoímén sem. A megbízás ugyanis — ellenkező kikötés hiányában — bármelyik fél által bármikor felmondható. Etekintetben az állandó bírói gyakorlat csupán azt a korlátozást állítja fel, hogy ha a felmondás alkalmatlan időben, fontos ok nélkül történik, a felmondó fél a másiknak ebből eredő kárát megtéríteni köteles. Az irányadó ítéleti tényállás szerint a peres felek között semmiféle megállapodás nem volt arra, hogy a köztük fennálló összeköttetés, vagyis a megbízási jogviszony minő időtartamra szól. A megbízás visszavonása tekintetében tehát köztük időbeli korlátozás nem volt és így a megbízási viszonyt bármelyik fél bármikor megszüntethette. Szerzői jog 88. A fényképészeti mű üzletszerű bemutatásának kell tekinteni a fényképnek a fényképész üzleti kirakatában való közszemlére tételét is, és ha ez a fényképen ábrázolt személy beleegyezése nélkül történik s az élet felfogása szerint a beleegyezés nem is vélelmezhető, a kirakatba helyezés az ábrázolt személy sérelmére elkövetett szerzői jogbitorlásnak minősül. (C. P. I. 1593/1938 sz. a. 1938 május 24-én) Az alperes a felperesnek kifejezett beleegyezését nem is állította, — az a körülmény pedig, hogy a felperest kombinéban ábrázoló fényképét a M. D. Cs. cég lapokban közzéteendő hirdetéseinek céljára rendelte meg az alperesnél, nem szolgálhatott kétségtelen alapul arra a feltevésre, hogy a felperesnek nincs kifogása az őt így ábrázoló lényképnek az alperes kirakatában való közzététele ellen, ami az öt szokatlan öltözetben ábrázoló fényképnek más megítélés tárgyává tehető nyilvánosságra hozatalát jelentette. Védjegy 89. „Patent" védjegy — szabadalom híjján — megtévesztő adatot tartalmazván, törlendő. C. P. II. 1427/1938. sz. a. 1938 április 27-én.) Az elsőbíróság helyesen állapította meg, hogy a védjegy ,,patent'* szava a fogyasztóban azt az hitet keltheti, hogy a fonal, a cérna szabadalmazva van, illetőleg szabadalmazott eljárás szerint készült: pedig a védjegytulajdonos ilyen szabadalommal nem rendelkezik. A védjegy tehát a valóságnak meg nem felelő, a fogyasztó közönség megtévesztésére alkalmas adatot tartalmaz, s ezért az 1890. évi II. t.-c. 3. §. 4. pontja szerint a lajstromozásból ki van zárva. Az a tény, hogy a védjegy forgalomba még nem került, a belajstromozhatás szempontjából az id. törvényes rendelkezés mellett annál inkább közömbös, mert bela jstromozás esetén a védjegytula jdonos a megtévesztő jellegű védjegyet bármikor forgalomba hozhatná. Az elsőbíróság tehát helyesen rendelte el a védjegy törlését. Tisztességtelen verseny 90. Márkacikk előírt árát az a szakmabeli kereskedő is köteles betartani, aki reverzálist nem írt alá. (C. P. IV. 203/1938. sz. a. 1938 márc. 2-án.) A B. illatszergyár r. t. az Ovenall fogpépre zárt árvédelmi rendszert tart fenn. Ez az árvédelmi rendszer érvényessé vált azáltal, hogy azt a B. illatszergyár r. t. az 5999/1935. M. E. számú rendeletnek megfelelően a m. kir. iparügyi minisztériumnál bejelentette és az iparügyi minisztérium a védett márkacikkek jegyzékébe az Ovenall fogpépet felvette.