Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1938 / 7. szám - Biztosítás és közérdek
108 KERESKEDELMI JOG 7. sz. mint általában a materiális ellenőrzés és felügyelet gyakorlásánál — azoknak az elveknek szigorú szem előtt tartását követeli meg valamennyi biztosítótól, amelyeket reális, komoly vállalataink követnek. Emellett a legkisebb szabálytalanság vagy veszedelem esetében is él azzal a jogával, hogy a díjtartalékot letétbe helyezteti, avagy arra zárlatot rendel el. De lege ferenda pedig megfontolandó volna az életbiztosítási díjtartalék kezelésének külön személyre (Treuhánderre) bízása. 7. Amikor a biztosítás és közérdek problémáit vizsgáljuk, önkéntelenül is elénk toppan a biztosítás államosításának kérdése. Ennek a kérdésnek taglalásánál nagyonis szükséges bizonyos distinkcióknak előrebocsátása. Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy a magánbiztosítás és az állami biztosítás nem jelentenek két, egymással szöges ellentétben álló, egymást kizáró szélsőséget. Olyan területeken, ahol a biztosítási kényszer közérdekből indokolt, — az állam kénytelen magához ragadni az iniciativát, már csak annál az egyszerű oknál fogva is, mert itt a magánvállalkozás nem boldogulhat. Ezek a területek az árvíz, a háborús károk elleni biztosítás, de legfőképpen a szociális biztosítás, amely a társadalom legszegényebb rétegein kíván segíteni, és az egyéni belátás helyébe a szociális belátást lépteti. A magánbiztosítás és az állami biztosítás tehát egymás mellett is érvényesülhetnek, sőt egymást kiegészítve válhatnak leginkább a biztosítás továbbfejlődésének és tökéletesedésének eszközévé. Hiszen már a középkorban is megtalál juk a biztosítás 3 szervezetét: a kölcsönös biztosító szövetkezetet, a kapitalisztikus díjbiztosítást, és a kényszerrel egybekötött állami biztosítást. De másrészről az állami biztosítás még nem jelenti önmagában a magánvállalkozás teljes kiszorítását. Mert működhet az állami intézet a) szabad biztosítással a magánvállalatok versenye mellett, b) monopóliummal, de szabad biztosítással, c) monopóliummal és kényszerbiztosítással, és végezetül d) állhat az állami biztosítás abban is, hogy az állam érdekeltséget vállal — vagy kénytelen vállalni — valamely magánbiztosítónál, és ezen a címen gyakorol befolyást a vállalat üzletvezetésére. Emellett még a monopóliummal és biztosítási kényszerrel dolgozó szociális biztosításnál is azt látjuk, hogy az állam az ügyek intézésébe széleskörű beleszólást biztosít az érdekelteknek is. Végezetül nem szabad elfelejtenünk azt a körülményt, hogy az állami biztosítás hívei sem kívánják egyszerűen a biztosítás államosítását, hanem csakis bizonyos ágaknak és fajoknak (tűz, jég, állat; mások az életbiztosításnak bizonyos határig) bizonyos feltételek mellett (kisegzisztenciák kényszerbiztosítása) való államosítása érdekében kardoskodnak. 8. Ha mindezeknek előrebocsátása után azt kérdezné még valaki tőlem, hogy helyesnek tartom-e az állami biztosítás kifejlesztését olyan területeken is, amelyeket jelenleg a magánvállalkozás tart elfoglalva, — a választ egy tanulságos szóbeli ankétemnek felelevenítésével tudnám a legvilágosabban megadni. 1913-ban a közrendészeti biztosításjog novelláris reformját az akkori kormány állította előtérbe, főleg azt a célt tartva szemelőtt, hogy az életbiztosítási díjtartalékok az állampapírok árfolyamának konzerválása érdekében fokozottabb mértékben használtassanak fel. Én — akkori igazságügyminiszteri fogalmazó — kifejtettem miniszterem előtt, hogy egy ilyen beavatkozás még mindig jóval enyhébb volna, mint az életbiztosítás államosítása, amelynek megnyugtató eredményeiről éppen abban az időben tett közzé részletes jelentést az 1912-ben életrehívott olasz Istituto Nazionale. A miniszter úr, meghallgatva fejtegetéseimet, megbízott azzal, hogy szóbeli ankétek alakjában kérdezzem meg a különböző biztosító magánvállalatok vezetőinek véleményét az életbiztosítás államosításának kérdéséről. Ezen az alapon jelentettem be magam a Phönix életbiztosítási vállalat akkori vezérénél is, aki, amikor helyet foglaltam és bevallottam gyöngémet, hogy cigarettázom, — elém tett egy skatyula Memphist és egy skatulya Queen-t. Amikor érthető nonchalanceszal a Queen felé nyúltam, — megfogta kezemet és azt kérdezte, miért nem gyújtok egy Memphisre? Én egy kissé bosszús meglepetéssel vágtam oda, hogy „Azért, mert a Queen jobb". — „Na, tetszik látni fogalmazó úr," — hangzott a válasz — „a Queen magánvállalat, a Memphis állami vállalat produktuma". Én a Phönixnek ezt a leckéjét megtanultam és elfogadtam. És azóta is azt vallom, hogy egyenesen könnyelmű kísérletezés volna az, ha az állam a megfelelően működő (tehát a biztosítottak és a közgazdasági élet érdekeit szem előtt tartó) és kipróbált magánvállalat helyett a bizonytalan sikerű államosítás kockázatát hárítaná a gazdasági életre. Ebből az álláspontomból azonban az is következik, hogy abban a pillanatban, amidőn a magánvállalkozás lesiklik feladatának magaslatáról és rosszabbul oldja meg a problémát, mint a közüzem — az államosítás elkerülhetetlenné válik. Mert kultúrállam egészségesen működő biztosítás nélkül nem exisztálhat! És ha a
