Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 3. szám - Közgyűlési határozatok megtámadása - Gold Simon

48 KERESKEDELMI JOG 3. sz. a felperes tudta és 'hozzájárulása nélkül készítette el. III. A törvénybe ütköző ennek a versenycselekménynek következménye azonban egyedül az elsőbíróság ítéletében kimondott abbanhagyási kötelezettség lehet, nem lehet azonban a fellebbezési bíróság ítéletében felhozott helyes indokolás szerint az a következménye, bogy az alperes a gép használatától eltiltassék. 44. A záróratilalom egyszerű, tehát nem tervszerű áthágása — nem t. v. (Három alkalommal 1—1 önborotvapenge zárórán túli eladása — nem t. v.). (P. IV. 5589/1936. sz. a. 1937 január 26-án.) * I. Téves a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a Tvt. alkalmazása körében az azonos vagy hasonnemü áruk eladásával való foglalkozás mellett is versenytársnak csak azok a vállalatok volnának tekinthetők, amelyek már „eredeti" rendeltetésüknél fogva „hivatottak" ily áruk eladásával foglalkozni és a versenytársi minőség elbírálásánál abból kellene kiindulni, hogy mik azok a főcikkek, amelyek a kérdéses vállalatban eladásra kerülnek. Ennek a felfogásnak az volna a (nyilvánvalóan helytelen következménye, hogy az a kereskedő vagy iparos, aki vállalatát új árúcikkekre terjeszti ki, sem ezekre, sem mellékcikkeire nézve a Tvt. oltalmában nem részesülhetnek. Ennek az álláspontnak a Tvt. 30. §-ában — amely rendelkezés az érdekelt versenytárs fogalmát meghatározza — semminemű alapja nincs. A Tvt. 30. §-a szerint versenytárs minden azonos vagy hasonnemü tárgyú vállalat, amely az adott viszonyok között az üzleti versenyben érdekelt. Az idézett törvényszakasz értelmében a tényleges helyzet vagyis az áru előállításával vagy forgalombahozatalával, ipari vagy kereskedelmi szolgáltatások teljesítésével való tényleges foglalkozás és nem a foglalkozásra való formai jogosultság az irányadó. Az a vállalat, amelynek célja vagy rendszere a törvénybe vagy a jó erkölcsbe ütközik, a Tvt. oltalmában ugyan nem részesülhet, a drogéria és illatszerkereskedőknek azt a vállalkozását azonban, amelynek önborotvapenge eladása a tárgya — pusztán amiatt, mert iparigazolványmk üzleti köre erre a cikkre esetleg ki nem terjed — törvény vagy erkölcsellenesnek tekinteni nem lehet. Az pedig nem vitás, hogy úgy a drogéria és illatszerkereskedők, mint az alperes önborotvapengék forgalomba hozatalával ténylegesen foglalkoznak, következőleg ennek az azo'nos tárgyú vállalatnak körében egymásnak versenytársai. A drogériaüzletek érdekeinek képviseletében fellépett (Tvt. 24., 32. §§.) felperesi testület azt panaszolja, hogy az alperes az 1936. évi február * Első jelentőségű ítélet, mely eltér a Kúria eddigi gyakorlatától és honorálja e részben évek óta propagált álláspontunkat. (L. utoljára: K. J. 1937. évf. 1. sz. A versenytörvénnyel űzött visszaélések c. a.) —> sz. I. hónap 21., 27. és március hónap 21-én — három esetben — a drogéria üzletekre nézve fennálló rendeletek értelmében megállapított záróra után — este V28 órakor — önborotvapengét árusított. A törvényi vagy szerződési kötelezettség megszegéséből ugyan még nem következik az, hogy ez a magatartás egyúttal a Tvt.-be ütközik; mert önmagában nem minden cselekmény tisztességtelen vagy erkölcstelen, amit a törvény vagy szerződés tilt; de az lehet a cselekmény természetes vagy az azt kísérő körülmények folytán, nevezetesen ha a megszegés célja, módja, eszköze az üzleti tisztesség vagy a jó erkölcs követelményeivel összeegyeztethetetlen. Nem lehet kétséges, hogy a zárórára vonatkozó törvényes rendelkezések tervszerű megszegése a versenytárs részéről ilyen, a Tvt. 1. §-ába ütköző magatartás; mert üzleti rendszerét a törvényes általános versenytilalom kijátszására alapítja, ami úgy az üzleti tisztességgel, mint a jó erkölcscsel ellentétben van. Ha tehát való, hogy az alperes a szóbanlevő zárórarendelkezéseket tervszerűen megszegte, az alperes a Tvt. 1. §-a által tiltott cselekményt elkövette. II. A fellebbezési bíróság téves jogi álláspontjánál fogva e részben tényállást nem állapított meg. A perben kihallgatott tanuk azonban az általuk eszközölt önborotvapege-vásárlásokat és azoknak az erre az árucikkre nézve irányadó záróra utáni időpontját határozottan és egybehangzóan igazolták. Az a körülmény egymagában, hogy a vásárlást megbízásból más részére végezték és hogy T. J. a megbízó szolgálatában áll, — egybehangzó és írásbeli feljegyzésekkel támogatott vallomásuk bizonyító erejét nem érinti. Arra sincsen adat, hogy e tanuk az alperest a záróra megszegésére rábírták vagy bármilyen megtévesztő magatartással az áru kiszolgáltatásába az alperest beugratták volna. Ezért a nevezettek tanúvallomása alapján a m. kir. Kúria az önborotvapenge kiszolgáltatására vonatkozó felperesi tényállításnak valóságát megállapította. (Te. 40. §.) III. Az alperes jogszerűen csakis annak a tiltott cselekménynek abbanhagyására kötelezhető, amit elkövetett. A perben a felperes csak az önborotvapenge tiltott idejű kiszolgáltatását panaszolta és csupán ez nyert bizonyítást. Ebből következik, hogy annak a felperesi kereseti kérelemnek, hogy az alperes általában drogériacikkeknek záróra utáni kiszolgáltatásától eltiltassék, jogalapja nincsen; ezért az erre irányuló keresetével a felperes elutasítandó volt. IV. De a felperes keresetének a m. kir. Kúria az önborovapengére vonatkozó részében sem adott helyet. Az alperesnek az a cselekménye ugyanis, hogy három alkalommal, mindenkor csupán 1—1 önborotvapengét zárórán túl kiszolgáltatott, a kiszolgáltatás csekélyebb számára, főként pedig az árunak és az áru árának jelentéktelenségére való figyelemmel a törvényes tilalom megszegésének üzleti kihasználására irányuló tervszerű magatartásnak az adott esetben nem tekinthető. Ennek hiányában a felperes keresete ebben a részébe»a is alaptalan. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)