Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 3. szám - Közgyűlési határozatok megtámadása - Gold Simon

42 KERESKEDELMI JOG 3. SZ. HAZAI JOGGYAKORLAT A m. kir. Kúria jogegységi tanácsá­nak 83. számú polgári döntvénye .33. A családi hítbizomány hasznainak zár alá vétele kapcsán a hitbizományi bíróság által a hit­bizományi birtokos számára megállapított tartási összeg csak abban a részében lehet végrehajtási foglalás tárgya, amely a hitbizományi birtokos és a tartási összeg megállapításánál esetleg számí­tásba vett családtagok létfenntartásának a biztosí­tására szükséges összeget meghaladja. Annak az elbírálása, hogy van-e megállapított tartási összegnek végrehajtás alá vonható része és ha igen, mennyit tesz az ki, a hitbizományi bíróság hatáskörébe tartozik. Munkajog 34. Nem minősíthető a felmondási joggal való visszaélésnek és a munkavállaló jogai kijátszásá­nak, ha a munkaadó a határozatlan tartamú szol­gálati szerződést szabályszerűen felmondja, a fel­mondási határidő lejárta után azonban a munka­vállalót, annak a hozzájárulásával kisebb illet­ménnyel a szolgálatban továbbra is alkalmazza és ezzel a szolgálati viszonyt határozatlan időre meghosszabbítja. (P. II. 4290/1936. sz. a. 1936 december 3-án.) A munkaadó a javadalmazás csökkentésével más megállapodás hiányában nem mond le arról a jogáról, (hogy a szolgálati szerződést tetszése szerint bármikor felmondhassa. A szolgálati vi­szony meghosszabbításakor pedig a felpeires a fize­tésleszállítás tudomásul vételét nem kötötte ahhoz a feltételhez, hogy az alperes bizonyos ideig nem él a felmondás jogával. Ezért az alperesnek az a ténye, hogy a szolgálati viszonyt utóbb — 1 és fél év múlva, tefhát nem jogkijátszó célzatra mutató rövid időn belül — 1 évre ismét felmondotta, nem visszaélés a munkaadót megillető felmondási joggal. Ennek a felmondási időnek lejárta után pedig a felperesnek a szolgálatiban (kedvezőtlenebb fel­tételekkel — újabb javadalomcsökkenéssel és most már határozott időtartamig terjedően — megtar­tása szintén nem jelentett jogsérelmet az 1910/1920. M. IE. r. 2, 4. és 23. §-ai szempontjából. A felperes ugyanis a fizetésleszálltás megismét­lődésével szemben a szolgálati viszony folytatásá­nak a megtagadásával védekezhetett volna. A határozott tartalmú szerződésnek mgyancsak meghatározott időre való meghosszabbításával sem érte sérelem a munkavállaló felperest, mert a szolgálati szerződése akkor már lejárt és az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 2., 4. és 23, §-ai nem akadályozzák a feleket abban, hogy a munka­viszony tartalmát a szolgálati viszony megszűnése után újból szabályozzák. Ezekből az okokból helyes a fellebbezési bíró ságnak az a jogi döntése, amellyel a felmondási járandóság iránti kéréseiét elutasította. Részvénytársaság 35. Igazgatósági tag elmozdítása. A közgyűlési határozat ellen az ig. tagot megilleti a felfolyamo­dás joga. — Elmozdítás csak jogérvényes köz­gyűlési határozattal történhetik. — Nem jogosult személy által összehívott közgyűlés akkor sem határozatképes, ha azon az összes részvényesek jelen vannak. (P. K. ITV 2266/1936. sz. a. 1936 dec. 16-án.) I. Abban) a kérdésben, hogy a részvénytársaság igazgatóságának ebbeli tisztétől közgyűlési hatá­rozattal elmozdított tagját a vonatkozó közgyűlési határozat bejegyzésére is irányutó perenlkívüli el­járásban megilleti-e ia felfolyamodási jog az alsó­híróságok végzése ellen, a m. kir. Kúria a másod'­bíróságnak a 68.300/1914. I. M. számú rendelet 24. §-ánEik 1. pontjára alapított dönttését indokolá­sánál fogva és még azért is magáévá tette, mert a közgyűlés ia iKt. 183. §-ának 2. bekezdésé­ben gyökerező azt >a jogát, hogy az igazgatóság tagijait netaláni kártérítési igények épségben tar­tása mellett bármikor elmozdíthatja, csak érvénye­sen keletkezett közgyűlési határozat útján gya­korolhatja, és mert ennélfogva atz elmozdított igazgatósági tag jogi ércekét nyiliván sérti az a bírói végzés, amely aiz elmozdított igazgatósági tag ebbeli minő­ségének és cégjegyzési jogosultságának megszűné­sét oly közgyűlési határozat alapján rendeli be­jegyezni a cégjegyzékibe, amely közgyűlési határo­zatnak érvénytelensége az idézett rendeletben szabályozott perenkívüli eljárás során megállapít­hatónak mutatkozik. iíl. Az 1935. évi október hó 14. napján tartott rendkívüli közgyűlés összehívása idején az alap­szabályok 11., 12. és 16. §-ánnk az a rendelkezése volt érvényben, hogy a közgyűlést az igazgatóság hívja össze és ugyanez j> löli ki (vaigyis állapítja meg) a közgyűlés tárgysorozatát. A nem vitás tényállás sízerint a fenn már em­lített rendkívüli közgyűlést i részvényesek minici­egyikével egyénenként közölt, de egyébként alap­szabályszerűen közzé nem tett meghívóival az elmozdított igazgatósági tagok értesítése nélkül az igazgatóság elnöke hivta össze, éspedig. — amint az a bemutatott meshivóból és napirendből meg­állapítható. — elsősorban az igazgatóság két tag­jának elmozdítása, másodsonban az igazgatóság másik két tagja lemondásának elfogadásai, harmad­sorban ped:c két tagiból álló új igazgatóság vá­lasztása végett. Az igazgatóság elnökének az atz eljárása azon­ha.nl: hogy a rendkívüli közgyűlést > mos! kiemelt tárgy sorozattal hivta ö«sze, az igazgatóság hatá­rozatára és felhatalmazására nem támaszkodott. mert az 1934. évi november hó 27. napján tar­tott igazgatósági ülésről készailt jegvzőkönyv tartalmából nem állapítható meg «atz és egvéb adat nincs arra. hogy az igazgatóság a közgvűlés döntése alá kívánta volna bocsátani lajzt a kérdést, hogy az igazgatóság két tagja elmozdítt >ssék-e és hogy az újonnan megválasztandó igazgatóság taz alapszabály által megállapított szám keretében hány tagiból álljon. Ennélfogva a szóbanlevő rendkívüli közgyűlést

Next

/
Oldalképek
Tartalom