Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 3. szám - A dollárvalorizáció kérdéséhez

3. sz. KERESKEDELMI JOG 39 kell hogy feladatát végezze és jobban kötve van a törvényes jogszabály betűszerinti ártalmához, mint a perbíróság, amelynek minden perrendszerű eszköz rendelkezésére áll a való tényállás kiderítésére. Ezenkívül meggondolásra méltók a következők: Az előadónak abban az állításában, hogy a dollár pengőre átszámítása tekintetében a bírói gyakorlat ellentétet mutat, igaza van. azonban tény. hogy az 5.72-es árfoiyam alkalmazása a peres bírói gyakorlatban, a 3.40-es árfolyam alkalmazása pedig a behajtás során történik. így az ellentét más megvilágításba kerül. A mai jogrendszerben nem ismeretlen az. hogy a peres eljárásban a végrehajtó közokirat eléréséig más jogszabályok érvényesülnek, mint a behajtási eljárás során. A gazdasági válság következménye, hogy a régi jogszabályok a perekben gyakran maradéktalanul érvényesülnek, azonban a megítélt követelés a végrehajtási eljárásra vonatkozó új jogszabályok rendelkezései folytán teljes egészében nem hajtható be. Nem tekinthető tehát különös jelenségnek az. hogy a hitelező, aki követelését ingatlannal biztosította, ebből a zálogtárgyból nem nverhet teljes kielégítést. A válsá-:r— más ilyen tüneteket is mutat, nemcsak a devizajog területén (pl. a bíróság a külföldi pénznemben meghatározott, vagy külföldit ülető követeléseket megítéli, a végrehajtás során azonban úgy alakulhat a dolog, hogy a Nemzeti Bank részéről adott halasztás folytán, vagy más okból a követelés egyelőre behajthatatlani. hanem például a gazdavédelem körében is. A védett birtokból kielégítést nem le-het szerezni, az adós nemvédett vagvona azonban a hitelezők kielégítésére szolgálhat. Élesen el kell határolni tehát a jogalkalmazásnak az ítélethozatalig terjedő részét a perenkívüli behajtási eljárástól. A dollár-átszámítás bírói gyakorlatának ellentétbe állítása ebben a szemléletben egészen más kénét nyer. De a bírói gyakorlat helyességét védik általában a telekkönyvi rendszer és annak alapelvei, amelyek közül különösen ki kell emelni a jóhiszemű telekkönyvi jogszerzés védelmére vonatkozó elveket, amelyek kizárják az átszámításnál azt. hogy a bejegyzésből, vagy a beifgvzés alapjául szolgáló okiratból ki nem tünő körülménvek figyelembe vétessenek, vagy mérlegelés tárgyát alkossák. A sorrendi tárgyaláson érvényesülő átszámítás tehát a telekkönwi rendszer különleges szempontjaiban is leli indokát. Ez a rendszer a jelen körülmények között nem engedi meg a kielégítés hathatósabb érvényesülését. Kérdés most már. célszerű volna-e a telekkönyvi T-endszer alapelveit áttörni vagv csorbítani0 Vájjon nem nagyobb érdek fűződik-e ezekhez az elvekhez, mint ahhoz, hogy a hitelező százszázalékig kielégítést kapjon, amikor a gazdasági élet számos területén előfordul, hogy a hitelezők kénytelenek követeléseik egyrészéről lemondani. Ezek szerint azt kell megállapítani, hogy a bírói gyakorlat a hitelezőt nem zárja el teljes követelése érvényesítésétől csupán azt nem teszi lehetővé, hogy a szóbani'orgó követeléseknél a hitelező az adós ingatlanából juthasson teljes kielégítéshez. Ami a jövőt illeti, a fentiek alapján a kérdés megoldását a törvényhozás, illetőleg a kormányzat feladatkörébe tartozónak kell minősíteni. Ez természetesen nem zárja ki. hogy tételes rendelkezések hiányában, mint már régebben is sokszor, a bírói gyakorlat további fejlődésében új utakat talál. A (lollárvalorizáció kérdéséhez írta: Dr. Schneller György ügyvéd. I. A Kúria P. VII. 5135 1936. számú ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az amerikai cég által egy budapesti pénzintézetnél a dollár régebbi árfolyama idejében elhelyezett dollárbetét a betevő cégnek a kivétkori árfolyamon átszámított pengőösszegben jár vissza. Az indokolás lényege az. hogy a Kúria azt tartotta vizsgálandónak, vájjon a mostani dollár azonos pénzegység-e az azelőtti dollárral. Minthogy az azonosságot az Amerikai Egyesült Államok 1900. évi március 14-iki törvényének és az Amerikai Egyesült Államok elnöke által 1934 január 31-én kibocsátott proklamáció tartalmából és azok egybevetéséből megállapíthatónak találta, kimondotta, hogy lényegtelen annak a körülménynek vizsgálata, hogy az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb törvényszéke érvénytelennek nyilvánította-e a kormány azon rendelkezését, hogy a kötelmeket a fizetéskori dollárértékkel lehet kiegvenlíteni. II. A Kúria P. II. 3829/1936. számú ítéletében a dollárkölcsön mikénti visszafizetésének kérdését a hitelező javára döntötte el és kimondotta, hogy a fizetést a kikötéskori értékben kell teljesíteni, mert a felek szándéka az értékállóság biztosítására irányult. A Kúria P. VII. 3932^936. számú ítéletében ugyancsak a dollárkölcsön mindkét visszafizetése kérdésében az előző ítéletben lefektetett állásponttal azonos álláspontot foglalt el. _ III. A Kúria azon ítéleteiben, melvek a dollárkölcsön belföldi által történt igénvbevétele és belföldiek közötti jogvita tárgvában döntöttek, klasszikus világossággai ' foglalja el