Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 3. szám - Védjegyek értékesítése külföldön

sz. KERESKEDELMI JOG 35 ezt, mert külön kellene reklámot csinálni a védjegynek és külön a cégnek, ami kétszeres költségbe kerülne és a fogyasztó emlékezetét is kétszeresen terhelné meg. Rendszerint a gyárosnak erre nincs is szüksége, hisz a védjegy az övé, más nem használhatja: ha tehát propagandája a fogyasztót arra ösztönzi, hogy a védjegyet követelje és bevásárlásánál annak előnyt nyújtson, ezzel már gyártmányának ugyanoly mértékben biztosítja a forgalmi képességet, mintha cégének is propagandát csinálna. Ily módon a világszerte ismert védjegyek jelentékeny értékekké válnak: a forgalom gyorsaságával és megkönnyítésével az anyaországban ismert márka gyorsan más országokban is ismertté válik: ami által a külföldön is bizonyos értéket képvisel, ami könnyen emelhető, ha annak ott is reklámot csinálnak. A védjegynek ezt az értékét (goodwill i külföldön kihasználni: ez a védjegytulajdonos könnyen érthető és jogos kívánsága, -i Az ideális állapot az volna, ha minden áru vámmentesen minden országba szállítható lenne: ha minden ország megengedné minden külföldi áru behozatalát és kifizetését, ha a munkabérek minden országban kb. egyformák lennének. Ilyen, a valóságnak meg nem felelő, helyzetben a gyáros áruját bizonyára a saját hazai gyárában állítaná elő és onnan exportálná ki mindazokba az országokba, amelyekben hasznot hajtó forgalmat érhetne el. Csak arról kellene gondoskodnia, hogy védjegye az illető országokban törvényes és bírói oltalmat élvezzen utánzásokkal szemben. Azokban az országokban, amelyekben a védjegy jogi oltalma az első használatbavevőt illeti, vagy ahol a védjegyoltalom tartama egybeesik az állandó használattal, a védjegytulajdonosnak gondoskodni kellene arról, hogy elsőnek hozza a védjeggyel ellátott árut; ebbe az országba és hogy a védjegy használata ott hosszabb ideig ne szakíttassék meg. Azokban az országokban pedig, amelyekben az oltalom a védjegy lajstromozásától függ. a védjegytulajdonosnak védjegyét ott be is kellene lajstromoztatni. i Ezzel szemben a valóság az. hogy: a) vámpolitikai rendszabályok: a hazai ipar védelmére némely ország már a háború előtt bizonyos külföldi termékeket behozatali vámmal terhelt meg. amely prohibitiv módon hatott. Pl. Németország cigarettára, szivarra és pezsgőre, b) .Munkapolitikai rendszabályok: a hazai ipar védelmére egyes országok bizonyos külföldi országok termékeinek behozatalát csak korlátolt mértékben engedik meg és csak amennyiben bizonyos mennyiség belföldön is előállíttatik. Pl. Anglia: gyógyszerészeti cikkekre, c) Árpolitikai "okok: a külföldi ország munkabérei gyakran oly alacsonyak. hogy az importált ám már áránál fogva sem versenvképes. d) Devizanehézségek: a külföld a behozatalt azért is megnehezíti, mert saját kereskedelmi mérlege passziv. e) Nemzeti szempontok, előítéletek, bojkott törekvések, bizonyos időre egyes államokkal szemben megnehezítik az onnan származott áruk behozatalát. m Miként tudja a védjegytulajdonos védjegyét külföldön is hasznot hajtóan értékesíteni? Ez a kérdés már régóta gondos vizsgálat tárgyát képezi. A felelet gazdasági előfeltételektől és meggondolásoktól függ; másrészt pedig erősen befolyásoltatik a fogyasztó államban uralkodó jogi felfogás által. Amíg nem lesz meg a világvédjegyjog, ez a jogi felfogás mindig különböző lesz: a jogásznak, akihez a védjegytulajdonos tanácsért fordul, alaposan ismernie kell mindezen országok törvényét és joggyakorlatát. Bár nem vagyok ebben a helvzeiben. mégis miután több világszerte ismert védjegytulajdonosnak állandóan véleményeket kell adnom, bizonyos tapasztalataim vannak: ezek teszik lehetővé, hogy legalább a figyelmeztető táblát tudjam felállítani, amely visszatart attól, hogy bizonyos veszélyes és tiltott utakon ne járjak. Tegyük fel. hogy egy északamerikai gyáros fordul hozzám a következő kérdéssel: Mit tegyen, hogy értékes védjegyét Németországban megvédje és kihasznáHhassa? A válasz a következő lesz: A védjegyoltalom céljából ajánlani fogom annak a Reichspatentamtnál való bejelentését. Előfeltétel az anvaállamban való védjegyoltalom. Az amerikainak tehát — dacára, hogy az Egyesült Államokban levő oltalomhoz ez nem szükséges. — a védjegyet Washingtonban is be kell jelentenie a szabadalmi hivatalnak, amely a belajstromozásról okiratot állít ki; s ezen okirat alapján lehet kérelmezni a védjegvnek a német szabadalmi hivatalnál való belajstromozását. A német szabadalmi hivatal a védjegyet a belajstromozhatóság szempontjából is megvizsgálja. Elutasítja a belajstromozást. ha hiányoznak a törvényes előfeltételek (megkülönböztető képesség hiánya, szabad jelzés, minőségjelzés stb.). Védjegyeknél, amelyek már az anyaországban belajstromozattak. ezen ú. n. abszolút megtagadási okoknál fogva való visszautasítás vészéivé nem i°en nagy: annál kevésbé, mivel az Egyesült Államokban elvileg csaknem ugyanazon szabálvok irányadók a belajstromozhatóság szempontjából mint Németországban. — Ám a német szabadalmi hivatal azt is vizsgálja, hogy a védjegy nem hasonlít-e egy korábbi azonos vagy hasonló árura bejelentett védjegvhez. Amenvnyiben ilyen védjegyet talál, megindítja "a felszólalási eljárást és megtagadja a' belajstro-