Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2. szám - Az áralakulás szabályozása

32 KERESKEDELMI JOG 2. sz. Ennek a törvényszakasznak itt szóba jöhető 3. bekezdése szerint a szolgálati visszony tartama alatt nem szabad az alkalmazottnak az e minő­ségénél fogva megtudott, avagy reá bizott üzleti vagy üzemi titkokat elárulni, vagy azt verseny céljára a maga, vagy más javára felhasználni. A szolgálati viszony időtartama alatt helyesen nem a tényleges, hanem jogi fennállásának idő­tartamát kell ugyan érteni, — sikerrel nem vitatható azonban az, hogy azok­nak a vevőknek neve, akiket S. S. a felmondási idő letlte előtt az alperesnek megszerzett, a fel­peres által S. S.-re bizott vagy S. S. által szolgálatá­nál fogva megtudott üzleti titok lett volna. Nincs megcáfolva ugyanis az alperesnek az az előadása, miszerint a szóbanlevő vevőkört a fel­pereshez S. S. hozta magával, akkor, amidőn a felperes őt utazóként szolgálatába fogadta, ezek­nek nevét tehát nem a felperes bizta S. S.-re, nem is a felperesi szolgálatban tudta meg. Másfelől az alperes a felperesi megjelölés szerint bőrgyáros ,az alperes magát bőrönárugyárosnak nevezi; a felperes is útitáska- és bőrárugyáros (F] 9.); mindkét peres fél vevőközönsége a szak­mabeli kereskedőkből áll. A felperes által előállított cikkek forgalomba hozatalával foglalkozó kereskedőknek és így a felperes vevőinek kiléte tehát nem olyan üzleti tényező, amely más versenytársak által nem is­merhető vagy csak nehezen tudható meg. A szakmabeli viszonteladóknak utazók által történő szokásos általános látogatása mellett, a felperestől vásárló kereskedők nevének titokban tartása, a felperes versenyképességére nézve nem is jelentős: következőleg a S. S. által az alperesnek meg^ szerzett felperesi vevők neve ebben az esetben a felperes üzleti titkának nem tekinthető. Misiden jogász, kereskedő és közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot és a Ekként a fellebbezési bíróság az anyagjogi sza­bályokat megfelelően alkalmazta azzal, hogy a felperest a S. S. szerződésszegésével kapcsolatos alperesi magatartás abbanhagyására irányuló ke­resetével elutasította. IV. A Tvt. alapján kártérítés csak attól követel­hető, akinek magatartása a Tvt. rendelkezéseibe ütközik. (1. §. 2. bek.). A Tvt. 1. §. 1. bekezdésének alkalmazását te­kintve: kétségtelen, hogy a 201 P 23 f. nyereség­hez az alperes S. S. szerződésszegése és idő előtti alkalmazásba vétele útján jutott. A szerződésszegés és így S. S. szerződésszegése is, valamint az ilyen alkalmazott felfogadása — amint fentebb kiemeltetett, önmagában véve azon­ban nem tisztességtelen; az a körülmény ehát, hogy S. S. szerződéssze­gése és az alperes részéről történt idő előtti fel­fogadása az alperesnek üzleti hasznot hozott, az üzleti tisztességnek általánosan elismert követel­ményeivel akkor volna ellentétes, ha a szeződésszegésnek és az időelőtti alkalma­zásba vételnek célja éppen az lett volna, hogy az alperes a felperes vevőkörét már a S. S. fel­mondási idejének letelte előtt megszerezze, vagyis az alperes üzleti versenye érdekében a szolgálati szerződés tudatos kijátszásával a felperest meg­károsítsa. (Szerződésszegésre való csábítás és an­nak kihasználása). A S. S. és az alperes között erre irányuló üzlet­tervben való egyetértés azonban tényként meg­állapítva nincs és annak megállapítására a perben adat sincs. V. Ámde az alperesi a S. S. szolgálati viszonya megszűntének igazolása körül a saját idevonatkozó perbeli előadásának valósága esetén is a kellő gondosság elmulasztása és így S. S. idő előtti fel­fogadásával a felperes jogvédte érdekeinek jog­ellenes és vétkes megsértése terheli; az alperes kártérítési felelőssége tehát az ipartörvény 90. §. 2. bek. és a tiltott cselekményekre vonatkozó ál­talános magánjogi jogszabályok alapján fennáll. A Hazai Bank Rt. 1936-os mérlege újabb bizo­nyítéka a kitűnő hírű pénzintézet fejlődésének. A tavalyinál jóval nagyobb nyereségéből (az előző évi 408.746.18 pengővel szemben idei mérlegét 481.143.04 pengő nyereséggel zárta) a bank első­sorban belső vagyoni erőit gyarapítja és megma­rad természetesén a tavalyi (1 pengő) osztaléka mellett. Habár sem számottevő külföldi kötelezett­ségei, sem mezőgazdasági kintlevőségei nincsenek és a leírásokra szükségelt összeg az előző évi 363.765.58 pengővel szemben; csak 249.835.21 pen­gőt tett ki, az igazgatóság az adott viszonyok mel­lett mégis helyesebbnek véli az osztalék emelése helyett a bank belső erőforrásainak további növe­lését. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom