Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2. szám - Hitelezési kötelezettség

•2. sz. KERESKEDELMI JOG 21 valószínű, hogy a bíróság, per esetében, az eladó cég kártérítési felelősségét, akár joggal >aló visszaélés, akár pedig tisztességtelen verseny címén megállapítaná. Sokkal nehezebbé válik szerintünk a vevőként jelentkező vállalat érdekeinek a bíróság által való megóvása, azokban az ebetekben, amidőn az eladó vállalat hajlandó ugyan a fogyasztót áruval ellátni, azonban árujáért vagy nyíltan magasabb vételárat követel, mint más hasonló nagyságú vállalatoktól, vagy ami még gyakoribb, ugyanolyan vételárat követel attól a fogyasztótól is. akit versenyképtelenné tenni kíván, de nem adja meg ennek azt az ú. n. rabbatot. vagy titkos rabbatot. amelyet más hasonló fogyasztó vállalatnak nyújt. Minthogy távol esik tőlünk, hogy jelen alkalommal ezekkel a kérdésekkel is foglalkozzunk, ezidöszerint beérni kívánjuk annak puszta megállapításával, hogy felfogásunk szerint, az eladó vállalatnak ilyen magatartása, mely végeredményben az egyik céget, a többi versenytársak érdekében. versenyképtelenné teszi, a tisztességtelen verseny kritériumait mindenképpen kimeríti. Ugyanazt az eredményt, mint magasabb vételár megállapítása által, az eladó vállalat azáltal is elérheti, hogy azt a vevőt, akinek üzleti forgalmát megbénítani akarja, a hitelből egyszerűen kizárja vagyis anak dacára, hogy gvártmányainak. illetve árujának vételárát, megfelelő bonitású vevőinek, általánosságban hitelezi, ennél a vevőnél mégis a vételár azonnali készpénzbeli megfizetéséhez ragaszkodik. A hitelhez való igény kérdésének rendkívüli fontosságára rámutatni nézeiünk szerint egyáltalában nem szükséges, mert kétségtelen, hogy olyan esetekben, amidőn vámvédelem, az eladó vállalatok közötti kartelmegállapodás. avagy éppenséggel magánjogi szerződés »vezérképviselet i folytán a fogyasztó, az általa szükségelt árut. a szabad piacon be nem szerezheti, úgy a már korábbi hitelnyújtások lényeges megszorítása, avagv éppenséggel a hitelösszeköttetés megszüntetése, valamint új vevőknél a hitelnyújtás megtagadása, a vevő üzletére olyannyira bénítóan fog hatni, hogy ezek. feltéve hogy egyáltalában életképesek maradnak, versenyképességüket, a hitellel dolgozó céaekkel szemben, teljesen el fogják veszíteni. Annak dacára azonban, hogy a hitelek megszorítása, illetve megszüntetése, továbbá a hitelnyújtás megtagadása új cégek részére ilven súíyos konzekvenciákat maga után vonhat, nézetünk szerint, az új vevők számára hitelt, illetve a már régebbi fogyasztók számára a hitelnyújtás fenntartását, vagyis folytatólagos hitelnyújtásokat kötelmi alapon igényelni még sem lehet, mert kétségtelen, hogv de facto senki sem köteles hitelezni, aki arra nem kötelezte saját magát. Ámde annak dacára, hogy hitel nyújtására kötelmi alapon kényszeríteni senkit sem lehet, még sem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy az új hitelek nyújtásától való indokolatlan elzárkózás, illetve a már fennálló hitelösszeköttetésnek indokolatlan megszüntetése, joggal való visszaélésnek ne minősüljön és így az ezáltal okozott kár megtérítésére alapul ne szolgálhasson. Minden ilyen kártérítési igénynek azonban természetesen előfeltételét fogja képezni a hitelt igénylő fél részéről annak igazolása, hogy az eladó vállalat vevőinek általánosságban hiteleket nyújtott, a vevő cég árut külföldről be nem hozhatott, illetve csak a belföldi áraknál magasabb árakon tudott volna importálni, továbbá, hogy az eladó vállalatnak versenytársai a belföldön egyáltalában nem voltak | vezérképveselet), avagy az eladó vállalat és ennek versenytársai között olyan kartelmegállapodás áll fenn, mely a szabadversenyt ezen vállalatok között kizárja. Végül szükséges lesz természetesen a kárigényekkel fellépő vevő részéről annak igazolása is. hogy az általa vásárolni kívánt áru vételárára, illetve a vételárnak azonnali kifizetésre nem kerülő részére vonatkozólag teljes mobil fedezetet |bankgaranciát, tőzsdei forgalom tárgyát képező ú. n. elsőrangú értékpapírok deponálását. stb.» ajánlott fel a hitelkérés alkalmával, úgy hogy az eladó által hitelezett vételárnak a kikötött időpontban való pontos megfizetése teljesen biztosítva lett volna. Kétségtelen ugyanis, hogy áruknak hitel ellenében való eladása nem igényelhető olyan esetekben, amidőn az eladónak, meg nem cáfolható megítélése szerint, tartania kellett attól, hogy a vételár utóbb egyáltalában nem. avagy csak. késedelmesen fog kiegyenlítést nyerni. Az eladó cégeknek azon magatartása, hogy monopolisztikus helyzetükkel visszaélve, egyes fogyasztókat a hitelnyújtásból olyan esetekben is kizárnak, amidőn árujukat általánosságban a vételár kihitelezése mellett értékesítik, megítélésünk szerint, azonban nemcsak joggal való visszaélésnek minősülhet, hanem a tisztességtelen verseny tényálladékát is kimerítheti, a vevő cég versenytársai részéről, amennyiben a vevőnek, az eladó cég által általánosságban nyújtott hitelekből való kizárása, a konkurrens vállalatok kívánságára történt. A verseny vállalatok azon magatartása ugyanis, hogy hitelnyújtás megtagadása. illetve a már élvezett hitel megszorítása által igyekezzenek egy másik cég üzleti forgalmát megbénítani, megítélésünk szerint, feltétlenül az üzleti tisztességbe ütköző eljárásnak tekintendő.