Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - A versenytörvénnyel üzött visszaélések és a kamarai fegyelmi biráskodás

8 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. zeugnisse verkaufen würden, bescháftigt, der verletzt nicht nur gewerbepolizeiliche Normen, sondern handelt auch sittenwidrig im Sinne des Wettbewerbsgesetzes." Ugyanezt az elvet .vallja Johann Bing is, aki Wienben fejt ki nagy propagandát ezen közigazgatásrendészeti kérdéseknek a versenyjog területéből való kikapcsolása érdekében. Fentiekből tehát meg kell állapítani, hogy nemcsak az 1933.XV11. tc. novelláris intézkedései voltak szükségesek, hanem további reformra is szükség van. 1. Konkrét indítványaim a következők: a Kereskedelmi és Igazságügyminisztériumok vegyék újabb rostálás alá a versenyperek indítására hivatott egyesületek jegyzékét; 2. a gazdasági, ill. szakegyesületek által indított keresetek egy példánya — adatgyűjtés céljából — hivatalból terjeszttessék fel a Kereskedelmi Minisztériumhoz is; 3. a közigazgatási, rendőri vagy egészségügyi rendeletek áthágásán alapuló perek, amennyiben egyéb versenymomentumok nem merülnek fel, zárassanak ki a tisztességtelen versenyjog köréből és utaltassanak a közigazgatási hatóságok Ítélkezése elé; 4. sürgősen foglalkozni kell a kamarai fegyelmi bíráskodás kérdésével — különös tekintettel a szabott árak kérdésére is. Fentiekből tehát kitűnik, hogy a versenyjog reformjára szükség volt s hogy azt oly jogászok indították meg, akik a versenytörvényt nem vadászterületnek tekintették, melyen lesipuskás módjára lehet az áldozatot leteríteni, hanem oly törvényes eszköznek, mellyel a versenyt meg lehet és meg kell tisztítani az oda nem való elemektől. Másrészt fentiekből kitűnik az is, hogy még további reformra van szükség oly irányban, mely még élesebben van hivatva dokumentálni, hogy a versenytörvény csupán védőbástya lehet a tisztességtelen verseng ellen, de sohasem — versenyeszköz! sz. a. Szászy István: Clearing- és fizetési egyezmények a nemzetközi fizetési forgalomban A devizajogban is bebizonyosodott az a régi magyar igazság, hogy nálunk az ideiglenes és átmeneti jogszabályok a leghosszabb életűek. Már több mint 5 éve állanak fenn a devizakorlátozások és azok a szükségjogszabályok, amelyeket mindenki átmeneti intézkedéseknek tekintett, mindinkább fontos szerepet játszó és állandósult részeivé válnak a magyar magánjognak és hiteljognak. A jogirodalom még nem tart eléggé lépést a devizajog mindinkább fokozódó jelentőségével és ezért kell nagy örömmel üdvözölni Szászy István új könyvét, amely a clearing- és fizetési egyezményekkel, tehát oly témával foglalkozik, amely mindeddig úgyszólván fehér lapja volt a modern jogirodalomnak. Szerző történelmi alapból indul ki tárgya vizsgálatánál és bevezetőül a clearing- és fizetési egyezményeknek eddig ismert konstrukcióit analizálja. Részle'.esen foglalkozik a bankszerű clearinggel, a békeszerződési clearinggel és végül a devizakorlátozások által megteremtett különböző clearing-, fizetési és kompenzációs egyezményekkel. Éles szemmel tesz különbséget a békeszerződések által megteremtett clearingek és a jelenleg dívó clearingek között és találóan mutat rá arra a főkülönbségre, hogy a békeszerződések a clearingekben nemcsak a magyar adósokat teszik felelőssé egymás tartozásaiért külföldön lefoglalt vagyonuk erejéig, hanem az állam készfizetői kezességét is kimondották állampolgáraiért. Ennek megfelelően alakult azután az egyes nemzeti clearingszervek jogviszonya a belföldi féllel szemben is. — Szerző helyesen látja meg, hogy a jelenlegi áruforgalmi clearingek lényegében abban különböznek a békeszerződések által tereinlett clearingektől, hogy maga a kötelem lényge, a felek személye érintetlenül marad és csupán a fizetés módja nyer szabályozást az ország devizahelyzete által megkívánt szempontok szerint. Szerző a Nemzeti Bank által kötött egyezmények jogforrási erejével is foglalkozik és felismeri annak fontosságát, hogy bár a belföldön nem publikált egyezményeknek formailag jogforrási erejük nincsen, mégis ezek az egyezmények gyakorid ilag jogszabályok módjára érvényesülnek, annál is inkább, mert az egyezmények tartalmát hallgatólagos szerződési kikötésnek lehet tekinteni. Egyik legérdekesebb magánjogi kérdés a clearingegyezményekkel kapcsolatban az, hogy az autorizált pénzintézetnél való lefizetés kötelemszüntető hatállyal bír-e, vagy pedig a magyar adós javára a solutio csak akkor áll-e be, ha a külföldi hitelező kézhez kapta követelését.*) Szerző helyesen foglalja el azt az álláspontot, hogy csupán akkor tekinthető a kötelem megszűntnek, ha a külföldi hitelező követelését külföldön megkapta. Részletesen foglalkozik szerző a kirovó és lerovó pénznem problémájával is, különösen az átszámítási árfolyam és az átszámítás időpontja tekintetében, behatóan foglalkozik továbbá a clearingszerződések magángazdasági és közgazdasági kérdéseivel, a clearingegyezmények technikai problémáival (szabad hányad, svéd clausula stb.), valamint a szabad devizakompenzációs rendszerekkel. A mű nagy gyakorlati használhatóságát biztosítja, hogy a szerző abban feldolgozta Magyarország összes clearing- és fizetési egyezményeit, valamint a Nemzeti Banknak a tárgyalt kérdésekkel összefüggő jelentősebb körleveleit is, beleértve azokat is. amelyek már nincsenek hatályban. Nagyon örvendetes, hogy mindezek a gyakorlatilag igen fontos, de egyébként nehezen hozzáférhető szabályok össze vannak gyütjve és már ez a körülmény is a művet a gyakorlati jogász számára nélkülözhetetlenné teszi. Szászy István ezzel a művével nemcsak úttörő munkát végzett, hanem állandó és tartós értékű munkával gazdagította jogi szakirodalmunkat. A mű a Tébe-könyvíár 31. köteteként jelent meg, ára 6 pengő. *) Erre vonatkozólag lásd Meznerics és Szenté Andor cikkeit 1936 decemberi számunkban, valamint a jelen számban közölt kúriai ítéletet.