Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - Hatásköri viták és kérdések a Tvt. gyakorlatában

11. s*. KERESKEDELMI JOíi 181 Az az érvelése az adósoknak, hogy ily számítás mellett ugyanazon tartozásukért a hitelezőnek és a visszkereseti igényénél fogva a kezesnek együttvéve magasabo quótát lesznek kénytelenek fizetni, nem helytálló azért, mert az adósok az 1410 1926. II. E. számú rendelet 92. §. 2. bekezdése alapján a quóta megfizetésével felszabadulnak a visszkeresetre jogosítottakkal szemben is. (vöd 136. A Cs. T. 170. §-ának második bekezdése értelmében a tömeghitelezö panaszára a csődbíróságnál folyamatba tehető perenkivüli eljárásnak és ennek keretében a tömeghitelezö javára fizetésre kötelezésnek esupán a csődtömeg, illetve esődtöme«gondnok ellenében lehet helye, de nem lehet ennek helye a külön kielégítési iogából kifolyóan a külön tömeget, az ezt terhelő tömegtartozás vagy költsta figyelmen kivül hagyása mellett magának megtartó hitelező ellen. (C. Pk. VII. 2742 1937. sz. a. 1937 szept. 22-én). Védjeirv 137. ..Vitéz- védjegy belajstromozható. (C. P. II. 3497 1937. sz. a. 1937 szept. 29-én). A ..vitéz"" szónak kizárólagos használati jogáról csak abban a vonatkoj át ban lehet szó, amenynyiben azt mint kitüntető jelzőt családnevük előtt egyedül azok viselhetik, akiket az államfő a haza védelmében tanúsított kiváló magatartásukért vitézi rangra emelt, vitézzé avatott. Maga a „vitá?" szó azonban a mindennapi életben számtalan más vonatkozásban is általánosan használt kifejezé?. anélkül, hogy a közönséges szóhasználat annak ezekben a kapcsolatokban a vitézi intézményre, vitézi rendre utaló értelmet tulajdonítana. A kérelmező által belajstromozni kért védjegy szövegében előforduló „vitéz" szó tehát nem tekinthető olyan kifejezésnek, amely a vitézi rend tagjaival való feltétlen kapcsolatra utalna s ilyen utalás a védjegy esvenruhás stilizált férfialakot ábrázoló részéről sem állapítható meg. A bejegyezni kért védjegy ekként nem olyan, amelynek használatához külön enged élvre volna szükség, sem pedig az a valóságnak meg nem felelő és a fogyasztó közönségnek tévédé be ejtésére alkalmas adatokat nem tartalmaz (1890. évi n. t-c. 4. §., 3. §. 4 pont). 13$. Még ha a korábbi használat (1895. XLI. te. 4. §) nem is felelt meg minden tekintetben a közrendészeti követelményeknek, ez a körülmény méa nem változtat a korábbi forgalmi elismerés védjegyoltalmat biztosító tényén. (P. IX 817/1937. sz. a. 1937 okt. 19-én.| Az elsőfokú ítéletnek — egyébként helyes — indokolásából a kir. Kúria mellőzi azt az érvelést, hogy a szabadalmi bíróság nem vonhatja döntése körébe azt a közrendészetre tartozó kérdést, vájjon a felperes a forgalmazás egyik-másik esetében megsértette-e a póttakarmányok forgalombahozatalának jogszerűségére vonatkozó szabálvokaL Annak a megállapításnak a keretében ugyanis, hogy az árunévhasználat jogszerzésre alapul szolgálhatott-e, a használat minden ténybeli és jogi előfeltételének a vizsgálatára és elbírálására a perbíróság van hivatva. Helyes azonban az elsőbíróságnak az a jogi álláspontja, hogy egyes eseteknek netáni szabályszerütlensége az 1S95:XL1. tc. 4. §-ában szabályozóit — és védjegyjogi szempontból egyébként jogos — árunévhasználatnak jogalapító, illetve jogmegszüntető hatását nem érintheti. Az a körülmény ugyanis, hogy a forgalomba'.ozatal több esetben netán nem felelt meg a rendészeti intézkedések által megszabott összes feltéleleknek, csak azt eredményezhette, hogy a felperes viselje a rendészeti szabályok megszegéséhez fűzött következményeket (büntetést, elkobzást). A felperesnek szóban forgó esetleges ily eljárása azonban nem változtat az árunévhasználat forgalmi elismerésének a tényén, amely a vállalattal egybeforrott árujegynek védelmet biztosít. A felperes által Biodit néven árusított póttakarmánykészítmény mint ilyen nem esett engedélyezési kényszer alá. csakis különlegességként (meghatározott mennyiségben, csomagolásban, árban, gyógv'javaslattal, áruhasználati utasítással) való forgalombahozatala volt engedélyhez kötve. Még ha tehát a felperes az árut már a hatósági engedély megszerzése előtt különlegességként is forgalomba hozta volna, ez a cselekménye a köztudat, a társadalmi felfogás és az üzle'i élet szerint nem ütközött magasabb erkölcsi szempontokba és az árunak az állategészségét nem veszélyeztető voltára figyelemmel nem jelentett olyan közérdeksérelmet, amely a törvényben biztosított védelem megtagadásával a védjegyjogi megtorlást is indokolttá tenné. 139. A bírói gyakorlat a védjegynek szigorúan az árura szorííott kapcsolatát meghaladó s a vállalatnak, az üzemnek az összetéveszthetőségét is kizáró, illetőleg a vállalat összetéveszthetősége ellen is védelmet nyújtó hatást tulajdonít Az azonos szóvédjegy jogos használatának az elbírálásánál tehát az áruk hasonnemüségén kivül a vállalat, az üzem jellese is döntő fontossággal bír. (P. II. 2568/1937 sz. a. 1937 okt. 14-én.) A felperes az Amazon-szóvédjegyet általában melltartókra, tehát mindenféle anyagból, esetleg gumiból készült melltartókra, az alperes pedig ugyanazt a védjegyet gumiból készült harisnyákra, fürdőruhákra, fűzőkre és más ilyen természetű árukra lajstromoztatta be. Ugy a melltartó, mint a gumiharisnya, fürdőruha, különösen pedig a fűző, de az alperes egyéb árui is lényegileg ugyanazt a rendeltetést szolgálják, mert egyformán női alsóruházati cikkek. Az áruk tehát hasonlónemüek. S minthogy az ..Amazoné-melltartók az alperes védjegyének a bejegyzése előtt már hosszabb idő óta forgalomban voltak, feltehető, hogy ha az átlagvevő az alperes áruit a felperesével azonos Amazon-szóvédjegyével ellátva látja a forgalomban megjelenni, azt hiszi, hogy az alperes áruja is abból az üzletből származik, amelyből a felperes által védjegyeztetctt Amazon-meÚtartó kikerül: s az Amazorumelltartó minőségét ismerve, az azzal rokonnemü. de már az alperes vállalatából eredő árut azért fosja megvenni, mert az utóbbit az azonos árujelzés