Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - Hatásköri viták és kérdések a Tvt. gyakorlatában

11. sz. KERESKEDELMI JOG 179 HAZAI JOGGYAKORLAT A m. hir. Kúria jogegységi tanácsának 90. számú polgári döntvéoye 132. A gőzmalmokról szóló 1SS0:XXXIV. tc. 1. ;;-ában foglalt azt a jogszabályt, amely szerint a kizárólag gőzerőre berendezett és állandóan gőzerővel működő malmokra a földesúri malomjog nem terjed ki. a nem gőzerőre, hanem más, de szintén kizárólag gépi erőre berendezett és állandóan ilyen gépi erővel működő malmokra is alkalmazni kell. Dollárbetét 133. Pengőben elhelyezett összegeknek a befizetés napján jegyzett árfolyamon dollárra történt átszámítása az értékállandóság hallgatólagos kikötését jelenti. (P. VII. 3444/1937. sz. a. 1937 okt. 7-én.) A meg nem támadott tényállás szerint a felperes 1927. évi május hó 6-tól kezdve pengőben különböző összegű betéteket helyezett el az alperesnél, aki ezeket az összegeket az U. S. A. dollárnak a befizetés napján jegyzett árfolyamán dollárra számította át és azokat ebben a pénznemben írta a felperes javára ez utóbbi takarékbetéti könyvében. A m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének helyes indokaiból osztja a fellebbezési bíróságnak azt az álláspontját, hogy a felek között a betét értékállóságát biztosító kifejezett megállapodás nem létesült, továbbá azt a megállapítást is, hogy a felperes betétjének pénzneme gyanánt nem aranydollár jelöltetett meg. Alaptalan azonban az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy az ö Ali. jelű levele, amelyet válaszul írt a felperes A 10. alatt csatolt levelére, az értékállóságot biztosító megállapodásnak haligatagon történt létrejöttét is kizárja. A m. kir. Kúria megítélése szerint is az alperes említett levele nem az ebben a perben szóbanforgó takarékbetétre vonatkozik. A meg nem támadott tényállásból, továbbá az alperes előadásából (1. 3. és 9. sorsz. előkészítő irat) kitűnik ugyanis, hogy a jelen pernek a tárgya az a betét, amely a felperesnek az 1927. évi május havában kezdődő befizetéseiből alakult, amikor a törvényes fizetési eszköz már a pengő volt. Arról, hogy a felperes pengőben teljesített befizetéseit kívánta átalakíttatni és hogy ehhez képest dollárbetétet akart elhelyezni, csak abban az esetben lehetne szó, ha a felperes az alperest arra utasította volna, hogy a pengőben befizetett összegekért dollárt vásároljon vagy ilyen pénznemet engedjen át neki s takarékbetétkönyvében az ekként valósággal megszerzett dollárt írja javára. A felperes azonban tagadta (L 10. sorsz. előkészítő irat 6. 1.), hogy ő az alperest dollár vásárlására utasította és kifejezetten tagadta, (1. 4. sorsz. előkészítő irat 3. 1.. 7. sorsz. előkészítő irat 2. és 3. 1., 10. sorsz. előkészítő irat 6. 1.) azt is, hogy az alperes az ő pengőben teljesített befizetéseiért dollárt valóban vásárolt, aminek az ellenkezőjét az alperes ugyan állította, de a fellebbt-zési bíróság helyes megállapítása szerint semmivel sem bizonyította. Sőt az alperesnek az az előadása, hogy a felperest mindannyiszor a beküldött pengőösszegek átszámításáról értesítette. 1. 9. sorsz. előkészítő irat 4. 1)., vagy arról, hogy e pengőösszegek ellenében mennyi dollárt írt a felperes takarékbetéti könyvébe (1. 14. sorsz. válaszirat 4. 1.), arra mutat, hogy az alperes a betett összegeknek U. S. A. dollárra való puszta átszámítását végezte, anélkül azonban, hogv a betett összegekért esetenként dollárt valósággal vásárolt vagy ilyen pénznemet a felperes részére tényleg átengedett volna. Azzal tehát, hogy az alperes a felperes által pengőben befizetett összegeket a felperes ügyleti akaratához képest esetenként U. S. A. dollárra számította át, eléggé kinyilvánította azt az álláspontját, hogy az U. S. A.-dollárt ebben a műveletben a felperessel egyezően maga is pusztán értékmérőnek tekinti és ezzel hozzájárult a felperesnek ahhoz az ügyleti akaratához, hogy az U. S. A.-dollárnak értékmérőül alkalmazása útján a pengőben elhelyezett takarékbetét értékálló volta biztosíttassék. Mindez indokolt is volt, mert az U. S. A.-dollárról nemcsak a gazdasági tényezők, de a legszélesebb körök is azt a meggyőződést vallották, hogy ez a pénznem értékálló, tehát értékmérőül alkalmazva kiválóan alkalmas arra, hogy a pengőben fennálló követelések értékálló voltát biztosítsa. A felek is ehhez a közfelfogáshoz igazodtak. A takarékbetéti összegeknek U. S. A.-dollárban való megjelölése ezek szerint pusztán az említett összegek értékállóságának biztosítása és a gazdasági élet rendkívüli változásaitól függetlenítése céljából történt, ami a felperes érdekét szolgálta. Az a körülmény azonban, hogy az U. S. A.-dollár belső értéke időközben csökkent, a dollár tehát nem bizonyult értékálló pénznemnek s így értékmérő szerepének betöltésére a felek akaratelhatározásán egészen kívül eső okokból alkalmatlanná vált, míg a pengő értéke általában változatlan maradt: nem szüntetheti meg a felperesnek azt a jogát, hogy pengőben befizetett takarékbetétjét az U. S. A.-dollár belső értékének csökkenésére való tekintet nélkül a pengőnek a betét elhelyezése idején fennállott értéke szerint követelhesse. Mindezt nem erőtleníti meg az a körülmény, hogy a felperes az A/5, jelű levelében az alperes A4. alatt csatolt levelének kifejezetten csak azt a részét kifogásolja, amely az U. S. A.-dollárnak a levélben jelzett árfolyamán való elszámolásra vonatkozik. Az A 5. jelű levélnek a jogfenntartásra utaló kijelentése ugyanis amellett szól. hogy a felperes ezzel a levelével az értékállóság biztosítását célzó megállapodást érinteni nem akarta. Parcellaváltó 134. A váltó vételére vonatkozó tilalom nemcsak a feldaraboláskor, hanem a később, a feldarabolás befejezésekor nyújtott váltókölesönre nézve is áll. ÍP. VII. 2846/1937. sz. a. 1937. okt. 5-én' Az irányadó tényállás szerint F. I. a Dévaványa község zsomborakoli határrészében fekvő, mintegy 7S0 kat. holdnyi terjedelmű fölijét kezdetben kifejezetten is eldarabolás útján akarta értékesíteni, ezt a szándékát jelentette b> Jász-Xagy-Kún-<5zo>l-