Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - Kuncz Ödön: A Magyar kereskedelmi és váltójog (3. kiadás)

11. SZ. KERESKEDELMI JOG 175 talanságot reparálhatna és egyben közreműködhetnék a részvénytársasági forma iránti bizalom felélesztésében. Erősen kritizálja szerző a K. T. 179. §-ának 2-ik bekezdését, amely úgyszólván megmerevíti a részvénytársaságot. Igen figyelemreméltó a 179. § 4. pontjának kodifikációs történetének ismertetése, iskolapéldája annak, hogy hogyan kell törvényt a törvényhozó valódi és helyesen rekonstruált akarata szerint értelmezni olyan esetben is, amikor az szerencsétlen kifejezést választott. Az elővételi jog gyakorlása körüli visszaéléseket szemléltető statisztika mutatja. De egyben állást foglal szerző a másik szélsőséggel, azzal a kívánsággal szemben, amely a régi részvényeseknek elvonhatatlan elővételi jogot akar biztosítani. Az alaptőkefelemelésnél helyteleníti azt a bírói gyakorlatot, amely eltér az alapításkori szabályuk analóg alkalmazásától. Nem találja semmi törvényes okát annak, hogy itt ne alkalmaztassanak az eredeti tőkebiztosítás megfelelő szabályai és így az újabb bírói gyakorlatunkkal szemben a régi mellett foglal állást. Az igazgatóság díjazásának kérdésénél részletesen tárgyalja a 75. sz. jogegységi döntvényt megelőzött jogfejlődést. Felfogása nem vág teljesen egybe a döntvényével. A lényeget nem abban látja, hogy a társaság melyik szerve állapítja meg a díjazást, hanem abban, hogy az egész részvényjog alapkövetelménye: a nyilvánosság kellően érvényesül-e. Kívánatosnak azt tartaná, ha a bírói gyakorlat a K. T. 179. és 195. ij-ai alapján már de lege lata is megkövetelné azt, hogy az elmúlt üzletév mérlegét megállapító évi közgyűlés az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok összjavadalmazásáról megfelelő módon tájékoztassék. Ezzel szemben amellett foglal állási, hogy a szolgálati viszonyban lévő igazgatósági tagok szolgálati szerződésének feltételeit, különleges munkálatok munkadíját nem az arra sem alkalmas, sem hivatott közgyűlés, hanem a vállalat valódi vezetői állapítsák meg. Régen vallott elvi felfogása szerint feleslegesnek tartja a felügyelőbizottságnak a gyakorlatban egyáltalában be nem vált intézményét és a papíron egységes igazgatóság tényleges meg;: asadásának törvényes elismerését. így azután örömmel üdvözli azt az eddig csupán magában maradt kúriai ítéletet, amely disztingválni próbál az ügyvezetésben közvetlenül résztvevő és az abban részt nem vevő igazgatósági tagok felelőssége és az ezzel öszszefüggő kötelessége között. A szövetkezeti jogban állást foglal, ha nem is az államosítás, de mindenesetre a központosítás gondolata mellett. Nem tartja azonban szükségesnek a régi szövetkezeti alapelvekhez való görcsös ragaszkodást, az osztalék maximálását, nem óhajt a nemtagokkal való ügyletkötés tilalmához ragaszkodni, mert ez a szövetkezet legfontosabb közérdekű funkcióját: az ármérséklést tenné lehetetlenné. Részletesen elemzi a korlátolt felelősségű társaságokról szóló 1930: V. t.-c.-et és az azzal kapcíolatof bírói gyakorlatot. Figyelemmel van állandóan ennek a törvénynek éppen a szerző által hirdetett különleges fejlődéstörténeti jelentőségére, t. i. arra, hogy ez a törvény mintegy előképe a jövendő nagy részvényjogi törvénynek, amelyért annyit küzdött és küzd mostan is. A munka összes részletének, a benne foglalt valamennyi új meglátásnak ismertetése maga is külön könyvet igényelne. A második kiadással szemben a harmadik kiadás első része 530 oldalról 810 oldalra nőtt. E terjedelemnövekedés szükségessé tette, hogy már az első rész is két kötetben jelenjék meg. A teljes munka így előreláthatólag öt kötetből fog állani. „A magyar kereskedelmi és váltójog vázlatából" a magyar gazdasági jog kézikönyve lett, habár a mű címe továbbra is egyszerűen: ,,A magyar kereskedelmi és váltójog". A könyv rangemelkedésének megfelelően szebb köntösben, áttekinthetőbb szedéssel és még a második kiadásénál is jobb beosztásban látott napvilágot. Hatalmas terjedelme úgyszólván követelő szükséggé teszi párdarabjának, a magyar kereskedelmi és váltójog tömör tankönyvének megszületését. Remélhetőleg szerző elfoglaltsága mihamarabb lehetővé teszi, hogy legigazibb énje: a tanítványait igazán, melegen szerető tanár ehhez hozzáfoghasson. Jelen ismertetés írója befejezésül szubjektivebb hangot is akar megütni. Egykori professzorának, akinek mindazért, amit más eddig is érette telt, egész életre szóló hálára van kötelezve, most mint a magyar jcgászság egy szerény tagja igaz szívből megköszönni szeretné, hogy elméleti és gyakorlati munkássága számára újabb, tartalmas és értékes útmutatást adott. Dr. Keszthelyi Nándor. SZEMLE Szladits Károly tanári jubileuma. A magyar jogászvilág bensőséges, szép ünnepéről számolhatunk be: Szladits Károly egyetemi professzort ünneplik tanítványai 30 éves egyetemi tanári jubileuma alkalmából. Szladils nevét nemcsak a jogászkörök becsülik, — a jog világán s az egyetemen kívül állók előtt is ismerős a magánjog kiváló professzorának személye. Hogy Szladits Károly mennyire mély és állandó kapcsolatot tart fenn tanítványaival, arra legjellemzőbb az az „Ünnepi Dolgozatok" c. munka, amely legfiatalabb, jelenlegi hallgatóinak a cikkeit, emlékkönyvbe írolt dolgozatait foglalja magába. A tanitványi lelkesedés és szeretet tüze sugárzik a mű minden sorából, emellett még a legnehezebb elméleti témakörökben is (veszélyes üzemek, joggal való visszaélés, hitelezési megbízás, özvegyi jog, tulajdonjogfenntartás stb.) alapos jogi képzettségről tesznek tanúságot az egyes tanulmányok írói. Szladits professzor, az ifjúság nagy barátja, valóban nem kaphatott volna érdemdús tanári működésének e harmincadik évfordulójára kedvesebb ajándékot, mint legifjabb tanítványai ,.Ünnepi Dolgozatai"-1. — Dr. Szladits Károlyt ez alkalomból a Magyar Jogászegylet f. hó 27-én tartott igazgató-választmányi ülésén dr. Osvald István elnök meleghangú szavakban üdvözölte, megemlékezvén évtizedeken át együtt folytatott munkálkodásukról, különösen a több évtizeddel ezelőtt az Igazságügyminisztériumban egvütt kifejtett törvényelőkészítő munkáról. Lapunk a legmelegebb kívánságokkal csatlakozik az ünneplök nagy táborához és még sokáig a maihoz hasonló fiatalságot kíván a kiváló jogtudósnak, a fiatalság nagy barátjának!