Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - A versenytörvénnyel üzött visszaélések és a kamarai fegyelmi biráskodás

6 KERESKEDELMI JOG 1. sz. ben ugyanaz a zsűri tag lett bírónak meg­nevezve. Ugyanez történt 1934-ben. Megállapítottam a választottbíróság iktató­könvéből, hogy évek óta a választottbírósági perek közel 50%-át az egyesületek adják be. De megállapítottam azt is, hogy a válasz­tottbíróságok összeállításának új rendje óta lényegesen megesökkent a perek száma. Megállapítható tehát, hogy a versenytör­vény novellája és a választottbíróság új rendje tisztító hatással volt a visszaélésekre. Azok, akik a törvény igazi célját tartották szem előtt, nyugodtan nézhettek a további fejlemények elé és azt hihették, hogy re­formtörekvéseikkel kötelességet teljesítettek. Annál nagyobb meglepetést keltett a Ma­gyar Védjegyszövetség ügyvezető ügyész­alelnökének nemrég kibocsájtott körlevele, amely a versenytörvénnyel űzött visszaélések reformját, továbbá az ezen visszaélések meg­akadályozására hozott 1933 : XVII. t.-c.-t oly­képpen tünteti fel, mintha az reakció lett volna a versenytörvénnyel szemben; hogy az a reform egyrészt komoly szaklapokban, másrészt hangos boulevard-ujságokban, an­kétokon elhangzott és általános és semmi konkrétumot nem tartalmazó panaszoknak következménye volt, melyeknek még a Ke­reskedelmi Kamara is felült, mely ezt „zum AnlaB von Reformplánen" einer „Disziplinar­Gerichtsbarkeit" vette ,,durch welche so manche Errungenschaften der bisherigen Entwicklung auf Spiel gesetzt würden". (Né­metül kell idéznem, mert a körlevél, melyet felhívásomra a szövetség ügyvezető alelnöke beküldött, német nyelvű volt!). Ebben a kör­levélben az ügyész alelnök arra hívja fel a szövetség tagjait, hogy mint a „hivatott ér­dekképviselet" ne tézzék ölhetett kézzel az „immer síárker werdenden W el le n seb la g die­ser Strömung", sondern diese so in Bewe­gung gebrachte „Unterwelt" dorthin zurück­zudrángen, wohin sie gehört". Tehát ez a körlevél azokat, akik a versenytörvény re­formjáért harcoltak (szerény csekélységemet, Meszlény professzort, dr. Beck Salamont és másokat és nem utolsó sorban a Keres­kedelmi Kamara illetékes tényezőit is), az „alvilág" díszes jelzővel látja el. Azt veti sze­mére a körlevél ennek az ,,Unterwelt"-nek, mintha a versenyjog reformjára irányuló cikkek és felszólamlások nem irányultak volna konkrét visszaélések ellen: ,,mit der Bemerkung, man sollte statt so gearteten Re­densarten die konkréten Miftbrauche an Pranger stellen und diese in konkreter Form békámpfen". Éppen azért adtam elő az egyes visszaéléseket annyira konkrét módon, hogy a körlevél e vádjának alaptalanságát bizo­nyítsam. A körlevél kényszerített rá, hogy oly konkrét adatokkal szolgáljak, melyek a körlevél íróját nem kímélik. Tu l'a voulez Georges Dandin! Nem felel meg tehát a körlevélnek az a ki­indulópontja sem, mintha a reakció a ver­senytörvény tíz éves fennállásának ered­ménye lett volna, mert hiszen fentiekből ki­tűnik, hogy a reformtörekvések már a ver­senytörvény hatálybaléptét követő néhány év múlva megindultak és pedig nem a tör­vény ellen irányultak, hanem a törvény ha­tályosságának veszélyeztetése ellen. De nem felel meg a valóságnak és vissza kell utasítanom a körlevél ama állítását, mintha ennek a körlevél által teljesen rossz­hiszeműen „planmáBig geschührten Stim­mungsmachung"-nak volna köszönhető ama szintén alaptalan vád, mintha a bíróságok (Gerichte) már előre „miBtrauische Anti­palhie"-val fogadnák a felperes keresetét, míg — a körlevél szerint — ez az antipátia nem jut részül az alperesnek, aki túlteszi magát a törvényen és behatol felperes szel­lemi tulajdonjogába. Magam is többnyire felperesi képviselő vagyok és nem egy, azóta már állandó gya­korlattá vált ítélet az én felperesi képvisele­temhez fűződik. Elég, ha csak a márka­cikkekkel elkövetett árrontási gyakorlatra hivatkoztam, amelyet a választottbíróság 1929. évben az én jogi érvelésem alapján mondott ki tisztességtelen versenynek. De képviselek alpereseket is. És többször képviseltem oly alpereseket is, akik be­bizonyították, hogy felperes tette túl ma­gát a törvényen és felperes hatolt be mint ..Markenwegelagerer" az alperes szellemi tu­lajdonjogába! (Ha a körlevél írója konkrét adatokat kíván, azokkal is szolgálhatok; bár nem hiszem, hogy nagyon kíváncsi lesz azokra!) A pervesztességért nem szabad mingyárt a bíróságra haragudni és, bár nem én vagyok hívatott a magyar bíróságot meg­védeni, de azért mégis tiltakozni kell a ma­gyar bíróságok ítélkezésének ily beállítása ellen. Ami pedig az agent provokátorokét illeti, legyen szabad néhány szerény megjegyzést tenni. Magam is tudom és vallom, hogy ipar­jogvédelmi perekben a bizonyítékok beszer­zése igen gyakran mily nehéz. Vallom, hogy az ú. n. fizetett tanuknak alkalmazása is néha elkerülhetetlen. De azért ezt sem szabad túl­zásba vinni és a kereskedők százaira rásza­badítani néhány agent provokátort, akiknek néha kiszínezetten megszövegezett, tehát nem mindig való jegyzőkönyve alapján a perek tucatjai indulnak meg, amelyeken még a ta­nuk nevei is ki vannak előre nyomtatva. Azt sem lehet tehát rossznéven venni, ha a bíró mint ember az ilyen tömeges perekkel szem­ben antipátiát érez és ennek a perköltségek megállapításánál kifejezést ad; vagy midőn az üzletben megjelent, de magát közjegyző­nek meg nem nevező közjegyzőt vagy ki sem hallgatja vagy pedig ennek nem tulajdonít

Next

/
Oldalképek
Tartalom