Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 10. szám - A Nemzeti Bank árjegyzése. Fizetési korlátozások

10. sz. KERESKEDELMI JOG 161 IRODALOM Hazai irodalom Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi és váltó­jog. Harmadik bővített és átdolgozott kiadás. I. rész, 1. fele. A kereskedő és vállalata. —I. rész 2. fele. Kereskedelmi társaságok. (A könvvre még visszatérünk. A Jogi Hirlap Döntvénytára. 1933 IX. 1.— 1936. IX. 1. Polgári eljársi jog. III. Is­m rteti dr. Sárffy Andor, kir. kúriai bíró, egy. m. tanár. — Büntető jog. III. Ismerteti: dr. Áredik Félix, a budapesti kir. büntetőjárásbíróság elnöke. — Budapesti 1937. A Jogi Hirlap kiadása. Az O. Ü. Sz. VI. vándorgyűlésének irományai, II, Napló, szerk. dr. Vadász Béla ügyvéd, az O. Ü. Sz. alelnökfőügyésze. A perrendi reform és a tárgyalási alapelvek. Irta: dr. Szlezák Lajos kir. járásbiró. — A Pol­gári Jog könyvtára. 28. füzet. Külföldi irodalom Dr. íur. Louis Hausknecht, Advokat, Cernaudi, Rumanien Die neue Strafgesetzyebung Ruma­niens. — Jur. Studie. HAZAI JOGGYAKORLAT Általános 117. Tilos vagy erkölcsiden feltételnek a szerző­désbe felvétele magát az ügyletet leszi érvényte­lenné, arra azonban nem szolgálhat alapul, hogy a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítését úgy lehessen követelni, mintha azt az említett feltétel nélkül vállalták volna el. (P. I. 2681/1937. sz. a. 1937 okt. 8-án.) Szerződésértelmezés 118. Ha a felek kizárták megtartási vagy zá­logjog vagy hasonló („ilyen") jog gyakorlását, visszatartási jog sem érvényesíthető. (C. P. VII. 1750/1937. síz. a. 1937 szept. 29nén.) A felek közt létrejött megállapodás 11. pontjá­nak második bekezdése szerint az alperes a fel­peres tulajdonát tevő dolgokra megtartási vagy zálogjogot semmiféle címen sem gyakorolhat, il­letve lemond arról, hogy ilyen jogot bármely törvényadta címen, kivéve a bírói ítéletet, gyako­rolhasson. A megállapodás' értelmében továbbá a felperes áruit bármikor elviheti. A felek jogvitája folytán tisztázni kellett azt a kérdést, hogy ők a most ismertetett rendelkezéssel a visszatartási jog gyakorlását is ki akarták-e zárni? A visszatartási jog lényegére és tartalmára nézve valóban különbözik a megtartási és a zá­logjogtól. Ez a különbség főképpen abban jut ki­fejezésre, hogy míg a megtartási esi a zálogjog ki­elégítési jogot is biztosít, addig a visszatartási jog az adóst pusztán a szolgáltatás megtagadására jo­gosítja. A két jog tehát nem azonos és magában véve az a körülmény, hogy a hitelező a birtoká­ban levő ingókra megtartási vagy zálogjogot nem gyakorolhat, még nem jelenti azt, hogy adósának ugyanezeket az ingóit mindaddig, míg adósa vele szemben fennálló kötelezettségét nem telje>íti, vissza ne tarthassa. Mindazonáltal abból, hogy a visszatartási jog nem valamely kivételes jog, ha­nem olyan, mely jogrendszerünknek általános szel­leméből következik s megállapítására ekként kü­lön jogszerző cselekményre sincs szükség, még nem következik, hogy a felek annak gyakorlásá­ról szabadon ne rendelkezhetnének. A jelen esetben tehát a kérdés súlypontja az, hogy a megállapodás ismertetett rendelkezése magában foglalja-e az alperesnek a visszatartási jog gyakorlásáról való lemondását is vagy sem? lA megállapodás sízerint az alperes lemondott arról, hogy a felperes áruira bármily törvényadta címen megtartási vagy zálogjogot vagy ezekhez hasonló („ilyen") jogot gyakorolhasson. A meg­tartási és a zálogjognak a megemlítése tehát ki­merítő felsorolásnak nem tekinthető. Az alperes olyan jognak a gyakorlá áról mondott le, amely­nek az áruk elvitelét akadályozó hatása lehetne éppen úgy, mint a megtartási vagy a ,í álogjognak. Ebből a szempontból ilyennek tekintendő a visz­szatartási jog is, mert ennek a gyakorlása is meg­akadályozza azt, hogy a felperes áruját ,, bár­mikor" elvitelhesse, vagyb, hogy azt zavartalanul birtokba vehesse. Színlelt ügylet 119. Anyagi jogszabályaink értelmében a szín­leli írásbeli szerződést kötő felek egyetemlegesen felelnek azért a kárért, amelyet harmadik sze­mély vétlenül az által szenved, hogy a szerződés érvényességében megbízik. E jogszabály alapján felperes nem azt jogosult követelni, hogy a színle­ges adásvételi szerződés a peresfelek jogviszonyá­ban valóságos jogügyletnek tekintessék és ehhez képest alperesek szerződésszegése és ebből eredő kártérítési kötelezettsége szerződés szinlegessége dacára is megállapíttassék, hanem az idézett jog­szabály legfeljebb csak arra szolgálhat alapul, hogy felperes egyéb oly kára megtérítését igé­nyelje, amit vétlenül az által szenvedett, hogy a szerződés valóságában megbízott. (C. P. IV. 4114/1937. sz. a. 1937. okt. 8.-án) Kártérítés 120. Külföldi alperest terhelő baleseti kártérítés teljesítésének módja. Letiltások hatálya. (P. I. 2338/1937 sz. a. 1937 okt. 7-én.) Elbírálást igényel az a kérdés, hogy a G. W. Versicherungsanstalt által a felperes peresített követelésének törlesztésére bírói letétbe helyezett 13.037.50 schilling teljesítésként számolandó-e el és a felperes követelésébe mennviben számítható be. Az irányadó tényállás szerint a felperes köve­telését több hitelezője lefoglalta és annak egy ré­szére engedményes is jelentkezeti, ennek követ­keztében a bírói letétbehelyezés önmagában nem kifogásolható s mivel annak az elbírálása nem tartozott a II.-rendű alperes jogkörébe, hogy a felperes követelése egészben vagy részben végre­hajtás alól ki van-e véve, a felperes az esetleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom