Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 9. szám - Az árrombolás miatt előterjesztett panaszok felett döntő bizottság - A részletügyletekről szóló törvényjavaslat

144 KERESKEDELMI JOG 9. SZ. kat az okokat, amelyek ezt a meggyőződését előidézték. E mérlegelése során az iratok tartalmának megfelelően utalt a tárgyalás és a bizonyítás adataira s a ténybeli következtetései megfelelnek az okszerűség követelményeinek. Az ekként megnyilvánult bírói megyőződés, mint a szabad mérlegelés eredménye, ha eljárási jogszabálysértés nem forog fenn, felülvizsgálat alá nem vonható, és ezért a Pp. 534. §-a értelmében a felülvizsgálatnál is irányadó. II. Helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az alperes telephelyének fentleírt, a figyelmet magára vonó feltüntetésével azt idézi elő, hogy a „Szarvas" szó az ily csekély értékű árut vásárlók szokásos figyelme mellett áruelnevezésként és pedig a felperesével azonosnak tűnik fel, amely cselekmény a Tvt. 9. §-ába ütközik. De az alperes attól, hogy telephelyét, úgyis, mint árujának származás^ helyét a „szarvasi" sízó használatával a valóságnak megfelelően feltüntethesse, általában el nem tiltható; azonban ebben az esetben is kötelessége, hogy azt úgy használja, hogy másoknak korábban szerzett jogait ne sértse, a versenytársakkal való összetévesztés lehetőségét kizárja. Minthogy a „szarvasi" szó az alperes áruján a betűk jelenlegi nagyságánál és elhelyezésénél fogva az áru feliratának uralkodó része, mely annak hangzásánál fogva nyilvánvaló alkalmas arra, hogy fölperes áruvédjegyével összetéveszthessék; az alperes a „szarvasi" szó ilyen használatával való eltiltása az, amely az anyagi jogszabályoknak megfelel. Az alperes tehát a fellebbezési bíróságnak a „szarvasi" szó használatának teljes abbanhagyására kötelező döntését ennyiben kellő alappal támadja a felülvizsgálati kérelmében. III. A fellebbezési bíróságnak az a döntése viszont, mellyel a „Szarvas" szó használatának kérdésében az alperest csak annak abbanhagyására kötelezte, hogy ezt a szót az áru felső oldalán fölötte levő szappanüzem betűinél nagyobb betűvel használja, az egész sor elfoglalásával, sem a 26.612/1934. K. M. számú rendeletben foglalt, sem egyéb anyagi jogszabályt nem sért. Minthogy pedig a Tvt. 9. §-ának fennforgása esetében a 10. §. alapján elrendelhető intézkedéseknek is helye van: a fellebbezési bíróságnak a 10. §-nak megfelelő további döntése is megfelel az anyagi jog szabályainak. 115. Az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében a kért áru helyett kellő felvilágosítás és a vevő beleegyezése nélkül más árunak kiszolgáltatása a Tvt. 1. §-ába ütközik. (P. IV. 2806/1937. sz. a. 1937 szeptember 1-én.) Az e részben meg nem támadott, és ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint alperesek a náluk megrendelt „Epeda" rugózattal ellátott matracok helyett más, silányabb rugózatú matracokat szállítottak a megrendelőnek, ennélfogva alpereseknek a tiltott magatartás abbanhagyására való kötelezése jogszabályt nem sért. Közömbös az ügy eldöntésére, hogy a kérdéses matracokat az alperesek maguk készítették-e, avagy azok elkészítését szakértő kárpitosnak adták-e alvállalatba, mert a megrendelést a két szoba bútorra, amelyben a kárpitosmunka is bennfoglaltatott, alperesek a saját nevükben vették fel és szállították le a megrendelőnek, a matracokat tehát ők hozták forgalomba. 116. Nem új szerkezetnek utánképzése nem tisztességtelen verseny. (P. IV. 2472/1937. sz. a. 1937 szeptember 9-én.) I. Az I. r. alperesnek a kereset tárgyává tett az a cselekménye, hogy a felperes által megrendelése folytán szállított árubemutató mintadobozokat utánképeztette, forgalomba hozta és a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál saját nevére mintalajstromoztatta, a Tvt.-nek sem 9., sem 15., sem pedig 1. §-ába nem ütközik. A cselekmény nem sérti a Tvt. 9. §-át azért, mert a fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből átvett helyes indokolása szerint a doboz jellegzetes külsejéről, arról t. i., hogy az emelőszerkezet (lécek) a doboz külső oldalfalára van helyezve, az érdekelt forgalmi körök nem ismerik fel a felperes vállalatát. Az a körülmény ugyanis, hogy egyes tanuk, akik cégeinek a felperes a szóbanlevő dobozt bemutatta, vallomásuk szerint korábban hasonló szerkezetet nem láttak, nem egyértelmű az áru külső jellegzetességének a felperes vállalatára utaló forgalmi elismerésével. Nem fedi a cselekmény a Tvt. 15. §. 2. bekezdésének tényállását sem, elsőbíróság ítéletében felhozott és a fellebbezési bíróság által felhívott helyes indokolás szerint. Ezzel szemben téves a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben foglalt az az érvelése ,mintha a Tvt. 15. §. 2. bekezdésében meghatározott tényálladékhoz nem lenne szükséges, hogy a minta üzemi titok legyen és így erre az esetre nem volnának alkalmazandók az üzemi titokra vonatkozó rendelkezések. A törvény 15. §-ának címe ugyanis üzleti, illetve üzemi titokról rendelkezik és így a titok-jelleg az id. §-ban körülírt valamennyi cselekménynek ténybeli eleme. Az a körülmény pedig, hogy a cselekmény elkövetésének módja a jóerkölcsök szempontjából kifogásolható, a cselekményt az adott esetben a Tvt.-be ütközővé azért nem teszi, mert a helytelen eszközök egymagukban, arra való tekintet nélkül, hogy mily eredmény létrehozására alkalmasak, a tisztességtelen verseny tényálladékát még ki sem merítik. Már pedig a fellebbezési bíróságnak az elsőbiróság ítéletéből átvett, a Pp. 270. §-ának megfelelő mérlegelésén alapuló és a Pp. 534. §-ában foglalt megtámadási okok hiányában ehelyütt is irányadó ténymegállapíása szerint a felperes által alkalmazott szerkezet, amelynek utánzása a felperesi sérelem lényege, nem volt új, és így a fellebbezési bíróság által is fenntartott helyes indokolás szerint bárki által szabadon volt utánképezhető. A felperes tehát a Tvt. alapján sem a panaszolt cselekmény abbanhagyását, sem vitatott kárának megtérítését nem követelheti. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)