Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - A Lordok újabb döntése az aranyzáradék kérdésében

6. sz. KERESKEDELMI JOG 89 a kötvényben aranyértékzáradékot lát, melynek alapján a hitelező New-Yorkban az aranydollár teljes értékét követelheti. Hivatkozik a Lordbíróságnak a Feist v. Intercommunale4 esetben hozott elvi ítéletére, amely a felek akaratának gondos magyarázatával az aranyértékzáradéknak az angol jog szerinti érvényességét megalapozta. A Joint Resolution e bíróság szerint nem tiltja meg az angol adósnak, hogy kötelezettségét annak kikötött teljes mérve szerint teljesítse. II. A Lordok Bírósága 1937 március 15-én tárgyalta a pert.5 Lord Atkin teljes szövegében ismertette az ajánlatot, a biztosítéki okiratot, a kincstárjegyet, a bondot és azok szelvényeit. Minthogy a kibocsátás Amerikában történt, a bond amerikai pénznemről szólt, a biztosítéki okirat is ott létesült, a biztosítéki értékpapírok ott tétettek le, az egyik opció amerikai fizetőhelyre szólt, a visszaváltások ott voltak eszközlendők. a biztosítéki papíroknak szem előtt tartott bírói eladása amerikai bíróság rendelkezése alapján volt lebonyolítandó, amerikai jogtanácsos véleménye volt igénybe veendő, aki az amerikai jog szerint kell. hogy véleményt adjon: nyilvánvaló Lord Atkin szerint, hogy az egész jogügyletre az amerikai jogot és pedig Newyork-állam jogát kell alkalmazni. Minthogy pedig a Joint Resolution a ..dollár for dollár" alapú kiegyenlítést írja elő: ezen kölcsön bondjai alapján sem lehet többet követelni, mint azok névértékét, s így az elsőbíróság ítélete hagyandó helyben. Lord Russel of KUlowen csatlakozott ehhez az állásponthoz. Kiemelte még közelebbről az amerikai bankárok szerepét. Utalt arra. hogy 1917-ben az Egyesült Államok volt egyetlen kölcsönpiaca az európai hadviselő feleknek. Nem tartja döntőnek a szuverén államra felállított vélelmet, mert mindkét féí akaratát kell kutatni. Foglalkozik a ..Feist construction" alkalmazhatóságával, kétségtelennek tartja ő is. hogy a gold clause célja általában a hitelezőnek védelmet nyújtani a pénzromlással szemben. Csakhogy a felhozottak alapján erre a kölcsönre a newyorki jogot kell alkalmazni és így a Joint Resolution különös rendelkezései ebben az esetben a fenti célú záradék érvényét megszüntették. Lord Maugham ugvancsak csatlakozott a fenti véleményekhez. Részletesen ismertette a Joint Resulution érvénye tárgvában hozott amerikai felsőbírósági ítéleteket.6 Ha felperesek ma az amerikai bankárnál mutatnák be 1 1 Jo?tudom. Közlönv. 1934. évf. 6. szám. 5 The Tipies, Law Reports April 9, 1937. Vol. 53, No. 19. pap. 507—524 6 1 Polsári Jog. 1935. évf. 4. szám. bondjaikat, nyilvánvaló hogy ez csak a névértéket fizethetné. Ő is utal a kibocsátással kapcsolatos háborús körülményekre. Semmi nem mutat arra, hogy a felek az angol jogot akarták volna kikötni. A kincstári jegyekre és a helyükbe lépett bondokra egy és ugyanazon jog alkalmazandó. Ezt a kölcsönt vf lóságban az Egyesült Államok polgárai egy szövetséges hatalomnak azért nyújtották, hogy az a háborút sikerrel folytathassa. Nincs kétsége aziránt, hogy az amerikai jogot kell alkalmazni. Lord Roche és Lord Macmillan csatlakoztak. A Bíróság Lord Atkin előterjesztése alapján döntött és Branson bíró ítéletét hagyta helvben. III. Kétségtelennek tartom, hogy ez az ítélet semmi vonatkozásban nem érinti az angol jog által elismert aranyértékzáradék érvényét és annak azt a konstrukcióját, melyet e részben a sokat idézett és nagyhírű „Feist case" döntése létesített. Ez nyilvánvaló Lord Russel fejtegetéseiből is, ki bírája volt a Feist pernek is. Nem érinti annak kiindulópontját, amely a felek akaratát állítja előtérbe, hanem ugyanezen szemponttal jut az amerikai jog alkalmazására. Gondolatmenete e részben — de nem minden vonatkozásban (mert nem áll a Wáhrungsstatut alapjáni — egy nyomon jár az Osztrák Legfelsőbb Bíróság 1935 november 26-án kelt szakvéleményével az Osztrák Népszövetségi kölcsön ügyében." Ha megállapítást nyert .hogy a kölcsön, annak összes körülményei szerint, elvileg az amerikai jog hatálya alá tartozik: úgy az angol bíróság saját joga szempontjából nem lát közrendi, vagy nemzetközi jogi akadályt arra, hogy az amerikai jogot saját ítélkezése körében ne alkalmazza. Ezt a toleráns álláspontot, amelyet az osztrák Legfelsőbb Bíróság is vallott, az irodalomban tekintélyes oldalról5 támadták és benne a nemzetközi tőkepiac biztonságának és megújhodásának akadályát látták. Nem tartották e vélemények tűrhetőnek, hogy ily módon idegen állam territoriálisán korlátolt szükség-jogalkotása az ítélkező fórum államának jogába beszivárogjon. A holland LFB9 tényleg ily prohibitív álláspontra helyezkedett. Ott is — hasonlóan az angol War Loan esetéhez —. a kötvény opciót adott a Newyorkban követelhető dollár mellett az Amsterdamban követelhető holland forintra. A holland bíró a forint teljes értékű opcióját megvédte — az angol esetben a Londonra szóló fontopció a ..proper Law of contract" révén háttérbe szorult. Az opciónak ez az ága ' 1 Polgári Jog. 1936 évf. 9 szám, 566—569. old S Jéze Doir.ke. Plesch 9 1. Polgári Jog. n. ott 566. old.