Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 2. szám - Az újjáalakításra váró mintaoltalom

2. sz. KERESKEDELMI JOG 31 peressel létesített kifejezett megállapodással kizárólag azért kötötte meg dollárvalutában, hogy a dollárnak akkor változhatlannak hitt értékállandóságára való tekintettel, a kötvényben meghatározott dollárösszeggel magának a gazdasági élet rendkívüli változásai ellenére sem csökkenő értéket biztosítson s ehhez képest a biztosítási díjakat is aranydollár-árfolyamon fizette. A felperesnek ez a panasza alaptalan. A biztosítási kötvény ugyanis — bár dolláröszszegről szól — egyáltalán semmit nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogv a felek a dollárnak a szerződés kötése idején fennálló értékállandóságát oly értelemben kívánták szem előtt tartani, hogy a kölcsönös teljesítések összegét ezáltal az érték által ügyleti megállapodás hatályával kívánták meghatározni. Iy körülmények között a kötvény tartalma magábanvéve nem mutat egyébre, csak egyedül arra. hogy a felek a fizetendő összegeket a teljesítés helvén folyamatos országos pénznem helyett, idegen valutában határozták meg. s a szerződés teljesítésénél a Kt. 326. §-ában foglalt jogszabályt tekintették alkalmazandónak. Ezzel szemben a felperes annak megalapozására, hogy a biztosítási szerződésből származó követelést a dollárnak a szerződés kötése idejében fennállott értéke szerint érvényesíthesse, a panaszban felhozott körülményekre ebben az esetben jogszerűen nem hivatkozhat. Úgy a keresetlevélben foglalt, utóbb szóval is előadott tényállásból, mint a felperesnek a per tárgyalása során előterjesztett egyéb nyilatkozataiból (#. sorsz. előkészítő irat 10. old. és 14. sorsz. felülvzsgálati kérelem 4. old.) ugyanis csak az tűnik ki. hogy a szerződéskötés idején annak adott kifejezést, hogy a biztosítási összeg meghatározásánál a dollárt azért választja, mert annak értékállandóságában bízik s az alperes ebben a bizodalomban őt megerősítette. Ezzel szemben a felperes maga sem állít olyan tényeket, melyekből arra kell következtetni, hogy oly kifejezett megállapodás létesült volna közöttük, mely szerint az alperes a dollár minden értékváltozásra való tekintet nélkül arra kötelezte magát, hogy a kötvény értelmében fizetendő dollárösszeget, a szerződés kötésekor fennállott értékben fizeti meg. A felperes által felhozott tények tehát a kereseti követelésnek az általa előadott értelemben való megalapozásra valóságuk esetén sem volnának alkalmasak, s ezért a fellebbezési bíróság az ebben a tekintetben felajánlott bizonyítást jogszabály sértése nélkül mellőzte. Nem helytálló a felperesnek az az előadása sem. hogy az alperes csak őrzője volt az általa befizetett tiszta díjaknak, melyeket összegyűjteni és részére tartalékolni volt köteles, mert ez az álláspont a biztosítási szerződés természetével, melyben a biztosító meghatározott összeg erejéig vállalta a biztosított esemény bekövetkezte esetére szóló kockázatot — ellenkezik, annak pedig, hogy a dollár értékcsökkenéséből eredő kár valamely része az alperesre hárítassék. a szerződésnek fentebb megállapított tartalmára tekintettel szintén nem lehet helye. Ezekhez képest a felperes követelésének kiegyenlítésénél a Kt. 326. §-ának 2. bekezdése az irányadó, tehát az őt jogszerűen illető dolláröszszegnek a lejárat idején fennálló pengőértékben való megfizetését követelheti. A felperes által a visszaváltási összeg kiszámítása kérdésében előterjesztett panasz elvetése után kétségtelen, hogy ez a visszaváltási összeg 1137.09 dollár, melyhez a kötvényt terhelő kölcsön után előre fizetett kamat visszatérítése címén 48.13 dollár hozzáadandó, viszont az így előálló 1185.22 dollárból 27.29 dollár illeték levonandó s így a fizetendő összeg 1157.93 dollár volna. Ebből azonban le kell számítani a felperes által felvett kölcsönösszeget. Ebben a kérdésben a feperes álláspontja az. hogy az alperes a 3. alatt csatolt kötelezvény tartalma szerint 1100 dollárt adott ugyan kölcsön, azonban annak valóságos leszámolása alkalmával nem dollárösszeget, hanem 3458 P 82 fillért fizetett s így csak ez az összeg számítható be a követelésébe. Annak eldöntése azonban, hogy a kölcsönkövetelés dollárban vagy pengőben számítandó-e be. ebben az esetben szükségtelen. A felperes ugyanis, kereseti előadása szerint, a kölcsönösszeget 1934 március 27-én kapta kézhez, ekkor pedig a dollár pengőértéke 3 P 41 fillér volt, vagyis ugyanannyi, mint 1931 május 21-én. amely napról a visszaváltási összeg elszámolása megtörtént. Ehhez képest semmi akadálya nincs annak, hogy a kölcsönösszeg a visszaváltási tőkéből dollárban számíttassék le, aminek az eredménye pedig az. hogy a felperes jogszerű követelése 57.93 dollár. A fellebbezési bíróságnak az a döntése tehát, hogy a felperes követelését ennek megfelelő pengőösszegben állapította meg. megfelel az anyagi jog szabályainak. Életbiztosítás 26. Vesegyulladás elhallgatása — a közlési kötelezettség megsértése. 'P. VII. 2243 1935. sz. a. 1935 nov. 21-én.) Nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal sem. hogy abban, hogy a biztosított az ajánlat megtételével kapcsolatos bevallás alkalmával elhallgatta, hogy 1930 novemberében vesegyulladáson esett keresztül. — a közlési kötelezettség megsértését látta. Kétségtelen ugyanis, hogy még akkor is, ha a vese megbetegedése adott esetekben egyéb szervek megbetegedésének következménye gyanánt áll elő, önmagában véve is az egészségnek oly súlyos megháborítása és a szervezet oly jelentékeny kóros bántalma. hogy az arról való tudomásnak döntő befolyása lehet a biztosítónak a kockázat vállalását illető elhatározásánál. Ezért a biztosítási ajánlatot tevő félnek erről a betegségről határozott bevallást kell tennie és már a jóhiszeműség követelményei szerint sem járhat el akként, hogy valamely oly betegség lefolyásának bevallása mellett, mely a vesegyulladásnak előzménye lehet, a biztosítóra bízza annak következtetés útján való megállapítását, hogy a vesegyulladás mint következmény szintén fennállott, az pedig, hogy a biztosított a bevallás megtételénél előző vesegyulladását saját egyéni felfogása szerint csekélyebb jelentőségű s a biztosítási kockázat elvállalásánál fontossággal nem bíró betegségnek tekintette, a közlési