Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 2. szám - Külföldi részvénytársaság belföldi fiókjának felszámolása, átruházása és egyesülése valamely belföldi részvénytársasággal

L8 KERESKEDELMI JOG 2. sz. vezetni (Kt« 213. §.). Az önálló üzletet nem a külföldi rt. igazgatósága, hanem egyedül a belföldön székelő önálló „képviselőség" jogosított és köteles vezeteni. (Kt. 211. §. 3. p. 6. p. 213. és 214. §§.) Ennek a képviselőségnek jogállása azonos a belföldi rt. igazgatóságának jogállásával; a képviselőséget ugyanazok a kötelezettségek terhelik és jogok illetik, mint a rt. igazgatóságát (Kt. 214. §. 215. §. 219. §. 3. p., 221. §. 4. p; B. T. 1619/1892. Tűnj ad 211. §. B. T. 2806/1909. Sándorffy 282. 1.; C. 862/1909. Sándorffy: 284. 1.). Éppen ezért, nézetem szerint, nem lehet annak jogi akadálya, hogy a belföldi fiókintézet részére a képviselőség cégvezetőt rendeljen ki. (Ker. Jog 1923. 7. és 8. sz.; hasonló állásponton Nagy F.: I. 100. §. 5. j.) Az ellenkező álláspontot képviselő bírói gyakorlat (G. 298— 1896. Sándorffy 283. 1. és B. T. 9543/1921. Sándorffy 284. 1.) argumentációja („abból hogy a külföldi rt. belföldön igazgatósággal nem bír, önként folyik" . . . stb.) félreismeri a belföldi képviselőség jogállását. 3. A belföldi fiókintézet önálló magyar vállalatnak (magyar cégnek: G. 3656/1928. Sándorffy 282. 1.) tekintendő. Ebből nemcsak az következik, hogy alkalmazottjainak jogviszonyai a magyar jogaszbályok szerint bírálandók el (most idézett kúriai határozat), hanem az is, hogy a belföldi fiókintézet belföldön szorosan vett „fióktelepet" is felállíthat (v. ö. Ker. Jog 1923. 7. 8. sz.-ban közölt tanulmányommal; a B. T. 3635/1917. sz. határozata nem áll összhangzásban a Kt. szabályozásával, amely — szemben a német joggal — a belföldi fiókintézetet nem minősíti egyszerű fióktelepnek). 4. Ha a most kifejtetteket figyelembe veszszük, meg kell értenünk a Kúriának azt a régebbi álláspontját, amely a belföldi fiókintézetet különálló jogi személynek minősíti: „a belföldi fiókintézet a külföldi részvénytársaságtól különböző jogalanyisággal felruházva lévén, a külf. rt. belföldi fióktelepe csak a belföldön kötött, vagy belföldre vonatkozó ügvletekből származó követelésekért vonható felelősségre" (Kúria: 776/1902. Sándorffy 282. 1.; hasonlóan G. 441/1893:). — A Kúria 936— 1930. P. VII. sz. határozata, — amely a különálló jogi személyiséget — nézetem szerint is helyesen — a belföldi fiókintézettői megtagadja, túlzásba megy, amikor a belföldi fiókintézetet az egyszerű fióktelep színvonalára szállítja el és figyelmen kívül hagyja a Kt-nek azokat a speciálisan magyar rendelkezéseit, amelyek elismerik a fióktelep önálló vagyonát, önálló „üzletét", önálló igazgatóságát (képviselőségét) és önálló „magyar vállalat" jellegét. Ha most már mindezekhez hozzávesszük, hogy a Kt. 216. §-a bizonyos fokig elkülöníti — habár csak átmenetileg (Kt. 217. §. 1 p.) — a belföldi fiókintézet existenciáját is a külföldi anyavállalattól (mert az anyavállalat tárgyváltoztatása, feloszlása és fúziója a belföldi fiókra „csak azon időponttól bírnak foganattal", amidőn e körülmények az itteni cégjegyzékbe bejegyeztettek), — akkor kétségtelen tényként állapíthatjuk meg, hogy a Kt. szabályozása folytán a bélföldi fiókintézet nem egyszerű „fióktelep'1. hanem a belföldi rt.-ok jogállásával bíró, bizonyos fokig önálló és önállósítható „magyar vállalat". II. Kérdés most már, hogy ez az önállóság miként érvényesül a belföldi fiókintézet 1. üzletének átruházása; 2. felszámolása és 3. egyesülése esetében? ad 1. Bírói gyakorlatunk szerint nincsen akadálya annak, hogy valamely „fióktelep" (Kt. 18. §.) önállóan átruháztassék és ezzel főteleppé 'alakíttassák át (Bp. T. 1179/1923. 6. P. és 5854/1923. 6. P. H. D. XVII. 7. sz.). Ebből következik, hogy a belföldi fiókintézet önálló átruházásának és teljesen független magyar vállalattá való átalakításának még kevésbbé lehet jogi akadálya. Azonban, de lege lata mindkét esetben érvényesülni fog az üzletátruházásról szóló 1908: LVII. t.-c. 1. §. . bek. 2. mondatában kimondott szabály, hogy „az átruházó felelőssége érintetlen marad". De lege ferenda azonban megfontolandó lesz. vájjon nem kellene-e a r.-t egész vagyonának átruházására vonatkozó szabályokat (1. ad 2. alatt) a belföldi fiók üzletének átruházásra is kiterjeszteni (1. 1926. Tervezetem 196. §-át), amely esetben az 1908 : LVII. t.-c. alkalmazása tárgytalanná válik. ad 2. Kérdés, hogy módosulást szenved-e az 1908 : LVII. t.-c. 1. §-ának most idézett rendelkezése, ha egy felszámolás alatt álló belföldi fiókintézet egész vagyonát (aktíváit és passzíváit) veszi meg valamely belföldi vállalat. A Bp. T 2864/1930. sz. határozata szerint nincs jogi akadálya annak, hogy a felszámolók egy felszámolás alatt álló részvénytársaság egész üzletét szerződéssel bárkire átruházzák. És így annak sem lehet akadálya, hogy a külföldi r.-t. felszámolás alatt álló belföldi fiókintézetét szerződéssel bárkire átruházza. A felszámolás lebonyolításának ezt a módját nemcsak egyszerűsége, hanem az az előnye is ajánlatossá teszi, hogy ilyen módon lehetségessé válik az üzletben rejlő eszmei érték (good-will) értékesítése is. A 921/1917. M. E. sz. r. 10. §., a 919/1917 M. E. sz. r. 31. §., a 920/1917. M. E. számú r 17. §. és az 1410/1926. M. E. sz. r. 31. §. 2. bek. szerint az üzletátvevő felelőssége nem alj be akkor, ha pénzintézet üzletét, vagy annak egy részét kényszeregyezség értelmében, a Pénzintézeti Központ közbenjöttével foganatosított önkéntes felszámolás, vagy kényszer-