Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 1. szám - A nemzetközi kölcsönök aranydollárzáradéka

1. RZ. KERESKEDELMI JOG 9 rétien törvényi rendelkezések hatályának és kockázatának kívánták volna magukat alávetni. A szokásos formulák . . . „all rights shall be governed by the law of the State New York" . .. vagy „the debentures shall be deemed to be New York contracts" — szerző szerint csupán illetékességi kikötések és „New York domicile" csak annyit jelent, hogy a per ezen állam bírája előtt indítható, aki az adósra egyébként érvényes külföldi jog alapján tartozik eljárni. A legelső alávetési formánál nem oszthatom szerző felfogását, inert „law" a rendes szóhasználat és tudtommal az amerikai értelmezés szerint az anyagi jogot is magában foglalja.12) Ha az alávetés nem kifejezett, úgy a szerződés körülményei döntenek. E részben szerző közömbösnek tartja, hogy az emissio ( bőszben idegen piacra volt szánva (így a Cour is), hogy a kötvény angolnyelvű, hogy a hirdetések mely országban jelennek meg. Az angol és amerikai jog a lex loci contractus híve. de ez az elv nemzetközi kölcsönöknél ritkán kielégítő. A felek a szerződés kötése helyére rendszerint nem fektetnek súlyt, azt a prospektus és címletek gyakran nem is tartalmazzák, néha csak a Trust-okirát. De nincs vélelem szerinte arra sem, hogy a tartozás pénznemét a fizetés helye szabja meg. Prof. Tuor szerint e hely csupán egyike azon elemeknek, melyek a felek akaratának kikutatására szolgálhatnak. Rámutat arra, hogy a „fizetendő New Yorkban" megjelölés nemcsak a hitelező, de az adós érdeke is, mert uté>bbi ezen egy helyen fizethet és nem kell a világ különböző helyein szétszórt hitelezőket felkeresnie. Az így egységesített fizető hely azonban még nem szükségképen teljesítési hely, amely a kötelem terjedelmét meghatározza. Szerző szerint elvben az adós telephelye szabja meg a szerződésre alkalmazandó jogot. Idézi a Cour P. álláspontját, mely lehetőnek látja, hogy ugyanazon jogviszony több vonatkozására több törvény alkalmaztassák, s ennek alapján különböztethetünk az adósság tárgya (la substance de la dette) és egyes fizetési módozatok között („certaines modalités du paiement".) Ekként lehet az, hogy bár New York jelölteteti meg fizető helyül: teljesítési hely gyanánt — amely az adósság mérvéi, tehát az aranydolláralapot megszabja — az adós telephelye lesz tekintendő. „Payable in New York" csupán „lieu de versément" nem pedig „la détermination d'un '-) L. 44—45 oldalon szerző bővebb, de támadható fejtegetéseit. lieu de paiement". E különböztetést több külföldi bíróság alkalmazta is.13) Foglalkozik szerző a Savigny-féle német tannal, amely a lex loci solutionis elvén áll. s amelyet a schweizi Trihunal Féderal több ízben alkalmazott. A francia tan szerint a felek akarata szerinti törvény határozza meg a szerződés tárgyát (la substance de la dette), míg a fizetés helyének törvénye a fizetés módozatait (les modalités du paiement). A nem amerikai adósok ugyanily fekvésű ingatlanain szerzett jelzálogjog a „lex rei sitae" szerint ítélendő meg a kielégítés tekintetében. „Option de place" esetén, midőn a hitelező a kölcsön visszafizetését több ország pénznemében, több helyen, de mindenütt aranydollár-átszámító alapon követelheti: szerző szerint az a törvény szabja meg a teljesítés mérvét, amely a kötelem főtárgyára irányadó. Ha az amerikai törvény volna is irányadó, úgy nem állítható, hogy a kikötött teljesítés lehetetlenné vált. Minthogy a Supreme Court értékkikötésnek minősítette az aranyzáradékot, nem helyes lehetetlen szolgáltatásnak nyilvánítani azt, ha a hitelező a nem amerikai adóstól saját országa teljesítési helyén, annak pénzneméhen követeli az aranydollár ellenértékét, mert így az adós nem fizet többet, mint innennyire a kölcsön-szerződésben kötelezte magát. így döntött a Tribunal Féderal Suisse.14) „Option de change" esetében a hitelező által választott teljesítési hely joga lesz irányadó, aki követelését esetleg ott szedheti be, hol a pénzromlás a legkisebb mérvű. A Royal Dutch aranydollár-kötvényei esetéhen New York fizetési hely mellett (payable) a kölcsön összege 4 európai városban, az illető hely pénznemében volt egyszersmind beszedhető (collectible). A holland kötvénytulajdonosok Amsterdamban, arany dolláralapon átszámított holland forintban követeltek fizetést. A térvényszéknek ily értelmű ítéletével szemben a hágai fellebbezési bíróság New Yorkot állapította meg teljesítőhely gyanánt, az amerikai jogot alkalmazza, a záradékot, érmekikötésnek minősíti és Joint Resulution alapján a papitdollárnak hollandi toriul egyenértékében marasztal. A „collectible" szót úgy értelmezi, hogy az a newyorki látra 13) Ily alapon érveltek a Bataafsche bondholderei a Newyorkban való fizetős, mini subsidiár kikötéssel szemben, míg szerintük a holland telephelyű adósok főkötelme aranydollárban változatlan maradt. A hágai fellebbezési bíróság azonban nem fogadta el a kötelem ilykép való szétoszlását, amit szerző élesen helytelenít és helyesli az ellenkező holland és belga bírói döntéseket. 14) Crédit Foncier Franco Canadien 1928 május 23.