Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 1. szám - A 60 esztendős magyar kereskedelmi törvény

2 KERESKEDELMI JOG 1. BZ. vényben. Ez a megállapítás azonban korántsem teszi indokolttá azokat az ellenvetéseket, amelyek a reform sürgetői részéről gyakran hallhatók. Nem is szólva arról, hogy számos más jogintézményünk és törvényünk, amelyet külföldről importáltunk, megszerezte a teljes állampolgárságot, mondhatni egyenjogúságot a bennszülöttekkel; a kereskedelmi törvénynél még annyiban fokozottabban is áll ez a helyzet, mert maga a kereskedelmi jog nyersanyaga, szervezete, a joganyag természeténél fogva seholsem egyénies nemzeti, olyan értelemben, mint egyéb jogterületek, hanem az egyéniesség és a nemzeti jogfelfogás csak annyiban érvényesül benne, amennyiben azt a speciális hazai viszonyok, a népmeggyőződés, s nem utolsó sorban a nemzeti erkölcsök kiformálták. Tárgyilagos szemlélet mellett nem vonható kétségbe, hogy a kereskedelmi törvényünk annyira átment úgy a jogkereső közönség, mint a jogalkalmazók tudatába, hogy annak külföldi eredete, vagy idegenszerűsége teljesen feledésbe ment. Az évtizedeken át lassanként kikristályosodott bírói gyakorlat, a holt törvény betűit olyan etikai tartalommal töltötte meg, az egészséges magyar jogsugalmat annyira belehelte a törvény lelkébe, hogy mai kereskedelmi törvényünk már messze túlemelkedett önmagán. Ez a gyakorlat épen népi jogérzetünkkel számolva, lassanként letördelte a törvény merevségeit, annak sok rendelkezését összhangba hozta népünk főfoglalkozásával járó alaptulajdonságaival, másrészről pedig erkölcsi színvonal és tisztult életfelfogás tekintetében a nagy nyugati államokéhoz hasonló fokra emelte. De nem hagyható figyelmen kívül emellett egy másik szempont sem. Bármennyire változtak is az utolsó 60 év alatt a világgazdasági és ezeknek részét alkotó nemzeti forgalmi viszonyok, valójában a kereskedelmi alap-életjelenségek sokkal stabilabbak, semmint azt általában hinni szokták. Áll ez különösen magukra az ügyletekre, amelyeket a kereskedelmi törvény szabályozása körébe vont. Hiszen lehet vitatkozni arról, vájjon az az erősen tágkeretű törvényszerkesztési mód helyes-e, vagy megfelelőbb-e a beható, merevebb, kimerítőbb és aprólékosabb metodika. Nem vonjuk kétségbe azt sem, hogy a törvényszerkesztési stílus és formulázás fejlődése a modernizálás megvalósításával elég bő teret találna. Mindezek azonban nem olyan előnyök, amelyeknek kedvéért érdemes volna áldozatul dobni azt a nagy erőt, amely régi törvényeinkben rejlik, s amelyeket mindaddig konzerválni kell, amíg csak az eleven élettel összeütközésbe nem kerülnek. A kereskedelmi törvénynek nálunk sokkal nagyobb és általánosabb erejű befolyása volt jogéletünk fejlesztése, gyakorlatunk kialakítása, jogbiztonságunk megszilárdítása és az általános jogetika erősbbítése körül, mint azokban a nyugati államokban, ahonnan maga a törvény származik. Ennek első oka az, hogy nálunk sem általános magánjogi törvénykönyv, sem nagyobb parciális területre kiható magánjogi jogalkotás nem volt és ma sincs. Szívesen kapaszkodott tehát ebbe a stabil pontba a bíró, az ügyvéd és az egész jogkereső közönség. Ezen szerepnél fogva a kereskedelmi törvény igen termékenyítőén hatott egész kötelmi, sőt részben ingó dologi jogunk fejlődésére is. Az ügylettani általános szabályok, de sőt a különös ügyleti rendelkezések is, az egész jogterületen jótékonyan éreztették hatásukat. A kötelem teljesítésének módja, helye, a kötelmek megerősítésére szolgáló ú. n. mellékkikötések, a kártérítés alapgondolatának a törvényben kifejezésre juttatott körülírása, de sőt a megtartási és zálogjogra vonatkozó rendelkezések és ügyletértemezési szabályok, épúgy átszivárogtak az általános magánjogi területekre, mint ahogyan a vételi jog szabályai sem maradtak hatás nélkül. S nem utolsó sorban érdemel említést mindezeknek a szabályoknak és általában az ügyletkötés és lebonyolítás körül megkívánt magatartásnak a jóhiszeműséggel, a kereskedelmi forgalomban elvárható tisztességgel való betöltöttsége. Ezt az etikai színezetet egészen kétségtelenül a kereskedelmi törvény szelleme és ennek a mi bírói gyakorlatunk által kifejlesztett jogsugalma vitte bele az emberek tudatába és pedig nemcsupán a kereskedelmi világéba, hanem mindenfelé, ahol a jognak valami szerepe van. Éppen ezért ennek a joganyagnak megbolygatása szükségszerűleg kihatna a kereskedelmi jogterületen túlfekvő vidékeire is, ami fokozottabb megfontolásra kell, hogy intsen mindenkit, aki a reformgondolatok megvalósításával foglalkozik. Aki csak valamennyire is hű krónikása akar lenni a kereskedelmi törvény élettörténetének, az nem hagyhatja felemlítés nélkül azokat a változásokat, amelyeken a kereskedelmi törvény és általában a kereskedelmi jog anyaga az elmúlt évtizedek alatt átment. Ezek a változások és kiegészítések azt bizonyítják, hogy a törvényhozás és kormányzat kellő gondot fordítottak arra, hogy a törvénynek az idők folyamán mutatkozó szembetűnőbb hiányai pótoltassanak és a joganyag korszerű reformintézményekkel egészíttessék ki. Ha ezeket a törvényalkotásokat tekintetbe vesszük, akkor optikai csalódás az a szemlélet, amely a hat évtizedes kereskedelmi jogunk anyagát még mindig csak magára az eredeti alaptörvényalkotásra visszavetitetten nézi és nem veszi észre azt a bár lassú, de mindenkor szerves fejlődést, amelyet a joganyag kodifikációja mutat. — A kereskedelmi törvény materiáját