Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A részvénytársaság tárgya

HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT »zerkM2tOi«r e« kladolilriuJ BUDAPEST V., Pannónia • ncca Ü. szaru MM Telefon : 1-271 - 65 ALAPÍTOTTA néhai G RE CSÁK KÁROLY tn. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár ügyvéd Előfizetési ár TŐZSDEI JOG melléklettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Harmincharmadik évi. 10. szám | Megjelenik minden hó elején Budapest, 1936 november 2 A részvénytársaság tárgya Irta: dr. Sizsalovszky Endre, egyetemi tanár Abban, hogy a részvénytársaság a modern gazdasági életben olyan nagy teret hódított magának, kétségtelenül nagy szerepe van az életrekelése kivételesen szerencsés körülményeinek. A Kelet-Indiába vezető tengeri út megnyílása az addig alig hozzáférhető kincsek kereskedelmi kiaknázásának oly biztos lehetőségét nyújtották, hogy nem annyira az erre a célra alakult társaságok financirozásának előmozdításáról kellett gondoskodni, mint inkább szinte a hollandusok állampolgári alapjogává kellett tenni, hogy a vállalkozásban tetszésük szerinti tőkével résztvehessenek. Nem az tehát — szerény megítélésem szerint — a helyzet, mintha a XVII. században sikerült volna a nyomokban már azelőtt is jelentkezett felelőtlen és személytelen vállalati forma körül tornyosuló elvi nehézségeket egy zseniális formulával megoldani, hanem ellenkezőleg az. hogy egyes ilyen szerkezetű vállalatok rendkívüli sikere elleplezte, sőt feledtette az eredendő hibákat a nagyközönséggel és a kormányhatalommal egvaránt. Csak ez magyarázza meg, hogy a részvénytársaság nem alakult ki már jóval hamarabb. Természetes dolog, hogy amikor azután a befogadott vállalati forma elárasztotta a gazdasági életet, az idők folyamán nemcsak a kis kockázat fejében korlátlan nyerési lehetőséget nyújtó csillogó oldalát, hanem árnyoldalait is igen érezhető módon mutatta be és a gazdasági élet kisebb-nagyobb viharainak az elmúlt három évszázad alatt nem egyszer került a centrumába. A Law-esettől a Staviskyügyig. a 70-es évek németországi alapítási lázának következményeitől a Frankfurti .Általános Biztosító és egyes német nagybankok, valamint az osztrák Creditanstalt összeomlásáig, valamint a Phönix-ügyig nem nehéz erre példákat találni akkor sem. ha a nem éppen örvendetes emlékek felidézésében szorosan az európai kontinens területén maradunk. Ezeknek az eseteknek a kapcsán jóformán lépésről-lépésre derültek ki a vállalati céltól absztrahált és elvileg örökéletünek képzelt forma hiányosságai és tökéletlenségei. A világháború által felidézett gazdasági átalakulásnak éppen ezért szinte természetes következménye az a lázas tevékenység, amely a különböző államok törvényalkotó apparátusaiban a részvénytársaság körül kialakult. Nell-Brauning. Paul Giesecke és mások írásaiból igen élénken domborodik ki, hogy a teljesen még ki nem épített intézmény továbbépítési módozatainak megválasztása tekintetében nem csupán arról van szó, hogy ezt a vállalati formát a törvény minél tökéletesebbé tegye, hanem a világnézleteknek a szemünk láttára folyó összeütközése többé-kevésbé a részvénytársasági jogot is a maga harcterévé tette. Ebből a nagyon szétágazó problémakörből egy olyan részletkérdést szeretnék ezúttal kissé szemügyre venni, amely meglehetősen viharos mult után, ma a feledós homályába látszik merülni. ÍI. A részvénytársasági reform feladatát egy olyan formának a tökéletesebbé tételében látjuk, amely mindenfajta vállalkozás céljára, sőt a gazdasági vállalkozás fogalmi körén kiyüleső célra is alkalmas. Amikor a feladatot ily módon írjuk körül, abból indulunk ki, hogy a részvénytársaság ténylegesen szinte körül sem határolható tevékenységi kört hódított meg az idők folyamán magának. Holott gyáltalában nem bizonyos, hogy ennek a széles tevékenységi körnek a részvénytársaság számára való további nyitvatartása a köz szempontjából kívánatos. Az a jelenség mégis, hogy a részvénytársasági formának meghatározott célt szolgáló vállalatokra való korlátozása a reformgondolatok körében nem játszik szerepet, nyilván arra vezethető vissza, hogy mind a francia, mind a német jogfejlődésben volt egy olyan időszak, amelyben a kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezései csiak a kereskedelmi üzlet folytatására ala-