Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám - A kartelek helyzete és működése Magyarországon

58 KERESKEDELMI JOG 4. sz. ebben az alperes segítségére, annál is inkább, mert az alperes nem kívánja ingyen ez irányú tevékenységüket, hanem azt díjazni fogja. A fel­peres közbenjöttével sikerült is az alperesnek gróf W. Sz.-nél 1,200.000 dollár kölcsönt elhe­lyezni, amely közvetítésért az alperes 2000 pengő díjat állapított meg a felperes részére, aki azon­ban ezt kévéseivé, el nem fogadta, hanem V2%-ot igényelve, 6000 dollár, vagyis 34.080 pengő ere­jéig ezt a pert tette folyamatba az alperes ellen. A 2000 pengőt az alperes a per folyamán is fel­ajánlotta a felperesnek és kijelentette, hogy azt állandóan a felperes rendelkezésére tartja, az sem volt vitás, hogy a felperesnek a tett Ígéret folytán jár díjazás, annak csak a mennyisége, illetve az a vitás, hogy — miután a felperes nem alkusz, a felek pedig egymással a felperes díja­zásának mérve tekintetében meg nem állapodtak és e részben kialakult szakmai szokás sincsen — vájjon az alkalmazott felperest a munkaadójá­nak, az alperesnek tetszésétől függő, vagy mily módon meghatározandó díj illeti meg? A jelenlegihez hasonló esetben, vagyis amikor a munkaadó az alkalmazottjának valamely külön munkájáért siker esetére díjazást igér, s a külön munkát az alkalmazott sikeresen el is végzi anél­kül, hogy a díjazás mérve és mikéntje kérdésé­ben a munkaadójával megegyezett volna, törvé­nyes rendelkezés vagy megállapodás vagy szak­mai szokás hiányában rendszerint a munkaadó belátásától függ a díj (mértékének, mennyiségé­nek a meghatározása, ehhez azonban az szüksé­ges, hogy a felajánlott díjazás ne jelentéktelen, aránytalan kis összegű legyen. Utóbbi esetben pedig joga van az alkalma­zottnak birói jogsegélyt igénybe venni és ily úton megállapíttatni, hogy részére mily összegű díja­zás jár. Minthogy adott esetben az alperes díjazás cí­mén a felperesnek csak 2000 pengőt állapított meg, mely összeg a végzett tevékenység és annak 1,200.000 dolláros kölcsön elhelyezésében jelent­kező eredménye szempontjából a m. kir. Kúria megítélése szerint elenyészően csekélynek minősül, a m. kir. Kúria a Bp. 271. §-a alapján a felperes közvetítői járandóságának biróii megállapítását látta helyénvalónak és ez alapon az adott körül­mények figyelembevételével 10.000 pengőben, mint a felperes eljárása eredményével kellő arányban álló összegben látta a felperest e címen megillető járandóságát megállapítandónak. Üzemi baleset 70. Az állandóan követett joggyakorlat szerint üzemi balesettel egy tekintet alá esik ugyan az olyan egészségrontás is, amely nem hirtelen, va­lamely előre nem látott véletlen következtében, hanem a munka végzésének következményeként, a munka természetéből folyóan, hosszabb idő alatt fokozatosan áll elő. Ámde az ekként való jogi minősítésnek a végzett munkának az egészségroii­tásra tárgyilagos alkalmas volta az alapja. Ha te­hát a munka végzése folyamán előálló megbete­gedés az alkalmazott testi vagy erőbeli, a mun­kának meg nem felelő állapotára vezethető vissza, úgy üzemi balesettel egytekintet alá eső egészségrontásról szó nem lehet. (P. IV. 5270/1934. sz. a. 1935 március 8-án.) (xépvétel 71. Abból, hogy a felperesek a megvett gépet átvették és hat cséplési idényben használták, a vételár jelentékeny részét megfizették, a vétel­árról váltókat adtak s azokat 28 esetben meg­újították, a vételárra az alperesnek bekebelezési engedélyt is adtak, a vételár egy részét az alperes a váltók alapján két esetben peresítette s fel­peresek kifogással nem élvén a váltófizetési meg­hagyások jogerőre emelkedtek; mindezeket a fellebbezési bíróság jogszabály­sértés nélkül tekintette olyan reá utaló tényeknek, amelyekkel a felperesnek az eredetileg érvényte­len ügyletet utóbb joghatályosan magukévá tették s ezzel a szerződést utólag a törvénnyel össze­egyeztethető módon, érvényesen megkötötték. (P. VII. 3170/1934. sz. a. 1935 március 13-án.) 72. Az eladó telephelyén aláírt rendelés nem szorul a községi elöljáróság általi hitelesítésre. — A gépnek a vevő elleni árverésen az eladó által történt megvétele és továbbeladása nem ütközik a jó erkölcsökbe. — A váltófizetési meghagyás csu­pán azt dönti el, hogy a váltókötekzettség fenn­áll, ellenben az alapul fekvő ügylet jogossága te­kintetében nem képez res judicatát. (P. VII. 3137/1934. sz. a. 1935 március 1-én.) A 2. alatt csatolt megrendelőlevél tartalmá­ból kitűnő, de a felperes által kifejezetten is el­ismert további tény az, hogy a vevők ezt a meg­redelőlevelet nem lakóhelyükön: Tetétlenen, ha­nem az eladó-alperesi r. t telephelyén: Budapes­ten írták alá — ennélfogva helyes a fellebbezési bíróságnak az az elsőbirói ítéletből átvett állás­pontja liis, miszerint a fennforgó esetben ez a ren­delés községi előljárósági hitelesítésre nem szo­rult; következőleg alaptalan a felperesnek a köz­ségi előljárósági hitelesítés hiányára alapított az a kereseti jogalapja is, hogy a perbeli vételügy­let emiatt is hatálytalanítandó volna. Végül alaptalan a felperesnek az a felülvizsgá­lati kérelmében is fenntartott kereseti jogalapja, hogy a perbeli vételügylet, mint maga az alperes által stornírozott is hatálytalanítandó volna an­nálfogva; mert a perbeli gépet a kitűzött árveré­sen az alperes r. t. anyavállalatának megbízottja megvette és ezen az úton az alpereshez visszake-

Next

/
Oldalképek
Tartalom