Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám - A kartelek helyzete és működése Magyarországon

4. sz. KERESKEDELMI JOG 55 SZEMLE A Magyar Jogászegylet Sichermann Bernát Alapja. Horatiussal, a nagy római költővel mondhatjuk, hogy dr. Sichermann Bernátnak, a nemrég elhúnyt kiváló hiteljogásznak családja „Monumentum aere perennius"-t állított akkor, amidőn a Magyar Jogászegyletnek a mai időkben szoikatlanul nagy, közel 10.000 pengős alapítványt tett azzal a céllal, hogy ez az alapító, dr. Sichermann Frigyes megboldogult atyja, dr. Sichermann Bernát által különösen müveit jogterületek hazai tudományos művelésének előmozdítását s ezáltal egyben az ő emlékének megtisztelését szolgálja. Olvasóink tudják, hogy ezek a jogterületek: a váltó-, csekk-, részvény-, jelzálog, a pénz, az átértékelés s a bankügyletek joga, a fizetésképtelenségi jog, a nemzetközi magánjognak s a pénzügyi jognak a hitelélettel kapcsolatos ágai. Ma, midőn tudományos egyesületeink kellő alap hijján el vannak zárva attól, hogy a jogtudomány művelőit pályadíjakkal tudja serkenteni és honorálni, kettős örömmel tölti el a Jogászegyletet ez az alapítvány. Egyrészt maga az alapítvány mint célkitűzés és pályázat kitűzési lehetőség; másrészt pedig serkentésül szolgál azok részére, akik abban a helyzetben vannak, hogy eme tudományos testületet célja elérésében hasonló módon támogathatják. Joggal való visszaélés. Ha az utóbbi évek versenyjogi judikaturáját áttekintjük, úgy bátran elmondhatjuk, hogy a joggal való visszaélés nem sokkal kisebb mértékben forog fenn a versenyperek indítói között, mint a perbeli alperesek részéről. Ép eleget kifogásoltuk azt, hogy ugyanazon alperest egymás után különböző felperesek, és pedig több izben ugyanazon jogi képviselő útján, támadták meg. S ez ellen nem volt semmi jogorvoslat, vagy legalább is a bíróság nem tudott ez ellen orvoslást nyújtani. Mindaddig míg a versenytörvény novellája, az 1933. évi XVII. t.-c. 19. §-a ki nem mondotta, hogy a bíróság a versenytárs keresetét elutasíthatja, hogy ha nincsen valószínűsítve, hogy egy már korábban megindított per ellenére is jogos érdeke felperesnek az új per felvétele. Ügy látszik, hogy a törvény még ezzel sem ért el célt. Magánjogi bírói gyakorlatunk tiltja, hogy egy lejárt követelés megosztva több tételben legyen érvényesíthető. A kir. Kúria ugyanezt az elvet a tisztességtelen verseny körében is érvényesítette, midőn felperes „B. áruház fdléres vására" szöveget használó alperest egy ízben a „fdléres" szó használata miatt peresítette és kérte annak abbanhagyására kötelezni; míg az „áruház" megjelölésnek abbanhagyása iránt indokolatlanul csak rövid idővel (egy hónappal) később benyújtott keresettel külön pert tett folyamatba. Miként a mai számunkban közölt P. IV. 5031/1934. számú ítéletből látjuk, a Kúria annak dacára, hogy az „áruház" kitételt szédelgő feldicsérésnek találta és ennek abbahagyására kötelezte az alperest; míg egyrészről ezen kifejezés használatát nem tartotta elégségesnek arra, hogy felperesnek vagyoni és nem vagyoni kártérítést ítéljen meg, másrészről a pernyertes felperest marasztalta a perköltségek viselésében a következő indokolással: „Amíg a felperesi eljárásnak, hogy az alperesi egyidejű cégszöveg egyes tételeit külön per tárgyává tette, nyilvánvaló célja pusztán az alperesnek több költséggel való megkárosítása lévén: a felperes azt a kárt, amelyet az alperesnek a joggal való visszaéléssel, tehát a jóerkölcsbe ütköző módon szándékosan ezzel a külön perrel okozott, az általános magánjogi jogszabályok értelmében a felperes az alperesnek megtéríteni tartozik. — A m. kir. Kúria ez alapon — a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával — a felperest arra kötelezte, hogy az alperesnek e perbeli költségeit térítse meg." Mi teljes mértékben üdvözöljük a Kúriának ezt az ítéletét, amelyet szeretnénk minél nagyobb nyilvánossággal felruházni, hogy abból okuljanak azok, akiknek ebből okulniok kellene. Sz. HAZAI JOGGYAKORLAT Fogadás 63. A fogadásból, mint szerencseszerződésből eredő követelés bírói úton nem érvényesíthető amennyiben pedig ilyen követelés kifizettetett, azt visszakövetelni nem khet, ugyanez a szabály áll a lóversenyfogadásokból származó követelésekre is. — A bíróság nem bocsátkozhatik annak a vizsgálatába, vájjon a fogadás valamely fogadási szabályoknak megfelel-e? (P. IV. 4946/1934. sz. a. 1935 február 27-én.) Mert az 1894. évi XXIX. t.-c. a lóversenyfogadások, valamint a kölcsönös fogadások közvetítése tekintetében csupán rendészeti szabályokat tartalmaz, de az azokból eredő követelések érvényesíthetősége tekintetében nem foglal magában a magánjog általános szabályaitól eltérő intézkedést. Ebből következik, hogy adott esetben a bíróság egyedül azt vizsgálhatja, hogy a követelés alapjául előadott tényállás megállapítja-e a fogadásnak a magánjogi szabályok által adott fogalmát, ellenben éppen arra való tekintettel, hogy az ily tényállásból származtatott igények bíróság előtt nem érvényesíthetők, nem bocsátkozhatik annak a vizsgálatába, vájjon a fogadás valamely (akár a felek által szem előtt tartott) fogadási szabályoknak megfelel-e s ezekre való tekintettel