Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1935 / 4. szám - Az aranyklauzula tilalmáról
KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség: és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Pannónia -ucca 9. szám Telefon : 27—1 - 65 ALAPÍTOTTA néhai GRKCSÁK KÁROLY m. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN egyetemi nyilv. rendes tanár FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd Előfizetési ár TŐZSDEI JOG melléklettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Harminckettedik évi. 4. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1935 április 1 Az aranyldauzula tilalmáról Irta: dr. Schneller György A 2360/1935 M. E. sz. rendelet értelmében tilos a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül pénztartozást arany szolgáltatásával teljesíteni és tilos olyan jogügyleteket kötni, amelyeknek tárgya arany szolgáltatása. (2. §.) A rendelet megjelenését néhány nappal megelőzően az Északamerikai Egyesült Államok legfelsőbb bírósága kimondotta, hogy az arnyklauzula úgy magánosokkal, mint az állammal szemben érvénytelen és a hitelezőnek az érvénytelenségből folyóan semmiféle megtérítési igénye nincs, kivéve az állammal szemben kikötött aranyklauzula miatt valóságban felmerült kár (dammim emergens) esetében, amelynek bizonyítása kártérítési igényre jogosít. Damnum emergens-nek azonban a követelés kisebb vásárlóerejű fizetési eszközre történt korlátozása magábanvéve nem tekinthető. Az aranyérmekikötés (Goldmüinzklausel) ezen, az Északamerikai Egyesült Államokban és nálunk történt érvénytelenné nyilvánítása különböző szempontokból érdemel figyelmet és pedig közgazdasági és jogi szempontból egyaránt. I. Az aranynak a közgazdasági életben elfoglalt uralkodó szerepe eddig két forrásból táplálkozott. Az egyik forrás a pénzgazdaságot üző államok megegyezése abban, hogy az arany mindenféle pénzérték közös mérője, közös nevezője. Az arany domináló szerepének ez a konvencionális forrása a maga keresztmetszetében kétségtelenül fikció, aminthogy mindenféle pénznemnek az állam puszta parancsszavára alapított értékmérői szerepe is a maga keresztmetszetében fikció. A fikcióból élő valóság az egyes pénznemek közgazdasági szerepének betöltése közben, tehát a gazdasági élet hosszmetszetében válik és ugyanígy válik az arany értékmérői fikciójából a gazdasági élet hosszmetszetében az aranynak a közgazdasági életben betöltött valóságos szerepében élő valóság, valóságos érték. Az U. S. A. és a magyar jogalkotás az aranynak ezt a funkcionális hosszmetszeti szerepét semmisítette meg, illetve legalább is korlátozta olyan mértékben, aminek következtében az aranynak gazdasági jószágminősége csaknem megszűnt. A közgazdasági funkcionális szerep kikapcsolása következtében az arany szerepe leredukálódik keresztmetszeti, tehát fiktiv szerepre, a pénzgazdaságot űző államok konvencionális értékmérőjévé, olyan sárgaszínű és alig egy-két célra használható, bizonyos kémiai tulajdonságokkal felruházott ásvánnyá, amely a maga közgazdasági omnipotenciáját csak — igaz, hogy jelenleg még elég nagyerejű — konvención alapuló forrásból származtatja. Grosschmid a fizetőeszközt nemcsak jelképnek tekinti, hanem olyan valaminek, amit úgy nevezünk, hogy érték, „jószág, akár a bárány, szarvasmarha, amelynek ön-appreciációja van a forgalomban, fizetünk vele olyanformán, mint ahogy a 100 tinó értéknyi szarvasmarhatartozást lerónók, annyi utóbbi fajta darabbal, amennyit 100 tinó mindenkoron ér, . . . nem értéket adunk bizonyos alakban, hanem bizonyos fajta vagyont adunk ... az ökör Párisban is ökör, amelyet levágnak és megesznek .. ." (Grosschmid: Fejezetek II. kötet, 405.) A Mester tehát a pénz teóriáját a fentiekből látszóan jószágbeli értéket jelentő vagyonra és nem pusztán jószágbeli értéktől független értékre alapítja. Ha pedig ez így van, akkor az arany vagyonértékének puszta értékké való degradálása a pénzgazdálkodást űző államok valutáinak stabilitása szempontjából előnyös következményekkel nem kecsegtethet.
